Három lengyel férfi egy fiatal ukrán párt támadott meg 2026. július 26-án a nyugat-lengyelországi Wroclaw városában egy bolt parkolójában, miután a három férfi egyike a nő elé vágott a boltban. Miután a nő jelezte, hogy mások is sorban állnak, csak annyit válaszolt, nem Ukrajnában vannak, illetve ukrán rongynak nevezte. Később párját hárman támadták meg a parkolóban, akit a földön fekve többször is megrúgtak – a rúgás többször a fejét érte, de a 20 éves nőt is ököllel ütötték arcon, aki nyakán és fülén sérült meg.

Pár héttel korábban egy 54 éves férfi vulgáris és xenofób kijelentéseket tett két 11 éves ukrán lányra a sziléziai Bielsko-BIala egyik helyi buszjáratán, miután a lengyel férfi azt hallotta, a két fiatal ukránul beszél.

Ti kis szarosok, a mi pénzünkön nőttök fel. De ennek nemsokára vége lesz, vissza lesztek b*szva a ti Ukrajnátokba

– mondta nekik válogatott szidalmakkal tarkítva, miután szerinte a két lány tiszteletlenül viselkedett – amit a közlekedési vállalat szóvivője a busz biztonsági kamerái alapján cáfolt –, majd a buszsofőr közbelépése után a következő megállóban leszállt a buszról.

De egy 15 éves ukrán fiút édesanyja elmesélése szerint egy lengyel utas szó szerint kidobott a buszból a mazóviai Plockon, miután a máig ismeretlen férfi odaszólt a fiúnak és a vele utazó barátjának, amiért ukránul beszéltek. Először felszólította őket, hogy Lengyelországban lengyelül beszéljenek, később pedig fenyegetőleg azt követelte, hogy most azonnal szálljanak le a buszról és menjenek vissza Ukrajnába.

Amikor a férfinek lengyelül válaszolt a fiú, hogy a barátja ukrán, emiatt beszélnek ukránul, és pár megálló után amúgy is le fognak szállni, a férfi többször megütötte, majd a következő megállóban lelökte a buszról.

Ez mindössze pár eset az elmúlt hetekből, amikor

De nem csak ukránok az elszenvedői ilyen támadásoknak: a Belaruszból elmenekült korábbi olimpikon, a 2012-es olimpián két ezüstérmet szerző 40 éves Aljakszandra Heraszimenját Varsó egyik pályaudvarán támadta meg egy férfi, mert oroszul beszélt néhány ukrán nővel.

A támadás után az elkövető semmit nem kiabált felé, csak elsétált. A férfi a rendőrségnek később azt állította, hogy egy barátjára támadt rá, mert tartozott neki és a pénzét követelte vissza, de az olimpikon sohasem látta még előtte az egyébként priuszos férfit – a hatóságok azt feltételezik, a pályaudvaron egyébként több embert is megtámadó férfi valószínűleg azt hihette a korábbi úszóról és belorusz politikai menekültről, hogy ukrán.

De az utóbbi időben megnőttek a fentiekhez hasonló támadásokról szóló híradások a lengyel és az ukrán lapokban is. Az Eurostat adatai szerint Lengyelországban 2026 májusa végén közel 970 ezer ukrán menekült él, de az ideiglenes menekültjogot kapó ukránok mellett sokan még az orosz invázió előtt költözött Lengyelországba a jobb élet reményében és ott dolgoznak – számuk valahol 1,2 és 1,5 millió között lehet.

A politikusok egyelőre csak egymásra mutogatnak, pedig a probléma valós

Az oroszokkal szemben túl jó történelmi tapasztalatokkal nem rendelkező lengyelek voltak az egyik legszolidárisabbak az ukránokkal, mind a menekültek befogadását, mind a pénzügyi és katonai támogatást illetően – ráadásul ezzel kapcsolatosan a rendkívül polarizált lengyel társadalomban pártokon átívelő konszenzus volt: mind az épp pártszakadáson átesett Jog és Igazságosság (PiS) és a Donald Tusk fémjelezte Polgári Koalíció (KO) is támogatja Ukrajnát és az ukrán menekülteket, a 2024-es kormányváltás pedig érdemben nem változtatott az ország Ukrajna-politikáján.

