Fodor Zsóka számára az idő múlása sem hozott enyhülést: a színésznő szerint Andort egyszerűen senki sem pótolhatja az életében, és a mai napig összeszorul a szíve, valahányszor elhalad a Fiumei úti sírkert mellett, ahol a politikus nyugszik − írja a Blikk. 

Kapcsolatuk sokkal mélyebb volt puszta barátságnál, a legszebb közös emlékek máig élénken élnek benne:

Életem legboldogabb 15 évét Andornak köszönhetem. Olyan volt nekem, mintha a fiam lett volna. Elvitt Amerikába, Las Vegasba, Kairóba, Zanzibárra, és még hosszasan sorolhatnám, merre jártunk együtt. Mindig figyelt arra, hogy semmiben ne szenvedjek hiányt. Minden édesanyának ilyen fiút kívánok!

A színésznő felidézte azokat az apró, rendkívül kedves gesztusokat is, amelyekből látszott, hogy Schmuck Andor mindig mások boldogságát kereste. Egyszer a Story Gála előtt saját kezűleg varrta meg Zsóka utolsó pillanatban szétrepedt elegáns kabátját, egy másik alkalommal pedig titokban vásárolt meg neki egy szalmakalapot Szentendrén, amit a színésznő korábban vonakodott megvenni.

Büszkeségből választotta a magányt a betegsége idején

A tragédia árnyéka akkor borult a kapcsolatukra, amikor a politikus megtudta, hogy súlyos beteg. Schmuck Andor szándékosan eltávolodott a pótmamájától, mert el akarta kerülni, hogy kiszolgáltatott helyzetben lássák őt, és nem akarta, hogy sajnálják. Korábban is határozottan óvta a magánéletét:

Nem mutatom meg, melyik lakásban élek, mert ha náthás vagy influenzás lennék, egész nap a csengőmet nyomnád, és ha nem engednélek be, még az ételt is az ajtóm elé tennéd. Én pedig utálom, ha sajnálnak.

Amikor a betegsége súlyosbodott, már a hívásokra és az üzenetekre sem reagált. Zsóka kétségbeesésében a politikus legjobb barátjához fordult, aki megerősítette a helyzetet:

Ez nem azt jelenti, hogy nem szeret. Velem sem tartja a kapcsolatot, mert nem akarja, hogy bárki sajnálja.

Elutasított segítség

A színésznő a mai napig értetlenül és fájdalommal áll a döntés előtt, különösen annak tudatában, hogy barátaival mindent megmozdítottak volna a megmentéséért.

Ha szólt volna, barátai azonnal összedobták volna azt a tízmillió forintot, amire a kezeléséhez szüksége lett volna, de a politikus büszkesége ezt nem engedte. A kapcsolatuk így szomorú módon már csak a temetésén folytatódhatott.

A Fiumei úti sírkert mellett elhaladva Zsókát ma is sűrűn fojtogatják a könnyek, hiszen úgy érzi, a kapott rengeteg jót soha nem tudta viszonozni: „Nagyon sokszor elsírom magam, amikor elhaladok a Fiumei úti sírkert mellett. Borzalmasan fáj, hogy soha nem tudtam viszonozni azt a rengeteg jót, amit tőle kaptam, mert egyszerűen semmit nem volt hajlandó elfogadni tőlem. Rettenetesen hiányzik. Amióta elment, úgy érzem, egyedül maradtam a gondjaimmal. Vannak ugyan barátaim, de Andort senki sem pótolhatja. Biztos vagyok benne, hogy ezt a sebet az idő sem fogja begyógyítani. Ő volt az egyik legcsodálatosabb ember, akit valaha ismertem, és amióta nincs velünk, valahogy semmi sem a régi.”