A karthágóiak először az első pun háború (i. e. 264-241) alatt támaszkodtak elefántokra a csatában, de néhány győzelemtől eltekintve, amiben elefántrészt vállaltak, nem ők döntötték el a harcok kimenetelét. Aztán a Kr. e. 202-ben lezajlott zamai csatában nyolcvan elefánttal ment Hannibál a rómaiak hadvezére, Scipio Africanus ellen, de a rómaiak kürtöket ragadtak, trombitáltak és a frászt hozták az elefántokra. Az ijedősebbek hátraarcot csináltak és a karthágóiakra támadtak, a bátrabbak átcsörtettek a római gyalogosok között, akik lemészárolták őket. Scipióék nyertek és ők is elkezdték használni a harci ormányosokat, például a thapszoszi csatában. 

De hogy korábban, a második pun háború idején hogy és miért kellett elefántokkal átkelnie Hannibálnak, az mindig birizgálta a történészek fantáziáját. 10 éve robbant a hír, hogy az legalább már megvan, hol is kelhettek át a hegyekben Kr. e. 218 körül. A nyomra a lovak ürüléke vezetett, vagyis az ezekben lévő baktérium, amit konzervált az idő.

Lónyomok a hóban

Mivel az első pun háború meglepetéssel, a rómaiak győzelmével zárult tengeri harcok után, Hannibál visszavágásra készült, csakhogy egy meglepő fortéllyal – és annak tudatában, hogy a tengeren a rómaiak már erősebbek -, a második pun háború kezdetén a hegyekbe indult. Azért is választhatta a nehezebb, hegyvidékes terepet, mert útközben még gall katonákat akart toborozni. Az ötlet bejött, több gall és a meglepetés ereje: Rómában ugyanis nem hitték el a híreket, hogy a 3000 méter magas hegyláncokon jönnének 37 harci elefánttal, gyalogos és lovas gallokkal, afrikai zsoldosokkal.

Igaz, a sereg jócskán megcsappant, mire Itáliába, a Pó-síkságra értek, de akik nem voltak ott, azok jó szolgálatot tettek a hegyi barbárok elleni csatározásokban, például az elefántok.

2016-ban a torontói York egyetem régészei rátaláltak a hágóra, a Col de Traversette-re 2950 méter magasan a francia-olasz határon, amin valószínűleg átkelt a 46 ezres sereg. Livius feltételezésével szemben, aki inkább az alacsonyabban fekvő Col de Calpier hágóra szavazott, de a Traversette mellett szól, hogy a régiónak gazdagabb az ivóvízkészlete, és a mikrobális genetikai és virágpollen analízis is ezt támasztja alá. Az ösvényen állati, feltehetően lovak által hátrahagyott ürüléket találtak, amit körülbelül Kr.e. 200-ra datáltak. A mikrobák egy baktréiumfajtához, a Clostridiumhoz tartoztak. A baktériumok pedig akár évezredekig is konzerválódnak, bár azt nem mondják meg, lovaktól vagy emberektől erednek-e.

Az energiaspórolós hágó

A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent friss tanulmányban a kutatók elemezték a teljes hadsereg – katonák, lovak, elefántok – Alpokon való átkeléséhez szükséges energiáját, és kiderült, valóban a Tarversette-hágó lehetett a nyerő útvonal.

A pontos számok: a hadsereg körülbelül 5,42 terajoule energiát használt volna el ezen az útvonalon, de ha a Clapier-hágón mentek volna át, amit sokáig valószínűnek tartottak a régészek, 16 százalékkal több energiát igényelt volna. És a válasz is valahol itt rejtőzik az elefántok rejtélyére: azért vihette őket magával Hannibál, mert ők jobban alkalmazkodtak a hegyvidéki, ellenséges terephez, mint a katonák vagy a lovak. Testfelépítésük, zsírkészleteik ellenállóbbá tehették őket az átkeléshez szükséges huzamosabb ideig tartó erőfeszítésekkel szemben.

A kutatók becslése szerint az elefántok testtartalékaik (energia-, tápanyagkészlet) mindössze 4 százalékát veszítették el az átkelés során, szemben a lovak 11 százalékával és a katonák közel 19 százalékával. És mivel úgy tudnak nehéz terepen is mozogni, mint egy terepjáró, nem okozott nehézséget nekik az emberek vagy lovak számára kellemetlen terep. Talán túl is élték az Alpokon való átkelést, de utána hamar elpusztulhattak, mert Hannibál szűkölködött az élelmiszer utánpótlásban.

(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Shutterstock)