Amikor Magyarország a környezetvédelmi tiltakozásból fakadó tömeges ellenállás miatt lemondott a Bős–Nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítésének tervéről, Csehszlovákia befejezte a projektet, és a Duna vízfolyásának 85 százalékát elterelte. Egy nemzetközi megállapodás szabályozza, hogy mennyi vizet kell az Öreg-Dunába engedni – de vajon valóban ez az elterelés a felelős a folyó jelenlegi rekordalacsony vízszintjéért?

Keringtek az erre vonatkozó összeesküvés-elméletek, de nem bölcs dolog mindent elhinni, ami az interneten megjelenik, vagy mindent, amit bizonyos közéleti személyiségek hangosan hirdetnek.

Szlovákia a saját területére tereli a vizet, és szomjazva hagy bennünket?

Felmerült a kérdés, amikor a magyarországi Duna vízállása kiugróan alacsony szintre esett: Szlovákia valóban „veszi” a folyó vizét, ezért van belőle olyan kevés Budapesten és Pakson?

A rövid válasz az, hogy a szlovák vízerőmű valóban jelentősen megváltoztatta a Duna természetes áramlását. De a jelenlegi rekordalacsony vízállás nem annak a következménye, hogy Szlovákia visszatartja a vizet. Minden csepp, amelyet áramtermelésre irányítanak, végül visszakerül a folyóba.

Amikor 1992-ben üzembe állt a bősi (Gabčíkovo) vízierőműhöz kapcsolódó rendszer, a Duna vizének mintegy 85 százalékát a szlovák – korábban csehszlovák – oldalon épített csatornába vezették. A Google Térképen a csatorna feltűnően széles a nemzetközi határt alkotó Öreg-Duna vékony sávjához képest.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a víz 85 százaléka „elfogyott”. Egy része később, az erőmű turbináin és a hajózási csatornán áthaladva visszatér a Dunába.

A Nemzetközi Bíróság kimondta, hogy Csehszlovákia egyoldalú folyóhasználata megfosztotta Magyarországot a közösen kezelt vízkészletek méltányos részétől. Ugyanakkor elítélte Magyarországot, amiért a kommunizmus bukása után a fennálló kormányközi megállapodás ellenére feladta a projekt részét.

Miért építették a szlovákok Bőst?

Miért építették ki a rendszert? Magyarország és Csehszlovákia 1977-ben írt alá szerződést a Bős–Nagymarosi duzzasztóműrendszerről. Ennek célja a villamosenergia-termelés mellett az árvízvédelem és a hajózás javítása volt.

Magyarország később leállította a ráfordított beruházási részt, Csehszlovákia pedig saját területén folytatta az úgynevezett C-variánst. Ezt azért tudta megtenni, mert a trianoni békeszerződéstől eltérően az 1947-es párizsi békeszerződés további három falut helyezett Pozsony fennhatósága alá a Duna jobb partján.

Ott terelik el a szlovákok a Dunát:

Ez azt jelentette, hogy a folyó egy rövid szakaszon kizárólag szlovák területen haladt át, így a hatóságok azt csinálhattak vele, „amit akartak”.

1997-ben a Nemzetközi Bíróság kimondta, hogy Csehszlovákiának joga volt megkezdeni a C változat elkészítését, de annak egyoldalú üzembe helyezése jogellenes volt. A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy mindkét ország megszegett bizonyos kötelezettségeit.

Az elterelésnek súlyos környezeti következményei is voltak a Szigetköz térségében. A kutatások kimutatták, hogy jelentősen megváltoztatta a felszíni és a talajvíz viszonyát, több területen csökkentette a sekély talajvízszintet, és megváltoztatta a folyó vízhozamának természetes ingadozásait.

A legjelentősebb talajvízszint-csökkenést a középső Szigetközben regisztrálták.

Tényleg „lopják” a szlovákok a Duna vizét?

A jelenlegi válság azonban más okból is ilyen súlyossá vált. Az elhúzódó aszály és a kánikula miatt a Duna vízhozama drámai mértékben csökkent. Július végén Budapesten új, minden eddiginél alacsonyabb vízállást mértek, Pakson pedig az atomerőmű teljesítményét kellett csökkenteni a folyó szokatlanul alacsony szintje miatt.

Az 1995-ös magyar–szlovák megállapodás értelmében egy év leforgása alatt másodpercenként átlagosan 400 köbméter vizet kell az Öreg-Dunába engedni. A tenyészidőszakban a vízhozamnak 400 és 600 köbméter/másodperc között kell lennie, a hidrológiai viszonyoktól függően. Tenyészidőszakon kívül – télen – másodpercenként legalább 250 köbméternek kell lennie.

További 43 köbméter/másodperc kerül a Mosoni-Dunába és a jobb parti szivárgó csatornába. Szlovákia teljesíti ezeket a kötelezettségeket.

A probléma az, hogy egyszerűen nincs elég víz sehol a Duna medencéjében. Bősön az erőmű nyolc turbinájából jelenleg csak egy üzemel, ami a szlovák oldalon is hasonló energetikai problémákat okoz, mint Pakson.

A Bősnél elvezetett víz Szapnál kerül vissza a Dunába. Ez azt jelenti, hogy Budapesten és Pakson akkor is pontosan ott lenne a vízállás, ahol most vannak, még akkor is, ha nem létezne a bősi erőmű. Az egyetlen különbség az lenne, hogy Dunakiliti és Szap között lényegesen több víz lenne az Öreg-Dunában.

Vagyis Szlovákia nem egyszerűen „lekapcsolta” a Dunát, mielőtt az elérné Magyarországot. A történelmi elterelés alapvetően megváltoztatta a Szigetköz vízrendszerét, de a jelenlegi rendkívüli alacsony vízállás Magyarországon elsősorban az egész vízgyűjtőt érintő szárazság következménye.

8 m vízszintkülönbség a Dunán (2024. szeptember – 2026. augusztus):

Orbán Anita zálogot kapott Szlovákiától

Orbán Anita külügyminiszter telefonon tárgyalt Tomas Tarabával, Szlovákia miniszterelnök-helyettesével, környezetvédelmi miniszterrel, aki ígéretet tett arra, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy Magyarország „a lehető legnagyobb mennyiségű Duna-vizet” kapja.

Orbán csütörtökön a Facebookon azt mondta: kérte Szlovákiát, segítse elő, hogy Magyarország minél nagyobb mennyiségű vizet kapjon, mégpedig egyenletes elosztásban. Hozzátette: Taraba annak ellenére tette ezt az ígéretet, hogy Szlovákia is szárazságtól szenved.

„Magyarország megkapja a nemzetközi egyezmények alapján járó teljes vízmennyiséget”– mondta.„Szeretném cáfolni azokat a pletykákat, amelyek azt sugallják, hogy szomszédainkat okolhatnák a Duna alacsony vízállásáért”– mondta a miniszter. Köszönetet mondott Tarabának, hogy kötelezettséget vállalt arra, hogy a szlovákiai víztöbblet egy részét Magyarországra utalja, ha az országban korábban esik az eső, mint Magyarországon.

Kiszáradt Duna: aggódjon Budapest a vízellátása miatt? A szakértő rávilágít egy meglepő tényre