BulvárSzerző: index 2026. 08. 08. 12 percnyi olvasás
Spiró György librettót akart írni róla, de dráma lett belőle.
A budai Ganz utca könnyen elkerüli az ember figyelmét, az elmúlt hónapokban azonban a Ganz név egyre gyakrabban bukkant fel a közéletben. A kortárs magyar drámairodalom egyik legjelentősebb alkotója, Spiró György drámát írt Ganz Ábrahámról (Mozgó Világ 2021, Magvető Kiadó 2024), az új kormány pedig róla nevezte el a Ganz Ábrahám Gazdaságfejlesztési Programot. Több mint másfél évszázaddal a halála után úgy tűnik, a legendás gyáralapító neve ismét visszatért a magyar közbeszédbe.
Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Spiró György Kossuth-díjas íróval, Csanády Andrásné Bodoky Ágnessel, az anyagtudományok doktorával, Ganz Ábrahám egyik örökösével, valamint a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeummal, illetve az ügyben érintett minisztériumokkal. A beszélgetések során azonban egy másik történet is kirajzolódott: miközben Ganz Ábrahám neve újra egyre gyakrabban hangzik el, a 2019-ben ideiglenesen bezárt Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjtemény a mai napig nem fogad látogatókat.
Ha ma megkérdeznénk az embereket, ki volt Ganz Ábrahám, valószínűleg sokan csak annyit mondanának: róla nevezték el a Ganz-gyárat. Pedig története jóval több egy sikeres iparos életútjánál. A Svájcból Magyarországra érkező öntőmester a kéregöntésű vasúti kerék gyártási technológiájának tökéletesítésével szerzett világhírnevet, vállalkozásából pedig néhány évtized alatt Európa egyik legismertebb ipari műhelye nőtt ki.
Egy üzemi balesetben elveszítette egyik szemét, de ez sem akadályozta meg abban, hogy a magyar ipartörténet egyik legmeghatározóbb alakjává váljon.
Éppen ez ragadta meg Spiró Györgyöt is. A Kossuth-díjas író eredetileg operalibrettót készült írni Ganz Ábrahámról, a kutatás azonban annyira magával ragadta, hogy végül dráma született belőle. „Addig tulajdonképpen semmit nem tudtam Ganz Ábrahámról, de minél többet olvastam róla, annál jobban megtetszett a dolog. Végül nem librettó, hanem dráma született.”
A kutatás alaposságát azok is elismerik, akik családi emlékezeten keresztül őrzik Ganz Ábrahám örökségét. Csanády Andrásné Bodoky Ágnes, az MTA anyagtudományok doktora és Ganz Ábrahám egyik örököse szerint ma Spiró Györgynél senki sem ismeri jobban a gyáralapító életét. Úgy fogalmazott, az író olyan lelkiismeretességgel mélyedt el a fennmaradt dokumentumokban és a kor történetében, hogy az a család számára is újdonságot jelentett.
Spiró György szerint Ganz Ábrahám igazi jelentőségét nem pusztán mérnöki teljesítménye adja. Az író úgy látja, a gyáralapító jóval megelőzte korát: nemcsak feltalálóként, hanem munkaadóként is egészen más szemléletet képviselt, mint kortársai többsége. Magasabb béreket fizetett, betegsegélyező alapot hozott létre, kórházat építtetett munkásainak, és különös érzékkel ismerte fel a tehetségeket is. Így marasztalta Budapesten a később világhírűvé vált Mechwart Károly Andrást is.
Svájci eredetű hungarusnak érezte magát, Ferenc Józsefet magyar öltözetben fogadta a gyárában. Fontos önmeghatározás volt az akkori Magyar Királyságban a hungarus identitás, nem kellett hozzá magyarul tudni, mégis magyar honfi lehetett az ember
– mondta Spiró György, hozzátéve, hogy Ganz számára a Magyar Királyság fejlődése személyes ügy volt.
Az író szerint azonban nem csak Ganz Ábrahám személye kopott ki a köztudatból. Úgy látja, a magyar műszaki és ipartörténet egésze háttérbe szorult, ezért azoknak a mérnököknek és feltalálóknak a neve is egyre kevésbé ismert, akik meghatározó szerepet játszottak az ország modernizációjában. Arra a kérdésre, hogyan emlékszik Magyarország a saját modernizációjának hőseire, rövid választ adott:
„Sehogy, sehogy, nem emlékezik.”