Ennek ellenére az ukránokkal szemben elkövetett bűncselekmények vagy atrocitások évről évre nőnek, miközben 2022-höz képest már jelentősen csökkent a Lengyelországban lévő ukránok száma. A sértettek sok esetben fiatalkorúak.

Rzeczpospolita számításai szerint míg 2024-ben összesen 267 ehhez hasonló gyűlöletbűncselekmény kapcsán tettek feljelentést Lengyelországban ukrán állampolgárok, addig tavaly már 275, idén pedig már 180 esetben – a jelenlegi trendeket alapul véve idén akár a 360 ilyen esetet is regisztrálhatnak.

miközben a háború kitörése után még a lengyelek voltak az egyik legbefogadóbbak, és létszámra tekintve is a legtöbb ukránnak Lengyelország jelentett ideiglenes menedéket az orosz invázió elől. A bűncselekmények vagy ehhez hasonló incidensek valódi számát pedig valószínűleg soha nem is fogjuk ismerni, ugyanis sértettek a megalázottságtól tartva vagy a félelem miatt sokszor nem is fordulnak a hatóságokhoz.

A wroclavi eset után Donald Tusk miniszterelnök elmondta, hogy fel kell lépni az erőszak ellen, és az ilyen huligánok rossz hírnevét keltik Lengyelországnak és a lengyeleknek, amiért szerinte az ellenzéki pártok a felelősek, és felszólította a PiS által támogatott Karol Nawrocki köztársasági elnököt, hogy határolódjon el az ilyen esetektől, miközben szerinte nincs rendjén, hogy valakiket amiatt támadnak meg az utcán, mert kicsit más az akcentusuk.

A PiS szerint ugyanakkor nem ők felelősek az ilyen esetekért, hanem épp Tusk-kormánya, amiért szerintük a megosztó politikájukkal bántalmazó közéleti légkört teremtett.

Még a szélsőjobboldali-libertariánus Konfederacja egyik társelnöke, Krzysztof Bosak is megszólalt az incidensek miatt és elhatárolódott azoktól. Bosak azt üzente a lengyeleknek, hogy a dühöt és a frusztrációt véletlenszerűen kiválasztott embereken levezetni helytelen, és arra kért mindenkit, ha ilyet tapasztal, ne csak videózzon, hanem avatkozzon közbe.

Azonban az ilyen támadások és incidensek növekedése nem véletlen,

Gazdatüntetésektől egészen a nyílt ukránellenes üzenetekig

Az első ukránellenes érzések még a 2023-as év eleji gazdatüntetéseken jelentek meg, amikor a lengyelországinál olcsóbb ukrán gabona elárasztotta az országot, komoly gazdasági problémát okozva a lengyel gazdáknak. A termelők alapvetően a kormánytól vártak választ és megoldást, ami miatt nemcsak a nagyvárosokban jelentek meg traktoraikkal, hanem határátkelőket is eltorlaszolták, amíg végül az akkori PiS-kormány importtilalmat nem vezetett be.

Az ukrán gabona ügye azután a 2023-as októberi választásokra is megmaradt, ami során Mateusz Morawiecki akkori miniszterelnök a mandátumszerzés maximalizálása érdekében még azt is felvetette, hogy leállítja a fegyverszállítást Ukrajna felé, amennyiben azzal nem kezd valamit az ukrán kormány.

Azonban míg a PiS elsősorban az ukrán gabona ellen kampányolt, addig a szélsőjobboldali-libertariánus Konfederacja már az ukrán menekültek és Ukrajna támogatása ellen szólalt fel, miután a párt a növekvő megélhetési költségek, a kórházak, valamint a szociális ellátórendszer túlterheltségét kötötte össze – sok esetben alaptalanul – az ukrán menekültekkel és adott esetben Ukrajna támogatásával.

