Írország sokáig alig fordított figyelmet a körülötte elterülő tengerre, ami egy szigetországtól eléggé meglepő, azonban a vészcsengő csak akkor szólalt meg, amikor egy orosz kémhajó, a Jantar feltűnt az ír felségvizeken. A vízi jármű hivatalosan kutatóhajóként működik, amelyről azt feltételezik, hogy képes lehallgatóeszközöket rögzíteni a tenger alatti kábelekre.

Miközben 2024-ben az Ír-tengeren cirkált, a hajó egy Írországot és az Egyesült Királyságot összekötő gázvezeték fölött tartózkodott, ahol radarjeleket adott le. Két év elteltével is folytatta kémtevékenységét, az ír hatóságok pedig megfigyelték, hogy egyre több orosz árnyékflottához tartozó hajó közlekedik az észak-atlanti térségben annak érdekében, hogy elkerülje a brit és a francia vizeket, ahol szigorították az ellenőrzést.

A tisztviselők szerint az orosz jelenlét az ír felségvizeken arra világít rá, hogy a szigetország valójában a frontvonalban helyezkedik el. Az ír vizek forgalmasak, sűrűn behálózzák a hajózási útvonalak, a gázvezetékek és a transzatlanti internetkábelek. Utóbbiak miatt amerikai technológiai vállalatok is Írországban rendezték be európai székhelyüket.

A transzatlanti tengeralatti kábelek csaknem 75 százaléka a szigetország gazdasági övezetén vagy annak közelében húzódik. Ez egy 200 tengeri mérföldes sáv (mintegy 370 kilométer), amelyben Írország szuverén jogokkal rendelkezik a természeti erőforrások felett. Ezen felül jóval nagyobb területen bír korlátozottabb joghatósággal.

Kiemelt témává vált a védelem és biztonság kérdése

Amikor a szigetország július elsején átvette az Európai Unió soros elnökségét, akkor egyértelmű üzenetet fogalmazott meg. Bár semlegessége nem képezi vita tárgyát, a védelem terén tanúsított évtizedes tétlenségnek vége. Az EU soros elnökségének fő prioritása Írország számára a védelem, ezért a szigetország más európai országokkal együtt kíván dolgozni „a közös célok és prioritások mentén a kritikus infrastruktúra védelme, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a biztonságra tágabb értelemben is odafigyeljünk” − közölte júliusban Helen McEntee ír külügyminiszter, majd hozzátette, hogy „egyetlen fenyegetéssel szemben sem vagyunk immunisak.”

Ezzel a kijelentéssel ugyan nem találta fel a spanyolviaszt, de egyértelműen arra utalt, hogy újragondolják az ír védelmi politikát. Februárban McEntee tette közzé Írország első tengeri stratégiáját, amelynek célja, hogy véget vessen az ország „tengeri vakságának”, vagyis annak a szemléletnek, amely szerint a biztonság csak a szárazföldről szól. A dokumentum azt a célt szolgálja, hogy Írország képes legyen megvédeni tengeri érdekeltségeit, többek között a kritikus tengeralatti infrastruktúrát.

Azonban hosszú út áll előttük, ahogy Caoimhín Mac Umfraidh nyugalmazott haditengerészeti tiszt is megjegyezte: „A barátaink és szomszédaink jóindulatára vagyunk utalva, de ez nem volt mindig így.” A tiszt a tengeri stratégiát „jó kezdeményezésnek” nevezte, ugyanakkor attól tart, hogy a szonár- és a radarberendezésekre tett ígéretek ellenére a költségvetés „minimalista” marad. 

Egy átfogó jövőképre lenne szükség ahhoz, hogy egy tengeri nemzet a nevéhez méltó haditengerészettel rendelkezzen. Ez új hajókat, új képességeket, toborzási kampányokat és több új támaszpont létrehozását jelentené

− közölte a volt haditengerészeti tiszt.