Szerinte ennek oka elsősorban az oktatásban keresendő. „Sajnos az ipar- meg a tudománytörténetet nálunk egyáltalán nem tanítják. Nincs technikai nevelés. Azokról, akik az újkorban igazán sokat tettek az országért, ma már senki nem hall. Most már ezeket a neveket senki nem tudja. Ez oktatás kérdése, semmi egyéb.”
A családi emlékezet ugyanakkor sokat megőrzött abból, amit Spiró György hiányol a közös emlékezetből. Csanády Andrásné Bodoky Ágnes szerint a családban soha nem a világhírű feltalálóról vagy a sikeres gyártulajdonosról meséltek, hanem arról az emberről, aki kötelességének érezte, hogy visszaadjon abból, amit elért.
Abszolút büszkeség számunkra, mert Ganz Ábrahám erkölcsileg tiszteletreméltó és hihetetlen jó értékeket képviselő ember volt. A szegényebbet, a becsületesen dolgozót mindig segíteni akarta. Saját intézményében betegsegélyező alapot hozott létre, és amikor meghalt, mintegy száz keresztgyereke volt, akik mind kaptak tőle valamilyen örökséget.
A tudós asszony szerint Ganz mély református hite egész életét meghatározta. Úgy véli, ebből fakadt az a szemlélet is, hogy a gyár nem pusztán gazdasági vállalkozás volt számára, hanem közösség, amelyért felelősséget vállalt. Ezért sem tartja véletlennek, hogy a családban elsősorban nem a találmányaira, hanem emberségére emlékeznek.
Spiró György is úgy véli, Ganz története azért különleges, mert nem egyetlen találmány vagy gyári siker köré épül. Sokkal inkább egy olyan ember portréja rajzolódik ki, aki egyszerre volt kivételes feltaláló, vállalkozó és közösségépítő. A családi emlékezet azonban ennél is közelebb hozza őt.
Ágnes szerint a Ganz név gyermekkorában nem történelmi személyiséget jelentett, hanem családi történeteket, bútorokat és egy hangszert, amely generációkon át őrizte a múltat. Mivel Ganz Ábrahámnak és feleségének nem született gyermeke, örökbe fogadták Ganzné testvérének a gyermekét, Pospesch Annát – ahogy arról Bodoky Richárd Jövevények és vándorok – családtörténeti töredékek a kezdetektől 1870-ig című könyvében (Luther Kiadó 2016) lehet olvasni. Az ő leszármazási ágán keresztül kapcsolódik a Bodoky családhoz is. Ezzel kapcsolatos élénk gyermekkori emléke egy Bösendorfer zongorához kötődik.
Annát idős korában nagyapámék befogadták a Filadelfia Diakonissza intézetbe. A szobájában mindig beültem a zongora alá, és ott hallgattam, amikor játszott. Később rám hagyta a Bösendorfer zongorát, amelyet még a Ganz-házból hozott magával. Ez volt az én személyes örökségem, ami közvetlenül a Ganz családtól származott.
A hangszer története azonban itt nem ért véget. Bodoky Ágnes elmondta, amikor a zongora már nem fért el náluk, egy pianínóra cserélték az unokái zongoratanulása érdekében, később pedig unokaöccse, Bodoky Gergely fuvolaművész – a Berlini Filharmonikusok zenésze – felújíttatta. Így ez az értékes hangszer ma is őrzi Ganz Ábrahám világát.
A Bodoky család ugyanakkor nemcsak emlékeket, hanem más tárgyi örökséget is igyekezett megőrizni. Például a II. világháborút is átvészelő néhány eredeti Ganz-bútort, amelyeket később a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjteménybe vittek, hogy ott megfelelő körülmények között őrizzék meg. A család számára természetes volt, hogy ezek a tárgyak ne magántulajdonként, hanem közgyűjteményben éljenek tovább.
A família számára azonban Ganz Ábrahám öröksége nem merül ki a személyes emlékekben. Csanády Andrásné Bodoky Ágnes szerint a fennmaradt tárgyak és dokumentumok megőrzése legalább ennyire fontos feladat. Édesapja, Bodoky Richárd református lelkész és egyháztörténész évtizedeken át kutatta, tanulmányozta Svájcban Ganz Ábrahám családtörténetét, életét és levelezését.
