A nagyragadozók viselkedése egyáltalán nem illik abba a közkeletű képbe, miszerint ezek az állatok rendre agresszorként lépnének fel az emberrel szemben. A statisztikák is ezt igazolják: Észak-Amerikában a barnamedvék évente átlagosan 11,4, míg a pumák csupán 4–6 embert támadnak meg. Bár az amerikai fekete medvék esetében a támadások pontos gyakorisága nem ismert, 1900 és 2009 között mindössze 63 halálos incidenst dokumentáltak. Összehasonlításképpen: az Egyesült Államokban és Kanadában évente mintegy 580 embert ér villámcsapás.

Nagyragadozók viselkedése: miként reagál a medve és a puma az emberre?

Az amerikai erdészeti szolgálat (USDA Forest Service) munkatársai által vezetett kutatás során délkelet-alaszkai patakok mentén táplálkozó fekete- és barnamedvéket figyeltek meg. Amikor egy-egy állat a területre érkezett, mozgásérzékelős hangszórókból különféle zajokat – sirályhangokat, terepjárművek zúgását, illetve emberi beszédet – játszottak le.

Az eredmények magukért beszélnek: 

Ez az elkerülő magatartás ráadásul az egész ökoszisztémára kihatással lehet. A medvék a kifogott lazacokat gyakran a közeli erdőben fogyasztják el. A hátrahagyott haltetemek lebomlásuk során értékes tápanyagokkal dúsítják a talajt. Amennyiben az emberi jelenlét folytonosan megzavarja a medvéket a táplálkozásban, ez a természetes tápanyag-utánpótlás jelentősen lecsökkenhet.

Egy másik, a Kaliforniai Egyetem kutatói által végzett vizsgálat keretében 36 nyomkövetővel ellátott, vadon élő puma hat évnyi GPS-adatát elemezték a kaliforniai Santa Cruz-hegységben. A kapott mozgási mintázatokat összevetették a Strava fitneszalkalmazásból származó információkkal, amelyek pontosan megmutatták a túrázók és kerékpárosok tér- és időbeli eloszlását.