Az AI néhány óra alatt megtalálhat olyan szoftverhibákat, amelyek évekig rejtve maradtak a világ legjobb fejlesztői és biztonsági szakemberei előtt. A kriptovilágban ennek különösen nagy a tétje: egyetlen sérülékeny kódrészlet dollármilliárdos rendszereket sodorhat veszélybe, miközben ugyanaz a technológia a védekezők kezében biztonságosabbá is teheti az egész ökoszisztémát. A Zcash frissen feltárt hibája megmutatta, milyen közel kerültünk ehhez az új korszakhoz, a predikciós piacok félreárazásai pedig azt, hogy nemcsak a kódot, hanem a piacok információfeldolgozását is érdemes újragondolni.

Gondolatok a kriptopiac alakulásáról (2026. II. negyedév)

Bugmageddon és okosszerződések

Április 7-én az Anthropic bejelentette a Claude Mythos Preview modelljét. A modell minden korábbinál hatékonyabban fedez fel szoftveres biztonsági réseket. Sőt, nemcsak jelzi a hibákat, hanem képes azokat kihasználó támadó kódot is írni. A modell képességei a legképzettebb kiberbiztonsági szakemberekével vetekszenek, viszont hozzájuk képest sokkal gyorsabban dolgozik. Számos kritikus szoftverben – például operációs rendszerekben és népszerű böngészőkben – több ezer magas kockázatú hibát talált, amelyek gyakran évek, sőt néhány esetben évtizedek óta a kódban lappangtak. Ezeket kihasználva pedig sok esetben – zárt virtuális környezetben – fel is törte a szoftvereket. Rossz kezekbe kerülve elképesztő károkat tudna okozni. Éppen ezért az Anthropic a Project Glasswing keretében elsőként csak a világ kritikus szoftvereit fejlesztő vállalatok szűk köre számára tette elérhetővé modelljét, hogy azok időben ki tudják javítani a sérülékenységeket.

Habár a Mythos továbbra sem nyilvános, a mesterséges intelligencia fejlődési ütemét tekintve világos, hogy ezek a képességek hamarosan széles körben elterjednek. Minden felkészülés ellenére az is bizonyosnak látszik, hogy e képességeket használva lesznek sikeres, ártó szándékú támadások. Az Anthropic így ír erről:

„A legtöbb biztonsági eszköz történetileg inkább a védekező felet segítette, mint a támadókat. […] Úgy véljük, hogy idővel ez ebben az esetben is így lesz.

Amint a kiberbiztonsági környezet elér egy új egyensúlyi állapotot, várakozásaink szerint a nagy teljesítményű nyelvi modellek többet fognak segíteni a védekezőknek, mint a támadóknak, és ezáltal összességében növelik majd a szoftveres ökoszisztéma biztonságát. Az előny annál az oldalnál lesz, amelyik hatékonyabban tudja kihasználni ezeket az eszközöket.

Rövid távon ez akár a támadókat is jelentheti, amennyiben a legfejlettebb modelleket fejlesztő laboratóriumok nem járnak el kellő körültekintéssel a modellek hozzáférhetővé tételekor. Hosszú távon azonban arra számítunk, hogy a védekezők kerülnek előnybe: hatékonyabban tudják majd elosztani az erőforrásaikat, és a modellek segítségével már azelőtt kijavíthatják a hibákat, hogy az új kód egyáltalán éles környezetbe kerülne.

Az átmeneti időszak ugyanakkor ettől függetlenül is viharos lehet.”

A nyílt forráskódú decentralizált rendszerek és az okosszerződések kapcsán pedig éppen ettől az átmeneti periódustól tartunk. Hiszen az okosszerződések is végső soron programkódok. Mégpedig olyanok, amelyek gyakran kapcsolatba kerülnek egymással. Például a Decentralized Finance (DeFi) ökoszisztéma elemei nyílt forráskódúak, szabadon összekapcsolhatók és egymásra építhetők. A pénzügyi legókockákból új, egyedi és komplex pénzügyi szolgáltatás hozható létre.

