Sorra jelennek meg a becslések arról, hogy a paksi atomerőmű részleges vagy akár teljes átmeneti leállása mennyibe kerülhet a költségvetésnek, makrogazdasági szempontból azonban ennél is fontosabbnak tűnik, hogy szükség lesz-e a mostani válságban az ipari fogyasztók energiafelhasználásának korlátozására.

Számokban: a kormány egyelőre arra számít, hogy 50 milliárd forintot emészt fel Paks – egyelőre részleges – átmeneti leállása.

• Naponta 1,5-2 milliárd forint plusz költséget jelenthet az, hogy a Pakson meg nem termelt áramot jelentős részben importból kell fedezni.

Alulnézet: a kieső mennyiséget nem azért nem tudja az ország döntő részben hazai termelésből fedezni, mert ne lenne erre kapacitás, hanem azért, mert az drágább, mint az import, és így a nemzetközileg összekötött európai hálózatok működési logikája is az import beszerzést erősíti.

Tágabb kontextus: bár az import miatti többletköltség magas, a magyar gazdaságot a mostani energiakrízis sokkal inkább a potenciális tovagyűrűző hatásokon keresztül sújthatja.

• Az MBH becslése szerint ha a jelenlegi helyzet fennmarad, az hetente 0,1 százalékos negatív hatással van az éves GDP-re.
• A közvetett hatások sokrétűek: a dunai teherhajózást vissza kellett fogni, de energetikai okokból a vasúti fuvarozást is korlátozni kellett, emiatt közutakra terelődik a forgalom, nő az üzemanyag kereslet, ez pedig könnyen felhajtja az üzemanyagok árát, írta a Portfolio az Akcenta elemzését bemutatva.
• A dráguló logisztika és energia plusz költségét a cégek a vásárlókra hárítják, azaz nő az inflációs nyomás.
• Az energiaimport megugrása miatt romlik a külkereskedelmi mérleg, gyengülhet a forint, ami az importáló cégek helyzetét rontja (az exportálókét javítja).

Reakció: az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány friss elemzése szerint az a kérdés, hogy az energiadrágulás miatti veszteségeket ki és milyen mértékben viseli majd.

• „A háztartások magasabb árakon és alacsonyabb fogyasztáson keresztül, a vállalatok alacsonyabb profiton vagy termelésen keresztül, az állam támogatások és nagyobb költségvetési hiány formájában vagy a gazdaság alacsonyabb beruházással és importkereslettel alkalmazkodik” – írták a negatív hatásokról.

Tágabb kontextus: az energiaimport pluszköltsége nem egyenlő a GDP-csökkenéssel, ahogy az Oeconomus is írja, a GDP-t a Paksi Atomerőmű működésének kieső hozzáadott értéke olvasztja, a komolyabb veszélyt a potenciális tovagyűrűző termelési veszteségek jelenthetik.

• Bár a lakosság mellett számos ipari szereplő is önkéntes korlátozásokat vezetett be, ezek elsősorban azért fontosak, hogy az ellátás biztonsága fennmaradjon, a fogyasztási csúcsok simuljanak.
• Ha azonban komolyabb mértékben általánosan korlátozni kell az ipari fogyasztást – ami a kormány közlése alapján szükség esetén előbb történik meg, mint a lakossági korlátozás – akkor az ipar termelése is csökkenhet.
• Az emiatt le nem gyártott termékek hozzáadott értéke eshet ki a GDP-ből, ami sokkal komolyabb hatás, mint amit a megdráguló import energia okozhat.

Felülnézet: ennek alapján makrogazdasági megközelítésben a jelenlegi kényszerhelyzetben még drágán külföldről vett árammal is lehetőség szerint érdemes elkerülni az ipari szereplők fogyasztáskorlátozását.