Az OECD július végi Magyarországra vonatkozó országjelentése szerint a korábbiaknál barátságosabb rövidtávú képet fest a magyar gazdaságról a szervezet előrejelzése. Eszerint a magyar gazdaság a tavalyi 0,5 százalék után idén 1,9, jövőre pedig 2,2 százalékkal bővülhet, elsősorban a lakossági fogyasztás, az emelkedő reálbérek és a személyijövedelemadó-csökkentés hatására.

Ugyanakkor a 2026-os 1,9 százalékos infláció után jövőre 2,7 százalékosra számít, túlnyomórészt a változatlanul erős bérdinamika miatt.

Az Index szemléje szerint a szervezet úgy látja, hogy jelentős előrelépést tett az ország az OECD-tagállamok életszínvonalához való felzárkóztatásban, ugyanakkor „a népesség elöregedése és az éghajlatváltozás veszélyezteti ezt a fejlődési pályát”.

Az OECD úgy számol, hogy idén a GDP 6,7 százaléka körül alakulhat a költségvetési hiány, jövőre pedig 5,5 százalékra mérséklődhet. Ugyanakkor ez még mindig kevés az államadósság érdemi csökkenéséhez, a GDP-arányos maastrichti államadósság 2022 és 2025 között nagyjából 73-75 százalék körül mozgott, és az OECD szerint idén és jövőre is 74 százalék felett ragadhat.

Emellett a szervezet szerint a kamatteher is nagyot nőtt: a kiadások a 2019-es, GDP-arányosan durván 2 százalékos szintről 2024-re közel 5 százalékra emelkedtek, ami húszéves csúcsot jelentett. Ráadásul a fiskális lazítások egyaránt növelik a deficitet, így az adócsökkentések, a családi kedvezmények, a közszféra-béremelések, a 14. havi nyugdíj bevezetése és az üzemanyagár-korlátozás is.

A jelentés az adósságpályát tekintve három forgatókönyvet lát maga előtt: az egyikben nem változik semmi a mostani adó- és kiadási szerkezetben, és figyelembe veszik az elöregedés, a klímaváltozás és a kamatok költségeit is. Ezen pályán közel megduplázódna az államadósság 2045-re, míg 2050-re pedig már a GDP 180 százalékát meghaladta.

A második lehetőség, hogy a kormányzat kizárólag a költségvetési egyenleget javító lépéseket tesz: racionalizálja a rosszul célzott támogatásokat, nyugdíjreformot hoz, szűkítik az adókedvezményeket és szélesítik az adóalapokat. Ez sokat segít, de nem eleget: 2040-ig 80 százalék alatt maradna az adósságráta, 2070-re viszont felkúszna 120 százalék közelébe.

Harmadik lehetőségként pedig az OECD a kiigazítás mellett növekedésösztöntző strukturális reformok is társulnak, ebben az esetben pedig biztonságosan a GDP 80 százaléka alatt marad az adósság a teljes vizsgált időszakban.

Az OECD úgy látja, a mozgástér megteremtése mellett többféle reformra is szükség van, többek között a közkiadások hatékonyságát kell javítani, valamint a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát erősíteni, továbbá a nem hatékony adókedvezmények kivezetésével szélesíteni kell az adóalapot.

Emellett azt is javasolják: vezessék ki a rosszul célzott támogatásokat, a nyugdíjkorhatár várható élettartamhoz kötését, valamint azt is javasolja, hogy maximalizálják az átlagnyugdíj szintjét a pluszjuttatások, így a 13. és 14. havi nyugdíj összegében.