A POLITICO egy tucatnyi tisztviselővel beszélt különböző biztosok kabinetjeiből és főigazgatóságairól (DG).

A megszólalók – kortól, nemzetiségtől és beosztástól függetlenül – egy olyan intézményt írtak le, ahol a rengeteg túlóra, a nehézkes bürokrácia és egyes esetekben a mérgező vezetés kimerültté és elidegenedetté tette őket. Sokan felteszik maguknak a kérdést: vajon megéri-e a pénz és a presztízs ezt az áldozatot?

Tapasztalataik a Bizottság 30 000 fős állományában eltérőek voltak, de ugyanazok a panaszok újra és újra felmerültek. Néhányan névtelenséget kértek, hogy őszintén beszélhessenek munkahelyi élményeikről.

„A körülmények egyre nehezebbek” – mondta Nicolas Mavraganis, az Union Syndicale Fédérale elnöke, amely mintegy 20 uniós és nemzetközi szervezet alkalmazotti szakszervezetét tömöríti. Mavraganis, aki 1994 óta a Bizottság tisztviselője, 2019 óta vezeti a szövetséget. „A munkateher folyamatosan nő, ami egyre nagyobb nyomást jelent.”

Mivel Brüsszel központibb geopolitikai szerepet vállalt – reagálva Oroszország Ukrajna elleni háborújára, a Kínával való feszültségekre és az egyre kiszámíthatatlanabb Egyesült Államokra –, a tisztviselők szerint egyre inkább úgy érzik, hogy minden egyes ügynek és aktának létfontosságú jelentősége van.

A POLITICO-nak tett panaszok – a stresszes projektektől és nehéz főnököktől kezdve a végtelen bürokrácián át az elöregedett irodákig – nem csak a Bizottságra jellemzőek; hasonló történetekkel találkozhatunk európai minisztériumokban, ügyvédi irodákban és tanácsadó cégeknél is. A tisztviselők szerint azonban a presztízs, a politikai nyomás és az intézmény puszta mérete egyedivé – és gyakran nehézzé – teszi ezt az élményt.

Ez az EU végrehajtó hatalma, ezért az embereknek van egyfajta furcsa istenkomplexusuk

- mondta egy tisztviselő

Összehasonlítható nyilvános adat kevés van. Az Európai Központi Bank 2025-ös személyzeti felmérése szerint az alkalmazottak 85 százaléka büszke arra, hogy ott dolgozik, bár kevesebb mint felük tartotta kezelhetőnek a munkaterhelését. Ezek a számok egy tágabb paradoxonra mutatnak rá: az intézmény iránti hűség erős maradhat még akkor is, ha a mindennapi munkakörülmények frusztrálják a személyzetet. A Bizottságnál ez a szakadék magyarázza, miért nem távoznak feltétlenül az emberek a kiábrándultság ellenére.

A Bizottságnál lévő állások – ahol az alkalmazottak több mint 450 millió európai életét befolyásoló politikákat alakítanak – továbbra is a legkeresettebb közszféra-beli munkák közé tartoznak. Brüsszel ráadásul viszonylag megfizethető maradt sok nyugat-európai fővároshoz képest, különösen egy bizottsági fizetés mellett.

Az anyagi ösztönzők is jelentősek. Az AD-5-ös szintű (diplomás kezdő adminisztrátori) munkakörben sikeresen pályázók havonta körülbelül bruttó 6000–7000 eurót keresnek pótlékok nélkül. A bizottsági tisztviselők uniós adót fizetnek a nemzeti jövedelemadó helyett, ami általában kisebb adóterhet és több kézhez kapott fizetést jelent. A családi pótlékok, az autókra vonatkozó diplomáciai kedvezmények és az erős munkahelyi biztonság csak növelik a vonzerőt. Néhány tisztviselő, akivel a POLITICO beszélt, Brüsszelben bérel lakást, miközben családja egy másik országban él, és szinte minden hétvégén hazarepül.

Egy biztos kabinetjében dolgozó tisztviselő elmondta, hogy napjai gyakran reggel 7-kor vagy 8-kor kezdődnek, és este 7 körül érnek véget. Kevés ideje marad az irodán kívül, kivéve, ha elkíséri a biztost a kiküldetéseire. Egy másik, kommunikáció területén dolgozó munkatárs felidézte, hogy késő estig sírt a nyomasztó munkateher miatt.

Többen magát a bürokráciát hibáztatták. A kabinetek és a főigazgatóságok gyakran nehezen kommunikálnak egymással, így a személyzetnek egymástól kell vadásznia a jóváhagyásokat és információkat.

Néha legszívesebben főbe lőném magam

- nyilatkozta egy tisztviselő, majd egy kollégája hozzátette: „A főigazgatóságok információmorzsákra várnak a kabinetektől, akik viszont annyira túlterheltek, hogy nincs kapacitásuk megadni azokat” – „Ez egy strukturális probléma. Mindenki próbál információt kicsikarni a másikból.”

A tisztviselők hangsúlyozták, hogy a tapasztalatok drasztikusan eltérhetnek attól függően, melyik biztosnak dolgoznak. Wopke Hoekstra éghajlatpolitikai biztos kabinetjét belsőleg támogató légkörűnek tartják, míg más biztosoknak olyan híre van, hogy hagyják elhatalmasodni a mérgező munkakultúrát, a belső viszályokat és a hatalmi harcokat.

Egy magas rangú tisztviselő az egyik kabinetben már hírhedtté vált a Berlaymontban (a Bizottság központi épülete), mert állítólag „ordibál” a személyzettel. A humanitárius programokat koordináló DG ECHO egyik alkalmazottja szerint az egységüknél a kiabálás mindennapos volt.

A Bizottság szerint 14 000 munkatárs vett részt a zaklatás elleni politikáról szóló tájékoztatókon, és 2400 vezető vett részt kötelező képzéseken az elmúlt két évben. A szóvivő szerint a fokozott tudatosság miatt érkezett „viszonylag magas számú” bejelentés a főtanácsadóhoz.

A főtanácsadónak azonban „nincs mandátuma a vizsgálatra, és jogilag nem jogosult a magatartást zaklatásnak minősíteni”. A hivatalos panaszhoz a munkatársaknak a Vizsgálati és Fegyelmi Hivatalhoz (IDOC) vagy az Európai Csalás elleni Hivatalhoz (OLAF) kell fordulniuk. Évente körülbelül 20–25 ilyen hivatalos panasz érkezik.

A Bizottság készen áll, hogy rendkívüli ülést hívjon össze Paks és az energiaválság ügyében.