Nem véletlen, hogy a támadások 2025-ben az előző évekhez képest nőttek, ugyanis az elnökválasztáson a többek között a végül győzedelmeskedő Karol Nawrocki is részint az ukrán menekültek ellen folytatott kampányt, azt ígérve, ha ő nyer, akkor a menekülteknek járó szociális ellátásokat csökkentené, miközben az nem is elnöki hatáskör.

Míg Nawrocki azt ígérte, a szociális ellátás csak a dolgozó vagy még tanuló ukránoknak járna – amit egyébként a legtöbb jelölt is ígért, annak ellenére, hogy erről nem az elnök dönt –, addig az antiszemita, xenofób, valamint holokauszttagadó nézetei miatt a Konfederacjából kidobott Grzegorz Braun már egyenesen azt ígérte, hogy megállítaná az Ukrajnából érkező migrációt, és legfőbb üzenete az Ukrajna- és ukránellenesség volt.

Braun a kampány során többször ukrán zászlókat tépett le, és követőit is erre bíztatta, miközben már évek óta az orosz propaganda által terjesztett narratívához hasonlóan azt állította, hogy Lengyelország „ukránizálódik”, ami ellen áfiumként azt ígérte, a varsói elittel szemben ő valóban megállítana – ez végül pedig az elnökválasztáson negyedik helyezést ért számára.

A felhasználók nemcsak Braun vélt vagy valós állításaival találkozhattak, hanem Oroszországhoz köthető trollfarmok is elárasztották ezzel kapcsolatos dezinformációval; megtörtént esetek kapcsán terjesztett álhírekkel; vagy valós esetek felnagyításával és átkeretezésével, amely gyakorlatokat a mai napig folytatnak – például a két 11 éves lány inzultusa kapcsán olyan hamis információkkal voltak tele a közösségi médiumok, miszerint előtte leköpték és valójában ők provokálták az őket később verbálisan zaklató férfit.

elsősorban a TikTokon, ami szintén hozzájárulhat a lengyelek az ukránokhoz való korábbi hozzáállásuk megváltozásában.

Az államközi kapcsolatok is romlóban

Mindezen, a lengyel társadalomban jelen lévő frusztráción, majd azt kampánycélokra felhasználó és továbbgerjesztő politikusok mellett pedig az se segít, hogy

amiért Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az ukrán különleges erők egy alakulatát az egykori Ukrán Felkelő Hadseregről (UPA) nevezte el, aminek tagjai a II. világháború alatt a német megszállás alatt lévő Volhíniában és Kelet-Galíciában etnikai tisztogatást folytattak a lengyelekkel szemben – utóbbi miatt Karol Nawrocki megfosztotta Zelenszkijt a legmagasabb lengyel állami kitüntetéstől és az EP is határozatban bírálta az ukrán elnököt ezen döntéséért.

De a közel százezer lengyel halálát okozó tömegmészárlás már a múltban is egy fájó pont volt és feszültséget okozott a két ország között, Varsó pedig évek óta szerette volna elérni, hogy exhumálhassák az áldozatokat – utóbbi végül 2025 nyarán kezdődhetett meg, ami során újabb és újabb tömegsírokat találnak a régészek.

A diplomáciai feszültség a felek között azóta is megmaradt: az ukránokat ért atrocitások miatt Kijev többször is felszólította Varsót, hogy bánjanak jól állampolgáraikkal, míg a lengyel politikusok – és az EP-képviselők – azt követelik, hogy változtassák meg az egység nevét.

Idén már több alkalommal tépték le az ukrán zászlót a przemysli ukrán konzulátus épületéről, míg a lengyelek azon akadtak ki, amikor két ukrán fiatal egy, a tömegmészárlásban részt vevő ukrán katonát méltató zászlót helyeztek egy, a tömegmészárlásról szóló emlékműnél.

A megromlott kapcsolatokat, a lengyel társadalomban fennálló feszültségeket, valamint az ezt meglovagló, olykor pedig terjesztő politikusok tevékenységének eredményét pedig jól mutatja, hogy miként változott Ukrajna EU-csatlakozásának a támogatása az országban: míg 2022 márciusában, pár héttel az orosz invázió után a lengyelek 90 százaléka támogatta és csak két százaléka ellenezte, addig idén júliusban ez az arány már 50:40 volt.