A futbox első pillantásra totális őrültségnek tűnik. A pályán egyszerre zajlik a futballmérkőzés és a bunyó, ráadásul nem akkor tör ki az igazán nagy verekedés, amikor elszabadulnak az indulatok, hanem akkor, amikor azt a szabályok megengedik. Nem csoda, hogy sokan már most a világ legőrültebb sportágának nevezik.

A futball és a boksz ötvözete nem új keletű

Az Origo Sporton korábban az Oroszországból származó őrületről, a pofozóversenyekről is beszámoltunk – a különös sportágnak Szabó Franciska személyében magyar klasszisa van –, de a futbox még a Power Slap-viadalokon is túltesz. Bár a közösségi médiában az utóbbi időben kapták fel, a futbox nem teljesen új találmány. A sportág gyökerei 2020-ig vezethetők vissza, amikor Argentínában megszületett az ötlet, hogy a futballt és a küzdősportokat egyetlen látványos versenyszámmá gyúrják össze. 

A futboxot egyesek az olasz Calcio Storicóhoz hasonlítják, amely a 16. századból származik, és a futballt meg a rögbit elegyíti a birkózással. Firenzében a mai napig ápolják az ősi hagyományt, az évente megrendezett összecsapások során a testi épséget nem kímélve küzdenek egymással a csapatok.

Mitől különleges a futbox?

Ami a futboxot illeti, az argentinok őrült ötletére Ukrajnában is felfigyeltek, ahol küzdősport-edzők továbbfejlesztették a koncepciót. Az alkotók célja nem profi bajnokságok létrehozása, hanem egy extrém szórakoztató sport megalkotása volt, amely egyszerre nyújt futballélményt és harcművészeti izgalmakat.

A futboxban kétféle felállás is létezik. Előfordulhat hagyományos, 11 fős csapat, amelyben hat labdarúgó és öt harcos kap helyet, de létezik nyolcfős változat is. A játékosok bokszkesztyűt és fejvédőt viselnek – bár az interneten terjedő felvételeken néhányan még ilyet sem használnak. A legnagyobb érdekesség akkor következik, amikor szabálytalanság történik. A hagyományos futballban ilyenkor szabadrúgást ítél a bíró, az elkövető sárga vagy piros lapot kaphat. 

A többiek ilyenkor félreállnak, a felek pedig bunyóval rendezik a vitát.