Az orosz–ukrán háborúhoz való hozzáállás a nyugati féltekén viszonylag egyszerűnek mondható: Oroszország nem győzhet, Ukrajnát pedig erkölcsi kötelesség megsegíteni. Ezen elvek mentén, 2024 novemberében London és Párizs vezetésével megalakult a Hajlandók Koalíciója. Az együttműködés a második évforduló végéhez közeledve kifulladni látszik.

A nyugati társadalmakban szinte vitán felül áll, hogy Ukrajnát segíteni kell. Ezt az álláspontot képviselik az európai vezetők is, még ha ez veszélyeket is tartogat. Donald Trump amerikai elnök érkezése a Fehér Házba azonban óriási felfordulást okozott.

Európa baloldali vezetői többé már nem számíthattak Washington támogatására, politikai arcvesztés nélkül pedig ezen a ponton már nehéz lett volna az ukránok támogatását beszüntetni, akár csak visszafogni is. Ezt érzékelte Emmanuel Macron francia elnök és Keir Starmer brit miniszterelnök is, akik életre hívták a Hajlandók Koalícióját.

Európa számára azonban egy másik probléma is égető, mégpedig a saját képviseletének hiánya. Abban ugyanis konszenzus volt és van az európai vezetők között, hogy Moszkvával nem lehet tárgyalni, még akkor is, ha erre pont Macron tett kísérletet néhányszor. Az is világos volt, hogy Trump ezt a kimondatlan szabályt nem fogja követni, és egyeztetni fog Vlagyimir Putyin orosz elnökkel a konfliktus lezárásáról.

2025 márciusára már felállt a koalíció, amely összefogta azokat, akik részt akartak venni a biztonsági garanciák nyújtásában. Ezzel azonban már induláskor is akadtak problémák, hiszen a békefenntartók küldése egyrészt megosztó kérdés még az Ukrajnát támogató társadalmakban is, másrészről pedig közel sem az látszik, hogy Európa elég lenne a garanciák biztosításához az Egyesült Államok nélkül.