Az okosszerződésekből felépült ökoszisztéma kockázata viszont éppen az, hogy egyetlen építőkocka kompromittálódása akár nagyobb építményeket is boríthat. Úgy gondoljuk, hogy kiváló hír a hatékony AI-kiberbiztonsági eszközök megjelenése, hiszen hosszú távon biztonságosabbá teszik ezeket a rendszereket. Rövid távon viszont viharosabb időszak következhet.

A Bitcoin anonimitása csak mítosz

A Bitcoin vagy az Ethereum privacy-modellje a pszeudonimitásra épül, vagyis minden tranzakció részlete teljesen nyilvános és visszakövethető a blokkláncon, de a küldő és a fogadó személye nem köthető a tárcákhoz (címekhez), kilétük rejtve marad. Legalábbis elméletben. A gyakorlatban viszont a tranzakciós gráfok elemzésével, a Bitcoin-rendszer ki- és belépési pontjainak – a kriptotőzsdéknek – az ellenőrzésével és egyéb módszerekkel az anonimitás erősen sérül. Blokkláncelemző cégek egészen pontosan képesek feltérképezni a felhasználók kilétét és követni a pénz útját. Ez pedig két ok miatt is problémás.

Egyrészt a jóhiszemű felhasználók a pénzügyeikkel kapcsolatban joggal ragaszkodnak a titoktartáshoz. A hagyományos pénzügyek világában sem véletlenül alakult ki a banktitok intézménye. Márpedig ha a Bitcoin-hálózaton valakinek egyetlen tranzakció kapcsán kiderül a személyazonossága, akkor nyomban láthatóvá válik az adott címhez kapcsolható teljes tranzakciós múltja, és jó eséllyel lelepleződik a többi általa használt cím is. Ezzel felfedheti vagyoni helyzetét, költési szokásait, bevételi forrásait és befektetéseit is.

Másrészt a pénz ilyen mértékű követhetősége problémát okozhat egy pénzrendszer működésében, pláne, ha globális. Ha például egy Bitcoin-cím korábban illegális tevékenységhez kapcsolódott – hackeléshez vagy a darkwebhez –, akkor azt megjelölik a blokkláncelemzők.

Az onnét származó bitcoinokat becsületes ember nem szívesen fogadja el. Azonban egy egyszerű felhasználótól nem elvárható, hogy minden beérkező bitcoin teljes tranzakciós múltját ellenőrizze, így könnyedén kerülhet hozzá korábbi bűncselekményhez köthető pénzegység. Vagy csak olyan, amely korábban érintette az aktuális kormányzat szerint ellenséges, és ezért tiltólistán szereplő állampolgárságú ember kezét, legyen az iráni vagy orosz, esetleg pont hogy amerikai vagy izraeli. Arról nem is beszélve, hogy a bitcoinutalások nem utasíthatók vissza, vagyis egy jóhiszemű felhasználó tiszta címét és pénzét könnyű besározni egy rosszindulatú, kéretlen utalással. Ha a következő lépésben egy kriptotőzsdére utalja a bitcoinjait, amely ellenőrzi a tranzakciós múltat, akkor a tőzsde zárolhatja a számláját az ott tartott teljes vagyonával együtt.

Az egyik egydolláros bankjegy ugyanannyit ér, mint a másik, részben azért, mert fogalmunk sincs arról, hogy a múltban kiknek – például az aktuális kormányzat által kipécézett embereknek – a kezén át vándorolt éppen hozzánk. A problémás bitcoinokat viszont a tranzakciós múlt függvényében kisebb vagy nagyobb diszkonttal adják és veszik az erre szakosodott, szürkezónás másodlagos piacokon, ami közel sem ideális állapot.