Óriási a lemaradás, messze még az elvárt cél

2025-ben az ír kormány megerősítette, hogy a személyzet hiánya miatt a nyolc hajóból álló flottából csak kettő üzemel. Az uniós elnökség kezdetén pedig újabb információk derültek ki az ír hadsereg elhanyagoltságáról, amikor Volodimir Zelenszkij visszautasította Dublin ajánlatát 27 könnyű páncélozott harcjármű Ukrajnába küldéséről. Az ukrán elnök az elutasítást azzal indokolta, hogy a felújítás többe kerülne, mint amennyit a járművek valóban érnek.

Ír kormánytisztviselők hangsúlyozták, hogy az ország 1,7 milliárd eurót különített el védelmi kiadásokra a 2026 és 2030 közötti időszakra, amely 55 százalékos növekedést jelent az előző időszakhoz képest. A kormány úgy véli, hogy fordulópontot ért el a hadi tengerészek toborzásában is: 2025-ben 12 százalékkal növekedett az új belépők száma az előző évhez képest.

2024-ben Írország a GDP mindössze 0,2 százalékát fordította védelemre, ami messze elmarad az uniós 1,3 százalékos átlagtól, és alacsonyabb, mint a szintén semleges Ausztria 0,6 százalékos mutatója.

Élesen kritizálta a közösség az ír mentalitást

Az uniós tisztviselők emiatt kritikát fogalmaztak meg Írországgal szemben, Margrethe Vestager, az Európai Bizottság digitális korszakért felelős korábbi ügyvezető alelnöke már 2022-ben figyelmeztette a szigetországot, hogy felelősséggel tartozik tengeri övezetükért: „Senki sem lehet gyenge láncszeme védelmi rendszerünknek.”

2025-ben Toomas Hendrik Ilves korábbi észt elnök élesen bírálta Michael D. Higgins volt ír elnököt, miután utóbbi felháborítónak nevezte a NATO kiadásnövelésre való felszólítását. „Van ezeknek az embereknek egyáltalán önismeretük, tisztában vannak-e privilegizált földrajzi helyzetükkel, vagy egyáltalán helyénvalónak tartják, hogy megszólaljanak, miközben a NATO biztonsági védőernyőjének kedvezményezettjei?” – mondta Ilves.

Nem a védelem a legfőbb prioritás az ír lakosság számára

Bár Írország szigetország, a tenger sosem élvezett politikai prioritást. Az ország 1922-ben nyerte el függetlenségét, ám a britek egészen 1938-ig megtartották az ellenőrzést az ír vizek felett. Az ország haditengerészete pedig csak a második világháború után, 1946-ban jött létre.

Eoin McNamara, a Finn Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének munkatársa megjegyezte, hogy a nemzetbiztonság kérdése Írországban politikailag rendkívül megosztó téma, ugyanakkor nem sok politikai hasznot hoz az ír kormány számára.

Az elmúlt évben a NATO-t bíráló baloldali politikus, Catherine Connolly fölényes győzelemmel lett Írország elnöke. Kampányában Németország védelmi kiadásait az 1930-as évekhez hasonlította, és aggodalmát fejezte ki a fegyverkezési kiadások és az Európai Unió „militarizálódása” miatt. A More in Common friss felméréséből viszont kiderült, hogy a megélhetési költségek, a lakhatás és a bevándorlás számítanak a legfontosabb kérdésnek a szigetországban. A köztudatban a kül- és biztonságpolitikai kérdések alig jelentek meg, mindössze 5 százalékuk említette meg az ukrajnai háborút, és 4 százalék a védelmi kiadásokat.

Erős társadalmi nyomás nehezedik arra, hogy a mindennapi, hazai kérdésekre koncentráljunk

− mondta Eoin McNamara. A védelmet a gazdaság „biztosítási kötvényének” nevezte, utalva arra a súlyos gazdasági sokkra, amelyet az internetes vagy energetikai kábelek megrongálódása okozhatna.

(Borítókép: A skóciai északi partoknál működő orosz kémhajó, a Jantar képe látható 2025. november 19-én. Fotó: Stefan Rousseau / WPA Pool / Getty Images)