1. Kezdésként nézzünk csöppet hátra: az úgynevezett rendszerváltás óta alig akadt – ha egyáltalán – olyan periódus, amelyben a közvélemény, no pláne a politikai szcéna azt mondta volna: na, így kell működnie a közmédiának. Előbb az Antall-, aztán a Horn-, majd az Orbán-kormány telepedett rá a társadalmi szempontból alighanem legfontosabb tájékozódási forrásra, a Medgyessy-adminisztrációt váltó Gyurcsány-kabinet alatt pedig háborús helyzet állt elő: az ellenzékben lévő Fidesz–KDNP-konglomerátum következtében bojkottálta is a közmédia reggeli sikerműsorát, a Napkeltét. „Lakájmédia” – mondták 2010 előtt Orbánék. „Lakájmédia” – reagáltak 2010 után Gyurcsányék, hogy aztán végképp eldurvuljon a helyet.

Az MTVA néven újjászülető intézmény az újabb Orbán-érában maga volt a klasszikus propaganda: az elhangzó mondatokban legföljebb a határozott névelő volt igaz. Kihívói oldalról kézenfekvőnek tetszett, hogy a 2026-os választási kampány fő üzeneteinek egyike ez legyen: porral és hamuval kell egyenlővé tenni az intézményt, egyben hozzálátni az építkezés fáradtságos munkájához. Az új erőnek jelszavai valának: a függetlenség visszaállítása (pártatlan, cenzúramentes, szakmai alapú szerkesztőségek); új médiatörvény megalkotása (a felügyeleti és finanszírozási rendszer lebontása, jogi keretek létesítése); új vezetőség (amely szakmailag pártatlan, pártatlanul szakmai legyen).

2. A tettek mezeje: júniusban elsősorban bejelentették a reformterveket, távozott Papp Dániel hírhamisító vezérigazgató, majd az Országgyűlés kétharmados többséggel megszavazta a közmédia átalakításáról szóló törvénycsomagot, amely – adminisztratív-bürokratikus médiaszervezetek átalakítása-szedálása mellett – elrendelte az MTVA megszüntetését és az intézmény reformját. A folyamat miniszteri biztost kapott: Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter Grósz Juditra – az RTL korábbi vezérigazgató-helyettesére – bízta a céget, „társadalmi párbeszédet” és „nyílt pályázatot” hirdetve. Kisvártatva megszűnt a korábbi vezetők – így a Duna Médiaszolgáltatót vezető Altorjai Anita – megbízatása, majd a parlament művelődési bizottsága a közéletileg ismeretlennek tetsző dr. Horváth P. Andrást választotta meg a Duna Médiaszolgáltató és az MTVA átmeneti vezérigazgatójának.

3. Az ideiglenes emberek további ideiglenes embereket hoztak magukkal: Bodacz Balázs hírigazgatóként lépett át a Kunigunda útján székelő intézmény korábban nehezen bevehető kapuján (lásd még: ellenzéki politikusok törekvései a rabszolgatörvény idején), ugyanekkor a rádió felügyeletét Kerényi György, az online felületekét Mészáros Zsófia kapta meg. A szakmai és társadalmi visszajelzések sok mindenre kitértek, ellenben a telitalálat kifejezés kevésbé volt uralkodó.

Bodacznál az előéletét érte jelentős kritika (a HírTV egykori munkatársaként propagandista-tevékenységgel azonosították; tetteiért rögvest bocsánatot kért), Kerényinél MSZP-s érintettségét vetették fel (a régi-új rádiófőnök, akinek irányítása alatt publikálódott a már citált őszödi beszéd, rövid ideig a szocialista párt kommunikációs igazgatója volt, emellett egykori kollégái posztokban tudatták szilárd meggyőződésüket, amely szerint vezetői stílusa minimum kifogásolható).

4. S lőn sötétség. A protestálások ellenére a hírterületi vezetőket hivatalosan is beiktatták, majd július 7-én, kedden, 16 órakor szó bennszakadt, hang fennakadt, lehelet megszegett: elsötétült képernyő tudatta, hogy a közmédia átmenetileg leállította a – televíziós, rádiós, online – hírszolgáltatást. A vonatkozó üzenet körbefutott az országon, emberek mutogatták egymásnak a kifotózott-kivideózott közlést: „A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük! A közmédia most átalakul, hogy a jövőben független és hiteles legyen. A hírszolgáltatás átmenetileg szünetel. Maradjanak velünk!”