Míg a digitális műalkotásokat reprezentáló non-fungible tokenek (NFT-k) esetében éppen az a fontos, hogy a tokenek megkülönböztethetőek legyenek – hiszen minden műalkotás egyedi –, addig egy pénzrendszer integritása szempontjából éppen a tökéletes helyettesíthetőség (fungibility) az elérendő cél. Sem a múlt, sem bármi más alapján ne tudjunk különbséget tenni az egyik vagy a másik pénzegység között, így azok minden további vizsgálódás nélkül ugyanannyit érnek. Akárcsak a készpénz esetében.

Tízéves a Zcash

Közel tíz éve indították el a Zcash (ZEC) nevű kriptoeszközt, amely a Bitcoin anonimitási problémáját oldja meg. A Bitcoinhoz sok szempontból hasonló: decentralizált, nyílt forráskódú Proof-of-Work-hálózat, amelyben a bányászok összesen 21 millió tokent fognak kibányászni, a jutalmuk pedig négyévente feleződik. A különbség az, hogy a Zcash hálózatán a transzparens mellett rejtett címek is léteznek. A transzparens címek úgy működnek, mint a Bitcoin címei, a köztük történő tranzakciók a Bitcoin-tranzakciókhoz hasonlítanak, ennek megfelelően csak korlátozott anonimitást biztosítanak. Azonban bárki dönthet úgy, hogy generál magának rejtett címet, és Zcash-érméit azon helyezi el.

Ha egy transzparens címről rejtett címre utalnak, akkor a Bitcoinnál megszokott módon közvetlenül látszik a blokkláncon, hogy honnét kezdeményezték az utalást, de az nem, hogy hová. Ezt az információt a bányászok sem tudják. Pedig valahol ott szerepel a tranzakció adatai között, csakhogy a külső szemlélő számára titkosítva. Kizárólag a tulajdonosa ismeri a rejtett címet. Kívülről csak annyi látszik, hogy a rejtett poolba újabb adag Zcash-t utaltak be.

A rejtett poolon belüli, vagyis a rejtett címek közötti tranzakciókról viszont kívülről semmit sem tudunk. Csak annyit, hogy történt egy tranzakció, de annak részleteiről nem derül ki semmi. Ennek ellenére bárki, például a blokklánc validálását végző bányászok is meg tudják mondani, hogy a tranzakció érvényes-e vagy sem. Ha igen, akkor beleírják a blokkláncba. Hogyan lehetséges, hogy egy tranzakció érvényessége mindenki számára egyértelműen bizonyítható, de közben nem fedik fel se a küldő, se a fogadó címét, se az átutalt összeget? Hogyan történhet meg így például az utaláshoz szükséges fedezet ellenőrzése, ha nem tudjuk, hogy melyik címről utalnak, de még azt sem, hogy mennyit?

Ezt a mágiát az úgynevezett zero-knowledge proof (ZKP) nevű titkosítási eljárás teszi lehetővé. Ha valaki tudja egy állításról, hogy igaz, akkor egy zero-knowledge proof generálásával mindenki számára bizonyítani tudja, hogy az állítás valóban igaz, anélkül, hogy bármi további részletet elárulna.

Ha a csaposnak bizonyítanom kell, hogy elmúltam 18 éves, azt ma csak a személyi igazolványom bemutatásával tudom megtenni, vagyis egy csomó további részletet árulok el magamról: a nevemet, a pontos születési helyemet és időmet, anyám nevét és a személyi igazolványom számát. Egy olyan rendszerben, amely támogatja a ZKP használatát, ezt úgy tudnám megtenni, hogy valóban csak a minimálisan szükséges információt árulom el magamról. Még a pontos életkorom sem derülne ki, csak annyi, hogy az több mint 18 év.

