Bár cikkünk felütése bizonyos szempontból szembe megy a szakma írott és íratlan szabályaival az alanya kiléte okán, egy rövidke kikacsintással, vagyis néhány személyes gondolattal kezdeném. Vitray Tamás sok szempontból rejt rizikót egy újságíró számára. Hiszen olyan szakmai tekintély és tisztelet, ha úgy tetszik nimbusz övezi a személyét, ami nem, vagy csak nehezen engedi az egyszeri „firkásznak”, hogy a szokott lazasággal, a saját személyiségének utat engedve üljön le vele szemben. Hogy kiszúrja-e a kényszeredett manírokat? Biztosan! Hogy szól-e miattuk? Nem, de jelzi, ha egy kérdést butaságnak, sőt egyenesen hülyeségnek tart. Teszi ezt egyenesen, nyersen, de azzal a joviális, tanító attitűddel, amit a pályán oly sokan ismernek. Azok, akik a keze alatt próbálták elsajátítani, vagy inkább elcsenni tőle azt az ösztönszerű kíváncsiságot, ami őt magát erre a pályára terelte, hogy aztán 1958. augusztus 5-én elkészítse élete első, televíziós interjúját Rafer Johnson 2 méter magas atlétával, aki mellett kis sámlira kellett állnia, hogy ne csupán a feje búbja látszódjék a közvetítésben, melynek élő mivoltáról Tamásnak fogalma sem volt. Nos, amíg formálódik a több, mint egy órán át tartó beszélgetés leirata, álljon itt némi ízelítő Vitray Tamás néhány érzéshez fűződő viszonyáról, gondolatairól. 

Az Origo egy rövid, de tanulságos játékra hívta Vitray Tamást. Öt, gyakran használt, ám komoly érzelmet, vagy érzést kifejező szót kapott, melyekről csípőből kellett saját nézetét, álláspontját kifejtenie. 

Vitray Tamás a barátságról: „A távolság koptatja, míg az anyagi különbségek sajnos gyakorta megszüntethetik”

„Azt hiszem, hogy a barátság legőszintébb, legtisztább formája a kamaszkor végéig lehet maradéktalanul jelen egy ember életében. Aki mellettünk ül nyolc évig az iskolapadban, azzal egy vérből valók vagyunk, ahogy Kipling Mauglija és társai mondják. A szenvedélyek azonos alapon, a focin, vagy a zenén nyugszanak. Fontosak, de semmiképp sem ártalmasak.” 

 „Aztán, amikor kimentünk az életbe és a sors úgy hozta, hogy egyikük mondjuk mérnök lett, a másik orvos, már eltérő vonzalmakat, szenvedélyeket követeltek maguk a foglalkozások, hivatások. És megszülettek a szakmai barátságok, melyek más igényű, eltérő tartalmakat helyeztek a kapcsolatok előterébe. A barátságot az idő koptatja, az anyagi különbségek bizony megszüntethetik.”