Feledy Botonddal, a Magyar Külügyi Intézet frissen kinevezett vezérigazgatójával, valamint Rácz Andrással, a kutatási és tudományos ügyekért felelős vezérigazgató-helyettessel készített interjút a 444. A beszélgetés elején felelevenítik, hogy Feledy hét év brüsszeli időszak után tért haza, a felkérést egyszerre intellektuálisan izgalmasnak és „organikus pillanatban” érkezőnek nevezte. Rácz számára a váltás személyesebb, fiatal kutatóként épp az intézetben kezdte pályáját 2007-ben, és most a külföldön szerzett tapasztalatait szeretné hazahozni.

A vezetők terve – mint mondták –, hogy szakítsanak az Orbán Balázs-féle, erősen átpolitizált és amerikai irányba tolt működéssel.

– mondták. Feledy szerint a nonprofit Zrt.-forma rugalmasságot ad – például a mesterséges intelligencia közigazgatási használatának tesztelésére –, ugyanakkor több értéket megőriznének. Ide tartoznak a Külügyi Szemle és a Foreign Policy Review folyóiratok, a Budapest Balkán Fórum, a vezetőképző programok, valamint a magyar nyelvű külpolitika-tudomány művelése.

A meglévő erősségek mellett Feledy szerint épp az Európai Unió az a terület, ahol az előző vezetés alatt alig halmozódott fel tudás, ezért itt jelentős új kapacitást kell építeni, kutatói pályázatokkal. Az új vezetőséggel kapcsolatban óvatosan fogalmaztak, egyelőre nem neveztek meg új személyeket. Azonban elárulták, lesznek, akik maradnak, és lesznek, akiktől elköszönnek. A szervezeti struktúrát nem felülről rákényszerítve, hanem a kollégákkal együtt alakítanák ki.

A magyar külpolitika fókuszáról szólva Feledy a horizontális biztonságpolitikai kérdések (kritikus infrastruktúra védelme, kiber- és gazdaságbiztonság, klímaváltozás, migráció) felértékelődését emelte ki, amelyeket Magyarország nem spórolhat meg. Rácz a földrajzi irányokat vázolta: mivel a magyar külkereskedelem több mint 80 százaléka az EU-val zajlik, az uniós fókusz megkerülhetetlen; emellett a hagyományos, évszázados balkáni szakértelem, a posztszovjet térség és Oroszország, valamint a felépítendő Kína-kapacitás a fő irány. Mindketten fontosnak tartják a közép-európai kapcsolatok (lengyel, osztrák, cseh, szlovák) újjáépítését, sőt egyre inkább a közös vízkészletek – Tisza, Duna – jelentette új külpolitikai kockázatokat is.

Az EU kapcsán Rácz szerint a magyar közbeszédből hiányoznak az érdemi témák (digitális szuverenitás, kereskedelem, szankciók), mert az elmúlt évek leegyszerűsítő, EU-ellenes kommunikációja ismerethiányt szült. Az intézet sajtóháttér-beszélgetésekkel próbálná visszacsempészni ezeket a témákat a szakmai nyilvánosságba. Optimizmusra ad okot, hogy a felmérések (Eurobarométer, Globsec Trends) szerint a magyar lakosság a régióban az egyik leginkább EU-párti, a propaganda ellenére is – de a szemléletváltáshoz idő és értelmes közbeszéd kell.

Változtatnak az Oroszországgal szembeni stíluson

Oroszország kapcsán Rácz úgy látja, rövid távon a pragmatikus kapcsolatoknak nincs alternatívája, mert az energetikai infrastruktúra 1989 előtti eredetű, inherens függést jelent, amelyen csak lassan, politikai szándékkal lehet változtatni. A stíluson és a tartalmon viszont gyorsabban lehet: a Szijjártó–Lavrov-féle „szervilis” viszonnyal szakítanak, amit jelez, hogy az új külügyminiszter az orosz nagykövetet már behívatta.

Végül az Ukrajnával való viszonyról Rácz hangsúlyozta a „múlt hosszú árnyékát” és a kölcsönös bizalomhiányt, ami az egész posztszovjet térségre jellemző, nem magyar–ukrán sajátosság. A kisebbségi jogoknál nem a papíron kötött megállapodás számít, hanem az implementáció – fokozatos, lépésről lépésre haladó „pingpong” a tényleges végrehajtás kivárásával. A kárpátaljai magyarság pontos létszámát ma senki nem tudja (a legutóbbi megbízható, Summa-kutatás 2017-es, 125–135 ezer főt jelzett). A legproblémásabb ukrán törvénycikkelyek visszavonását nem a magyar diplomácia érte el egyedül, hanem az uniós nyomás. Feledy szerint az ukrán kérdés megszűnt a politikai kommunikáció eszközeként működni, és „üzemi hőmérsékletre” hűl vissza – Brüsszelből pedig már látszik, hogy nem Magyarország a fő „kerékkötő”, hiszen más országoknál (belga, spanyol, szlovák, lengyel) is összetett ez a kérdés.

(Borítókép: Rácz András 2022. január 17-én. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)