A Zcash-t viszont úgy alakították ki, hogy lehetséges legyen ZKP-bizonyítékot generálni a tranzakciók érvényességéről. Így ha létrehozok egy rejtett címről indított érvényes tranzakciót – feltüntetve, hogy honnét, hová és mennyit utalok –, akkor nem magát a tranzakciót küldöm el a bányászoknak, hanem csak az érvényességről szóló ZKP-bizonyítékot. A bányászok számára így a részletek nem derülnek ki, csak annyi, hogy a ZKP-bizonyíték mögött valóban egy érvényes tranzakció áll. Így bekerülhet a blokkláncba. Végső soron pedig a Zcash rejtett pooljában a Bitcoinnal ellentétben valóra válik a pénzügyi titoktartás, hiszen tökéletesen egyforma, „tranzakciós múlt nélküli”, fungibilis pénzegységek cserélnek gazdát. Megvalósult a digitális készpénz.

Újra izgalmas a Zcash

Habár a Zcash már majdnem tízéves, és a 2017-es kriptomániában közel 800 dolláron is kereskedtek vele, a 2021-es mániában ezt meg sem közelítette, az azt követő években pedig jellemzően a kétszámjegyű tartományban oldalazott. Egészen tavaly őszig, amikor hosszú Csipkerózsika-álom után ismét mélyen a háromszámjegyű tartományba tört.

Az elmúlt években a Zcash technológiája, a használt zero-knowledge kriptográfia sokat fejlődött, jól használható tárcák jelentek meg, a projekt éretté vált. Közben a kriptó felé nyitó és abban fantáziát látó tradicionális pénzügyi cégek egy dolgot roppantul hiányolnak a publikus főkönyvvel működő rendszerekből: a titoktartást. A Zcash pedig éppen erre kínál megoldást. Úgy gondoljuk, hogy alapvetően ez az oka annak, hogy míg a tavalyi csúcsokhoz képest június végéig a Bitcoin elvesztette értékének 53%-át, az éter 68%-át, a Solana 75%-át, addig a Zcash „csupán” 46%-kal került lejjebb. Annak ellenére, hogy egyrészt a kisebb kapitalizációjú kriptók a medvepiacon tipikusan rosszabbul teljesítenek a nagyobbaknál, másrészt június elején egyedi okok miatt két nap alatt elszenvedett egy árfolyamfelezést is.

Bug a Zcash-ben

A szoftveres biztonsági réseket hatékonyan megtaláló AI és a Zcash sztorija az elmúlt hetekben összetalálkozott. Május 29-én ugyanis egy Taylor Hornby nevű szoftverbiztonsági szakember AI-segítséget használva kritikus hibát talált a Zcash kódjában, amelyet kihasználva lehetőség volt tetszőleges mennyiségű Zcash-t létrehozni.

Ráadásul észrevétlenül, hiszen a hiba a rejtett poolt érintette, amelyben a tranzakciók részletei titkosítottak.

Szerencsére Hornbyt éppen a Zcash-t támogató szervezet, a Shielded Labs kérte fel áprilisban, hogy végezzen biztonsági kutatásokat a Zcash protokollban. A feladata éppen az ilyen potenciális sérülékenységek megtalálása volt. A hibát azonnal jelentette a Zcash Open Development Lab (ZODL) fejlesztőinek, akikkel együtt rohamtempóban és titokban dolgozni kezdett a javításon. Június 2-án megtörtént a soft fork a Zcash-blokkláncon, amellyel kiiktatták a sérülékenységet a rendszerből.

Ezt megelőzően a hiba négy évig ott volt a kódban, amelyet kihasználva egy támadó az Orchard nevű rejtett poolban elvileg tetszőleges mennyiségű Zcash-t nyomtathatott észrevétlenül. Hornbynak AI segítségével mindössze 6 órába telt ilyen támadó kódot írni, amely – remélhetőleg – soha nem futott az éles Zcash-hálózaton, viszont lokális tesztneten bizonyította működőképességét.

