A Velencei-tó kiszáradó medrétől a rekordalacsony Dunáig jártuk végig Magyarország legfontosabb természetes vizeit, hogy megnézzük, mit jelent a hosszan tartó aszály a mindennapokban. Riportunkban helyiekkel, hajósokkal és szakértőkkel beszélgettünk arról, hogyan alakítja át a vízhiány a tavak és folyók élővilágát, a turizmust, a hajózást és a helyi gazdaságot. A legfontosabb tanulság: a víz eltűnése már nem egy távoli klímavédelmi kérdés, hanem egyre inkább gazdasági és társadalmi válság is.

A Velencei-tónál több száz métert lehet besétálni a mederben úgy, hogy nem lesz vizes az ember lába. Strandok zárnak be, a turizmus visszaesik, a helyiek pedig attól tartanak, hogy ha nem érkezik elegendő utánpótlás és nem történnek érdemi vízmegtartó beruházások, a tó jövője is veszélybe kerülhet.

A Balatonnál és a Dunán sem sokkal biztatóbb a helyzet. Az alacsony vízállás már nemcsak a természetet érinti, hanem a hajózást, az energiatermelést, a mezőgazdaságot és a helyi gazdaságot is. Egyre több szakember figyelmeztet arra, hogy Magyarország vízbiztonsága stratégiai kérdéssé vált.

Társadalmi kockázat 

A legfontosabb felismerés talán az, hogy a vízhiány már nem környezetvédelmi ügy, hanem gazdasági és társadalmi kockázat is.

Ha nem tanuljuk meg megtartani a csapadékot és felkészülni a szélsőséges időjárásra, akkor nemcsak tavaink zsugorodnak tovább, hanem települések, vállalkozások és

Riportunkban a Velencei-tónál, a Balatonnál és a Dunán jártunk, hogy megmutassuk, mit tapasztalnak azok, akik nap mint nap ezeknek a vizeknek a közelében élnek.