Ganz Ábrahám hihetetlen levelezést folytatott a családjával. Ez egy óriási levélgyűjtemény, amelyet édesapám végigolvasott és feldolgozott. Amikor 2011-ben befejeztem a hivatalos szakmai munkámat, én is egyre többet kezdtem foglalkozni azzal, hogyan lehet ezt a hagyatékot feldolgozni és megőrizni. Megpróbáltam a szakmám (az elektronmikroszkópos anyagvizsgálat) lehetőségeit Ganz Ábrahám tevékenységének megértéséhez hasznosítani. Ebből számos kollégám közreműködésével sok érdekes megállapítás és tudományos közlemény született.
A Bodoky család, ahogy a fentiekből is érzékelhető, tudatosan arra törekedett, hogy a fennmaradt tárgyak és emlékek ne magángyűjteményekben tünjenek el, hanem közgyűjteménybe kerüljenek. A II. világháborút is átvészelő eredeti bútorok, dokumentumok és más emlékek jelentős részét ezért a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjteménynek adományozták, hogy azok bárki számára hozzáférhetők legyenek.
Csakhogy ma ezeket a látogatók már nem láthatják.
A Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjtemény 2019 óta zárva tart. Az egykori öntöde nemcsak Ganz Ábrahám első gyárának helyszíne, hanem Buda első ipari műemléke is, ahol a magyar ipartörténet egyik legjelentősebb vállalatának története és az alapító személyes hagyatékának egy része is helyet kapott. A bezárás ezért nem csupán egy kiállítóhely átmeneti elvesztését jelentette, hanem azt is, hogy Ganz Ábrahám örökségének legfontosabb bemutatóhelye hosszú évekre eltűnt a nyilvánosság elől.
Hogy mi vezetett idáig, és van-e esély arra, hogy a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjtemény ismét megnyissa kapuit, arról több érintettet is megkérdeztünk. Megkerestük Vitézy Dávid közlekedési és beruházási minisztert, illetve a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumot is. A múzeum szerint a gyűjteményt 2019-ben kényszerültek bezárni.
Az épület tetőszerkezetének egyik eleme leszakadt, és a kiállítóhely életveszélyessé vált, 150 éves fa rácsostartós tetőszerkezetét csak a teljes felújítás mentheti meg.
A múzeum válaszából ugyanakkor az is kiderül, hogy a bezárást követően nem állt meg a munka. A teljes rekonstrukció tervei elkészültek, örökségvédelmi engedélyt is kaptak, és egy korszerű, egész évben látogatható kiállítóhelyet álmodtak meg. „A tervek szerint fűthető, téliesített, korszerű kiállítótér jöhet létre, amely rendezvényhelyszínként is hasznosítható, megőrizve és bemutatva az öntőüzem hangulatát és az öntészeti munka fontosabb tárgyait.”
A felújítás előkészítése mellett a legsürgetőbb állagmegóvási munkákat is elvégezték. A múzeum közlése szerint 2020-ban olyan hosszirányú gerendamerevítést építettek be, amely ideiglenesen megakadályozza a tetőszerkezet beomlását, emellett folyamatosan gondoskodnak a faanyag védelméről és a beázások megszüntetéséről is. „A teljes megújítás azonban még nem kezdődhetett meg.”
A gyűjtemény nagy részét időközben biztonságos helyre szállították. „A nagyméretű öntöttvas műtárgyak továbbra is a kiállítótérben állnak, ezek elszállítását a felújítás idejére sem tervezzük, mivel azok az épület részeinek tekinthetők.” Bár a kivitelezési tervek elkészültek, a múzeum jelenleg sem tud időpontot mondani arra, mikor nyílhat meg újra a gyűjtemény.
Jelenleg nincs tervezett ütemezése a felújításnak, de a múzeum folyamatosan egyeztet fenntartójával a lehetőségekről.
A felújítás elhúzódásának okairól tudakozódva Vitézy Dávid közlekedési és beruházási minisztert is megkerestük. Kérdéseinkre a Közlekedési és Beruházási Minisztérium sajtóosztálya válaszolt. A tárca szerint az egykori öntöde nem csupán egy múzeum, hanem „Buda első ipari műemléke, egyedülálló érték. Innen indult a Ganz Művek, ezért az egész ország ipartörténete szempontjából is kiemelten fontos helyszín.”
A minisztérium válaszából is kiderül, hogy a 2019-es bezárást nem egy koncepcionális döntés, hanem az épület életveszélyes állapota tette szükségessé. Mint írták, az 1858-ban épült, Howe-rendszerű fa–acél tetőszerkezet karbantartása hosszú időn át elmaradt. „A tartók megfelelő működéséhez a függőleges acélrudak rendszeres feszítése szükséges, ami nem történt meg, így a szerkezet látványos lehajlásnak indult. Több ütemben utólagos szerkezeti elemek beépítése vált szükségessé a XX. századi használat és a későbbi múzeumi hasznosítás folyamán. Végül azért kellett 2019-ben bezárni, mert kritikus állapotúvá, életveszélyessé vált az épület tetőszerkezete.”