Nem tudhatjuk biztosan, hogy egy hasonló kóddal korábban támadták-e a Zcash-t. Valószínűleg nem. De ha támadták, akkor ma több Zcash-érme van az Orchard rejtett poolban, mint amennyit oda betettek. Akár sokkal-sokkal több is lehet. De ez egészen addig nem derülhet ki biztosan, amíg ismét transzparens címekre nem utalnak ki a rejtett poolból annyi Zcash-t, amennyinek ott kellene lennie. Így ezek újra láthatóvá válnak. Ha majd ezután is érkeznek még érvényes kiutalási tranzakciók, akkor június 2-a előtt valakinek titokban sikerült „fedezetlen” Zcash-t nyomtatnia.

2017 elején egy cikkben mutattuk be az akkor újonnan indult Zcash-t. Ebben felhívtuk a figyelmet arra, hogy a rejtett poolok veszélyesek, hiszen ha biztonsági rés van a kódban, akkor elvileg lehetséges észrevétlenül elinflálni a Zcash-t. Éppen olyan hibalehetőséget vázoltunk fel általánosságban, amilyet most találtak. Csakhogy 2018-ban is történt már egy hasonló incidens, amely az első verziójú rejtett poolt, a Sprout nevűt érintette. Akkor is volt egy olyan hiba a kódban, amely lehetővé tette a korlátlan és észrevétlen Zcash-nyomtatást. Szerencsére a Zcash csapata akkor is felfedezte a sérülékenységet és kijavította, mielőtt még bárki kihasználta volna. Ezt lényegében biztosan kijelenthetjük, hiszen a ma már nem használt, elavult Sprout rejtett poolból azóta sem vettek ki több Zcash-t, mint amennyit beletettek.

Mindebből tanulva viszont a Zcash protokollba 2019-ben bevezették az ún. Turnstile (forgóajtó) könyvelési rendszert. Ennek lényege, hogy egy rejtett poolból nem jöhet ki több Zcash, mint amennyi oda bement. Ez megvédi a teljes Zcash-kínálatot a végtelen inflációtól még akkor is, ha egy támadó észrevétlenül nyomtat érméket. Ha tehát a mostani Orchard-sérülékenységet kihasználva egy támadó már sikeresen nyomtatott „hamis” Zcash-eket, akkor legrosszabb esetben ő előbb utalja ki az érméit transzparens címekre, mint mások a „valódi” érméiket, akiket ezért kizár a forgóajtó. Így a támadó jól jár, míg a becsületes felhasználók pórul járnak.

Ugyanakkor ne feledjük, hogy a „hamis” érmék a külső szemlélő számára nem különböztethetőek meg a „valódi” érméktől. Vagyis minden bizonnyal elmarad az igazságszolgáltatás, de megmarad a rendszer integritása.

(A fent elmondottakat annyival szükséges kiegészíteni, hogy az Orchard-sérülékenység miatti bizonytalanságot egy hálózatfrissítéssel akarják eloszlatni, amelyet július második felében hajtanak végre. Ennek során az Orchard-pool használatát korlátozzák, a benne lévő érmékkel a poolon belül további tranzakciókat nem lehet majd végrehajtani. Ha valaki nem akarja transzparens címre utalva felfedni az érméit, akkor lehetősége lesz azokat az új Ironwood rejtett poolba transzferálni. Ezek a tranzakciók azonban csak részben lesznek titkosak: rejtett marad, hogy honnét és hová történnek az utalások, de az összeg publikus lesz, hogy a Turnstile-könyvelést el tudják végezni. Azt várjuk, hogy az Orchard-pool így gyorsan kiürül, vagyis hamarosan kiderülhet, hogy kihasználták-e a sérülékenységet. Ha igen, akkor a forgóajtó lezár, és nem engedi az összes Zcash-t átmigrálni az Ironwood-poolba.)

