Ez az a fajta dolog, amit sok futballrajongó megtapasztal a vb-nézőpartik során: a „hazai” csapat gólt lő, a szurkolók pedig egy sörkertben vagy kocsmában egyenként szurkolnak – és akár meg is ölelkezhetnek az ünneplésben – annak ellenére, hogy néhány pillanattal korábban teljesen idegenek voltak.

Katie Wood, a melbourne-i Swinburne Egyetem klinikai pszichológusa szerint ezek a közös pillanatok valóban támogathatják a mentális egészséget.

"A mentális egészségünk legnagyobb védelmet nyújtó tényezője a kapcsolódás – a kapcsolat önmagunkkal, más emberekkel, közösségünkkel és kultúránkkal" - mondta Wood a DW-nek. A sport pedig szerinte pontosan ezt a hangot üti meg; összehozza az embereket.

Ez a kapcsolati forma nem korlátozódik a családokra vagy a barátokra. Akkor is felmerülhet, amikor az ember egy rövid pillanatra úgy érzi, hogy valami nagyobb része. A világbajnokság tökéletes helyszín arra, hogy ezt a fajta érzést átadja az embereknek.

Az amerikaiak az algériaiak mellett ünnepelnek

Hogy ez hogyan néz ki a gyakorlatban, az egész világbajnokságon megmutatkozott: a legkülönfélébb országok szurkolói szurkolnak együtt, mezt cserélnek, vagy hirtelen azon kapják magukat, hogy egymás mellett szurkolnak ugyanannak a csapatnak.

A kansasi Lawrence-ben a városközpont spontán módon zöld-fehér nyilvános kilátóvá változott az Algéria–Ausztria meccsen. Mivel az algériai válogatott ott alakította ki vb-bázisát, helyi amerikaiak százai jelentek meg algériai mezben, arcra festve a nemzeti színekkel és a kezükben zászlóval.

Máshol is nyilvánvalóvá válik, hogy a futball milyen gyorsan tud hidakat építeni. A Svájc–Kolumbia közötti, vancouveri 16. forduló után a DW megfigyelte, hogy két szurkoló mezt cserél, emlékül a közös estéről. Eközben Seattle-ben, az USA kiesése után, egy belga szurkolót láttak vigasztalni egy csalódott amerikai szurkolót.

Egy San Francisco-i látogató mesélt a DW-nek egy pillanatról, ami megragadt benne: "Egy férfi meglátta a mezem. Egyáltalán nem ismert. Odalépett, megölelt, és csak annyit mondott: "Ez a világbajnokság."

Az összetartozás érzése: alapvető szükséglet

Katie Wood ebben látja egy olyan verseny egyedülálló erejét, mint a világbajnokság. Azok az emberek, akiknek útjai a mindennapi életben soha nem keresztezték egymást, rövid ideig ugyanazokat az érzelmeket osztják meg.

"Az élet nagyon különböző területeiről érkezhetsz. De abban a pillanatban, amikor ugyanannak a csapatnak szurkolsz, egy közös élmény születik közös céllal."

Ez a cél egy alapvető szükségletet érint, amelyet sokan alábecsülnek: az összetartozás igényét. Nem mindegy, hogy valaki évtizedek óta szurkol, vagy most néz először meccset. Sokkal fontosabb a közös élmény, a kezdőrúgás előtti feszültség, az ordítás, amikor gólt szereznek, és a közös csalódottság a vereség után.

"Senki sem tudja, min megyünk keresztül emberként nap, mint nap" - mondta a DW-nek egy rajongói zóna látogatója. – Ezért olyan különlegesek az ilyen pillanatok.

És még a kedvenc csapattal nem rendelkezőket is elkaphatja a hangulat.

"Boldog vagyok" - mondta egy philadelphiai látogató a DW-nek. – Még csapatom sincs, de már nagyon megszerettem nézni a meccseket.

Menekülés a mindennapi élet stresszei elől

A világbajnokság lehetőséget kínálhat arra, hogy egy időre kilépjünk a hétköznapokból.

"Amikor olyan sok minden történik a világban, keressük a módját, hogy egy kicsit kiszabaduljunk a napi rutinból" - magyarázta Wood. "És a világbajnokságot – a körülötte lévő izgalmakkal együtt – másokkal együtt megtapasztalni nagyon egészséges módja ennek."

Természetesen egy olyan tornán, mint a világbajnokság, általában maga a futball áll a középpontban. Sok szurkoló számára azonban a világbajnokság legerősebb emléke magának a mérkőzésnek a peremén történt pillanataihoz kötődik.

Ez a cikk eredetileg német nyelven jelent meg.

Szerkesztette: Jonathan Harding