GazdaságSzerző: vg 2026. 08. 06. 4 percnyi olvasás
Az üzenet célja az volt, hogy Teherán érzékeltesse egy újabb amerikai–iráni összecsapás súlyos gazdasági következményekkel járhat az egész térség számára.
Teherán megfenyegette a Perzsa-öböl arab államait, amennyiben az Egyesült Államok ismét katonai csapásokat mér az országra, válaszul a térség stratégiai infrastruktúráját fogja támadni. Irán diplomáciai csatornákon keresztül arra próbálja rávenni legfontosabb szomszédait, hogy győzzék meg Donald Trump amerikai elnököt a tárgyalások folytatásáról és az újabb katonai akciók elkerüléséről.
A Reutersnek nyilatkozó iráni, öböl menti és regionális diplomáciai források szerint a figyelmeztetés érinti az olajmezőet, finomítókat, erőműveket, villamosenergia-hálózatokat, vízellátó rendszereket, közlekedési infrastruktúráát és más stratégiai létesítményeket is.
Az üzenet célja az volt, hogy Teherán érzékeltesse egy újabb amerikai–iráni összecsapás súlyos gazdasági következményekkel járhat az egész térség számára.
A diplomáciai egyeztetések azt követően gyorsultak fel, hogy Donald Trump július 28-án az iráni energetikai és infrastrukturális célpontok elleni csapások lehetőségéről beszélt.
A források szerint ezt követően Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter egymás után egyeztetett Szaúd-Arábia, Katar és Törökország külügyminisztereivel, valamint Pakisztán hadseregének vezetőjével.
A tárgyalásokat ismerő diplomáciai forrás szerint Aragcsi minden partnerének ugyanazt az üzenetet adta át.
Irán kész válaszcsapásra, ugyanakkor továbbra is a diplomáciai rendezést tartja a legjobb megoldásnak, amely megakadályozhatja a konfliktus kiszélesedését.
Öböl menti források szerint Teherán elsősorban Szaúd-Arábián és Kataron keresztül próbál nyomást gyakorolni Washingtonra. Az elmúlt években Irán jelentősen javította kapcsolatait több arab állammal, köztük korábbi regionális riválisával, Szaúd-Arábiával is.
Katar, Omán és Szaúd-Arábia egyaránt azt szorgalmazta az Egyesült Államoknál, hogy térjen vissza a tárgyalóasztalhoz, ugyanis egy újabb amerikai támadás könnyen az egész térségre kiterjedő konfliktust idézhet elő.
A források szerint a diplomáciai egyeztetések után Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceg telefonon beszélt Donald Trumppal. Arra kérte az amerikai elnököt, hogy halassza el a katonai akciót, támogassa a tűzszünetet és adjon új esélyt a politikai rendezésnek.
Trump augusztus 2-án azt közölte, hogy kész lefújni a tervezett támadást, amennyiben rövid időn belül sikerül megállapodást kötni Iránnal.
Rijád ugyanakkor világossá tette, hogy saját biztonsága minden körülmények között a legfontosabb. Egy öböl menti forrás szerint Szaúd-Arábia jelezte Teheránnak, a királyság területét érő támadás katonai választ vonna maga után.
Az iráni vezetés továbbra is az amerikai katonai jelenlét csökkentését követeli a Perzsa-öböl térségében, és azt várja az arab államoktól, hogy ne osszanak meg hírszerzési információkat Washingtonnal.
A térség sérülékenységére emlékeztet a 2019-es Aramco elleni drón- és rakétatámadás is, ugyanis az akció következtében Szaúd-Arábia kőolaj-kitermelésének több mint fele leállt, egyúttal rávilágított arra, hogy a kulcsfontosságú energetikai infrastruktúra továbbra is könnyen sebezhető.
Egy magas rangú iráni tisztviselő szerint Teherán célpontlistáján továbbra is szerepelnek az elektromos hálózatok, a finomítók és más stratégiai létesítmények. Megfogalmazása szerint minden Iránt érő jelentős kárra az arányosnál súlyosabb választ fog adni.
Diplomáciai források úgy látják, Washington nehéz döntés előtt áll;
Az egyik diplomata ennek kapcsán úgy fogalmazott, éppen ez jelenti jelenleg az egyik legnagyobb akadályt a megegyezés előtt; Washington olyan megállapodást szeretne, amelyet egyértelmű amerikai sikernek lehet bemutatni.
Az iráni–izraeli konfliktus egyik legfontosabb tanulsága, hogy a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzéssel Teherán már most is olyan stratégiai eszközzel rendelkezik, amely jelentős befolyást biztosít számára. Mint azt az elmúlt hónapok soránszámtalanszor leírtuk: a világ tengeri kőolaj- és LNG-szállításának mintegy ötöde halad át ezen az útvonalon, így a forgalom korlátozása komoly nyomásgyakorlási lehetőséget jelent.
Az Economist hasábjain megjelent elemzés szerint az Öböl menti országok igyekeznek csökkenteni ezt a függőséget. Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek például már teljes kapacitással használják a Hormuzt elkerülő vezetékeiket, Irak pedig új csővezetékek építését tervezi.
A következő években naponta akár 5 millió hordónyi nyersolaj is elkerülheti a szorost, ám még így is jelentős mennyiség marad alternatív útvonal nélkül. Az új infrastruktúrát ráadásul
is fenyegethetik.
A finomított üzemanyagok és különösen a cseppfolyósított földgáz esetében még nehezebb a helyzet. Katar LNG-exportja szinte teljes egészében a Hormuzi-szoroson keresztül jut el a világpiacra, ám nincs olyan vezeték vagy fejlesztés, amely belátható időn belül kiválthatná ezt az útvonalat.
Ugyanakkor az amerikai kitermelés növekedése, az új LNG-kapacitások és más exportőrök megjelenése mérsékelheti Irán hatását az energiaárakra.
A Perzsa-öböl államai továbbra is nagymértékben függenek a szoros hajózhatóságától, mivel az energiaexport mellett gabona-, élelmiszer-, gyógyszer- és egyéb áruszállítmányaik jelentős része is ezen az útvonalon érkezik.
Az elemzés szerint Irán ezt a földrajzi előnyt pénzügyi haszonná is alakíthatja. Noha egyes iráni politikusok évente akár 35 milliárd dolláros bevételről beszéltek az áthaladási díjakból, ám a szakértők ezt túlzónak tartják. Reálisabb becslések szerint a tartós éves bevétel 2–3 milliárd dollár lehet, amely a jövőben fokozatosan csökkenhet az új alternatív útvonalak kiépülésével.
Teherán célja ugyanakkor valószínűleg egy olyan tartós szabályozási rendszer kialakítása, amelyben a Hormuzi-szoros forgalmának felügyelete intézményesül, ugyanis ez hosszú évekre megőrizhetné az ország stratégiai befolyását, még akkor is, ha az alternatív exportútvonalak fokozatosan bővülnek.
Napi