Az Anthropic Opus 4.8 május 28-án jött ki, Taylor Hornby másnap találta meg vele az Orchard-sérülékenységet. Valójában az AI találta meg, Hornby csak egy meglehetősen általános utasítást adott neki. A használt modell még csak nem is a közönség elől elzárt Mythos csúcsmodell. Ugyanakkor az előző verziójú Opus 4.7 hasonló utasításra nem találta meg a hibát.

A Zcash egy élvonalbeli projekt magasan kvalifikált fejlesztőkkel. A kódot alaposan átvizsgálták, számos szoftverbiztonsági auditon is átment. A biztonsági rés minden bizonnyal humánok számára nehezen megtalálható volt. Az eset tanulságul szolgál arra, hogy a szoftveres sérülékenységeket kereső AI éppen mostanában kezdi felülmúlni az emberi képességeket.

Félreárazás a predikciós piacon

Április 12-én parlamenti választást tartottak Magyarországon. Orbán Viktor és a Fidesz 16 éve ⅔-os parlamentifelhatalmazással vezették az országot, azonban Magyar Péter személyében először kaptak komoly eséllyel érkező kihívót. Ennek ellenére külföldről nézve egyértelműnek tűnhetett a meccs: Orbán javára. Hiszen Orbán sorozatban már négyszer nyert választást hatalmas fölénnyel. Külpolitikája éppen mostanában érik be, hiszen Trump megválasztásával az összes globális nagyhatalom élén a barátai állnak. Ő írja a szabályokat, hatalmas összegeket tud a kampányra áldozni, és uralja a hagyományos médiát. Igaz, a közvélemény-kutatások jóslatai ellentmondásosak, az eredmények erősen szóródnak, és így nehezen értelmezhetőek. Ugyanakkor a választás előtt néhány nappal Orbán mellett állva jelentette ki az amerikai alelnök, hogy biztos Orbán győzelmében. A nemzetközi sajtó bizonyára ezt szemlézte.

Magyarországról nézve azonban a választás előtti hetek történései egészen más képet festettek. Sorra jöttek elő a kormányzati botrányokat feltáró riportok, amelyek 24 órán belül 1 millió feletti YouTube-nézettségnél jártak. Hatalmas szám egy olyan országban, ahol összesen 8 millió szavazó él. Jól értelmezhetőek voltak a közvélemény-kutatási eredmények: a kormányhoz közeli kutatóintézetek inkább fej fej melletti versenyt vagy kisebb Fidesz-előnyt mutattak, miközben a független és amúgy a korábbi választásokat legjobban előrejelző intézetek egyre magabiztosabban állították, hogy ⅔-os ellenzéki győzelem fog születni. Valószínűnek tűnt, hogy az előbbi jóslatokat inkább a politikai befolyás diktálta, míg a valóság az utóbbihoz állt közelebb.

Közben a blokkláncon futó predikciós piacon, a Polymarketen a választás előtti hetekben, sőt napokban is 60 és 70% közötti eséllyel árazták az ellenzéki miniszterelnök-jelölt győzelmét. Márpedig ha a független közvélemény-kutatók jóslatait tartjuk mérvadónak, akkor a valós esély inkább 90% körüli volt. Ráadásul a félreárazás oka is sejthető volt. Egyrészt januárban Magyarországon – minden bizonnyal nem függetlenül a közelgő választásoktól – betiltották a Polymarketet, amely magyar IP-címekről elérhetetlenné vált. A Magyarországon történő események beárazása így nehézkesebb lett. Másrészt, ahogy fentebb kifejtettük, a nemzetközi hírfogyasztóhoz egészen más hírek juthattak el, amelyek tükrében Orbán győzelme tűnhetett valószínűbbnek. Így örömmel tették meg a háromszoros profittal kecsegtető fogadást.

A választás eredményeként Magyar Péter alakíthatott kormányt, a Tisza Párt a mandátumok több mint 70%-át szerezte meg. A rendszerváltás óta egyetlen pártnak még soha nem volt ekkora többsége.

---