A becsapódás szerda kora reggel történt a Hold északnyugati részén, a nappali és az éjszakai zónát elválasztó úgynevezett terminátor vonal közelében. Mivel a régió a becsapódás pillanatában napsütötte oldalon volt, a robbanás közvetlen fényvillanása a Földről nem volt látható. Ennek ellenére a chilei Európai Déli Obszervatórium Nagyon Nagy Távcsövének (VLT) csillagászai arról számoltak be, hogy a kollíziót követően törmelékfelhő emelkedett fel a holdfelszínről − írja a Livescience.

A szakértők előzetes számításai szerint a mintegy 4,4 tonnás rakétaalkatrész körülbelül 8690 kilométer per órás sebességgel ért földet. A becsapódás egy nagyjából 27 méter széles és 5 méter mély krátert vájt a felszínbe, amely szabad szemmel vagy kisebb távcsövekkel a Földről nem látható. A pontosabb méréseket a következő napokban a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) nevű szondája és más megfigyelőegységek végzik majd el. A fotókat a Koreai Űrügynökség tette közzé a közösségi médiában.

Egy év keringés után ért véget az útja

A becsapódott űrszemét a SpaceX egyik Falcon 9-es rakétájának második (felső) fokozata, amelyet 2025. január 15-én bocsátottak ki. A rakéta akkor két holdi leszállóegységet vitt magával: a Firefly Aerospace Blue Ghost nevű egységét, amely 2025 márciusában sikeresen landolt, valamint a japán ispace cég Hakuto-R egységét, amellyel júniusban megszakadt a kapcsolat, és lezuhant.

A Falcon 9 első fokozataival ellentétben − amelyeket a SpaceX visszahoz a Földre és újra felhasznál − a második fokozatokat a Föld körüli pályán hagyják. Ez a konkrét alkatrész közel egy éven át keringett ellipszis alakú pályán bolygónk körül, míg a napsugárzás és a Hold gravitációs vonzása végül a Hold felé nem terelte. A becsapódás pontos idejét és helyét Bill Gray független csillagász jósolta meg májusban, amit később más kutatók is megerősítettek.

Miért fontosak a mesterséges becsapódások?

Nem ez az első − és nem is az utolsó − alkalom, hogy ember alkotta tárgy csapódik a Holdba. Az ilyen becsapódások tudományos szempontból kifejezetten értékesek, mivel betekintést nyújtanak a Hold belső szerkezetébe és anyagi összetételébe.

2009-ben például egy Centaur rakétafokozat szándékos becsapódása a Hold déli pólusánál tette lehetővé a NASA LCROSS missziójának, hogy felszín alatti jég jelenlétét mutassa ki. Ez a felfedezés tette a déli pólust az állandó emberi jelenlétre törekvő holdi programok legfőbb célpontjává.

A mesterséges becsapódások tanulmányozása emellett elengedhetetlen a jövőbeli űrhajósok és a tervezett holdbázisok biztonságának garantálásához.

Most, hogy egy olyan korszakba lépünk, amikor egyre több űrhajós tér vissza a Holdra − akár tartós jelleggel is −, meg kell értenünk, mekkora kockázatot jelentenek ezek a mesterséges becsapódások

− nyilatkozta Benjamin Fernando, a Los Alamos-i Nemzeti Laboratórium posztdoktori kutatója.

Ez egészen más típusú veszélyeket jelent, mint amilyenekkel az Apollo-űrhajósok szembesültek a naponta becsapódó természetes meteoritok miatt. A mostani eseménnyel a közvetlen és közvetett kockázatokat egyaránt szeretnénk feltérképezni.

− tette hozzá.

(Borítókép: Egy műholdas felvétel a SpaceX Falcon 9 rakéta második fokozatának becsapódási helyét mutatja, amelyet 2025 januárjában a Firefly Aerospace indított útnak a Hold felé, miután az szerdán becsapódott a Holdba – ez látható ezen a 2026. augusztus 6-án közzétett sajtófotón. Fotó: Kari / kasa / Reuters)