Az adás, szimbolikusan 1956-ra kacsintva, 19.56 órakor indult újra A tanú című filmmel, amelynek megannyi mondata kapott különleges akusztikát, vonatkoztathatóan a NER-éra műsorkészítési önállóságára: „Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet.”

5. Itt a pénz beszél: miután a kinevezéseket érintő vita alábbhagyott, és nekilódult a sötét képernyőt felváltó, a Lindától a Megáll az időn át a Három kívánságig tartó, a háttérben kirúgásokkal vegyes felfüggesztésekkel spékelt végtelen történet (például levették a képernyőről az áprilisi Magyar Péter-interjúkat készítő Csete Beátát és Kakuk L. Tamást), az új, ideiglenes vezetés július 22-én bejelentette: a szükséges átvilágítás nyomán mintegy 7 milliárd forintos megtakarítás keletkezik, amely összeg gyanús és felesleges szerződések felbontásával, műsorok átszervezésével szabadul fel.

6. A Tájékoztatási Hivatal Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium meghirdette a közszolgálati média jövőjéről és megújulásáról szóló szakmai egyeztetést; az érintett szervezetek augusztus 20-ig küldhetik el javaslataikat. Első körben szakmai szervezetek, médiumok és civil képviseletek (a lakossági társadalmi konzultációt egy későbbi szakaszra tervezik) szólhatnak hozzá, milyen is legyen a közszolgálati média.

7. Idős, bölcs médiamunkás konklúziója két sör között: „Milyen legyen, b*meg? Pártatlan, pontos, közérdekű. Minek ehhez konzultálni?” Mindeközben: parázs viták lángolnak közéletünk benzinnel terített gócpontjain, ki nem alkalmas és mire nem, továbbá ki alkalmas mindenre, és ha nem, miért igen. Korántsem mellesleg: minek kinevezni bárkit is, kivált: minek kapkodni, amikor a végtelenített Bud Spencer-filmek üvegházában élve bármeddig szívesen nézzük a kívánságkirály Tibi bácsit, aki kellemesen gurgulázó hangon dobja a labdát az ihletetten tapsoló pajtásoknak.

8. Kész, vége: két napra rá kimondták az MTVA megszűnését, egyben beolvadását a Duna Médiaszolgáltatóba, amely, tessék ezt most megjegyezni, Magyar Rádió és Televízió Nonprofit Zrt. névre keresztelődött át. Bejelentették a teljes körű, megújult hír- és műsorszolgáltatást, amelyet augusztus második felére terveznek megvalósítani.

9. Az ideiglenesen kinevezett vezetés ideiglenes kinevezettjének ideiglenesnek bizonyuló kinevezése: még csak ki se mondhattuk, hogy abrakadabra, Hajdú Gábor M1 híradós főszerkesztő és Borsa Miklós hosszas tárgyalások után megszülető pozícióba helyezése huszonnégy órán belül elvérzik, jó eséllyel a független közszolgálatiság mellett nap mint nap lándzsát törő miniszterelnök Facebook-kommentje nyomán („nem hinném…”). Hajdúnál a propagandamúlt (főként Echo TV) és a Mészáros Lőrinc-érintettség (kommunikációs vezetőként dolgozott a kor polihisztorának) bontatta fel a munkaszerződést hamar, alighanem magával rántva Borsát, aki egykor maga vallott arról: hazudott, amikor volt MTVA-sként híreket kellett felolvasnia. Ugyanitt egy példa arra, hogy hazudtak reggel, éjjel meg este: a közmédia publikált egy 482 oldalas dokumentumot, amely az MTI korábbi működésében feltárt szerkesztői beavatkozásokat, elhallgatott és átírt híreket mutatja be. 

10. Ideje Tisza vizet önteni a pohárba – konkludálnak szakértők, médiamunkások, szimpatizánsok, s közben érdeklődve nézik, mit tehetnének mást, ahogy Linda fordulásból fejbe rúgja a vakmerő, de önnön képességeimen súlyosan tévedő pernahajdert.

+1. A leendő végleges vezetőnek ezúton is (előre) gratulálunk, egyúttal mély részvétet kívánunk: miután beiktatják, mindenekelőtt újra kell kezdenie mindenkivel mindent, hogy aztán szigorúan ellenőrizzen mindent. Tévét, rádiót, online-t ugyanúgy, mint Facebook-kommenteket.

(Borítókép: Az MTVA épülete 2026. július 7-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)