A történet főhőse egy fiatal király, aki tudta, hogy hatalmas túlerő közeleg, mégsem fordított hátat országának. Egy nemzet, amely történelmének egyik legsúlyosabb vereségét szenvedte el, mégsem tűnt el. A rockmusical II. Lajos, Habsburg Mária és kortársaik sorsán át idézi meg a helytállás, az áldozat és a remény történetét. Mohács elveszett, de a magyar nemzet megmaradt!
Homonnay Zsolt, az előadás rendezője, a Budapesti Operettszínház művészeti vezetője elmondta, hogy nagy megtiszteltetés az, hogy Mohács városának felkérésére a Budapesti Operettszínház a helyszínen, Mohács főterén állíthatja színpadra az ünnephez méltó előadást.

Mohácsra költözik az Operett

„A mohácsi előadásban nagyon számítunk a színpadon is megjelenő zeneiskolás mohácsi gyerekekre, mint a darab résztvevőire. Több is veszett Mohácsnál! – tartja a mondás. Ezért olyan emblematikus szimbólummá vált ez a középkori csatatér, amely meghatározza a saját kultúránkról, magyarságunkról alkotott fogalmainkat. Mi ebből azt a reményt keltő érzést szeretnénk tovább vinni, hogy mi mindig itt leszünk. Gyerekek születnek, családok, akik magyar anyanyelven beszélnek, nem más nyelveken. A magyar nép életben maradása, szabadságvágya mindig jelen van és lesz. Ez a töretlen megmaradás akarat tarja meg számunkra a nemzetet, a nyelvet, a kultúrát. Nem egy történelmi képeskönyvet szeretnénk az előadás során fellapozni, hanem az utókor hangján, modern megközelítésben elmesélni sorsszerűen összefonódó emberi történeteket. Szeretnénk a történelemkönyvben foglalt tudás és események mögött rejtőző nagyon sok személyes emberi motívumot, és sorsot megmutatni” - mondja a rendező, Homonnay.

Az előadás zeneszerző-szövegírója Szomor György elmondta: 

Simon István, az előadás koreográfusa elmondta:
„Hasonlóképpen, mint A Notre Dame-i toronyőr című előadásunkban, az új koreográfiákban is több stílust fogunk ötvözni és így állítjuk színpadra a darabot. A néptánc inspirációja mellett modern- és kortárs tánc hatások is megjelennek. Összetett csoportdinamikák létrehozására törekedtünk, valamint arra, hogy a magyar színpadi tánchagyomány, a "magyarul táncolni" gondolata is megjelenjen.”