A minisztérium szintén szót ejtett a rekonstrukciós tervekről. „A tervezett rekonstrukció az eredeti, alátámasztások nélküli tetőszerkezetet állítja vissza. Egyben a budai oldal új kulturális és családi központját hozná létre, új állandó kiállítással és rendezvénytérrel.”
Arra a kérdésünkre, hogy miért nem indult el a beruházás, a tárca a finanszírozás hiányát és a korábbi fenntartó felelősségét emelte ki.
A korábbi fenntartó, a Lázár János által vezetett Építési és Közlekedési Minisztérium a múzeum többszöri vészjelzésére és kezdeményezésére sem biztosított forrást, még az alapvető, a tető beszakadását elhárító vészbeavatkozásokra sem. A Fidesztől örökölt nehéz költségvetési helyzetben keressük a megoldást a beruházás finanszírozhatóságára.
Miközben a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjtemény felújítása továbbra is várat magára, Ganz Ábrahám neve annyira jelentős, hogy a Tisza-kormány róla nevezte el új gazdaságfejlesztési programját. Arra voltunk kíváncsiak, miért éppen a XIX. századi gyáralapító lett a program névadója, ezért megkerestük Kapitány István gazdasági és energetikai minisztert is. Kérdéseinkre a Gazdasági és Energetikai Minisztérium sajtóosztálya válaszolt.
Ganz Ábrahám életútja és öröksége a kormány gazdaság- és iparfejlesztési törekvéseinek könnyen megfeleltethető előképe. Egy kis műhelyből indulva alapozta meg egy világmárka létrejöttét. A hagyatékát továbbvivő vállalat a nemzetközi hatású magyar innováció olyan jeleseinek munkaadója volt, mint Bláthy Ottó, Kandó Kálmán vagy Bánki Donát. A Ganz máig jelen van a piacon, szaktudása napjainkban is számos hazai fejlesztésben hasznosul.
A minisztérium szerint a Ganz-program célja is ezt a szemléletet kívánja tovább vinni. Mint írták, a kormány a hazai vállalkozások megerősítésére és a tudásalapú gazdaság fejlesztésére építi elképzeléseit. „A kormány a kis- és középvállalkozások megerősítésével, beszállítói láncokba kapcsolásukkal, exportképességük megteremtésével igyekszik megalapozni a tartós növekedést. A külföldi tulajdonú összeszerelő üzemek bevonzása helyett a magas hazai hozzáadott értéket előállító, tudásalapú gazdaság kialakításán dolgozunk. Intézkedéseinkkel igyekszünk méltónak bizonyulni a program névadójának emlékéhez, tiszteletre méltó eredményeihez.”
Arra is rákérdeztünk, nem látnak-e ellentmondást abban, hogy miközben Ganz Ábrahám neve ma egy országos gazdaságfejlesztési programot fémjelez, a róla elnevezett Öntödei Gyűjtemény évek óta nem látogatható. Erre a minisztérium közvetlenül nem a múzeum helyzetével reagált, hanem a közgyűjtemények általános állapotáról írt.
A leköszönt kormány néhány látványberuházásról eltekintve mostoha módon bánt a közgyűjteményeinkkel. Húzta-halasztotta az Iparművészeti Múzeum felújítását, minisztériumi irodaházzá silányította a Hadtörténeti Múzeum várbéli otthonát, egy nehezen megközelíthető vidéki helyszínre költöztette volna a Közlekedési Múzeumot. A kormányváltás után rögtön hozzáláttunk e kártételek enyhítéséhez, a mulasztások pótlásához. Az évtizedes adósságok törlesztése a költségvetési mozgástérhez igazodva a továbbiakban is folytatódik.
S hogy mi lepné meg legjobban Ganz Ábrahámot, ha ma végigsétálhatna egykori öntödéjén? Csanády Andrásné Bodoky Ágnes szerint „az, hogy gondozatlan”.
(Borítókép: Részlet Bodoky Richárd a Jövevények és vándorok családtörténeti töredékek a kezdetektől 1870-ig című könyvéből. Fotó: Kaszás Tamás / Index)
Napi