Egyetlen hét alatt már kilenc Hazajáró-epizód gyártási költsége gyűlt össze a tervezett tizenegyből közösségi adományozás révén – közölték minap a sorozat készítői. Ismeretes, a megrendelő MTVA tizenöt év után, indoklás nélkül megszűntette a köztelevízió talán legismertebb honismereti műsorát – a Prima Primissima-közönségdíjas sorozat az idei év végén fejeződött volna be, ám a 440 epizódból tizenegyet így már nem láthatnak a nézők. Bár a készítők sosem fogalmaztak meg pártpolitikai véleményt a műsorban, az ideiglenesen kinevezett közmédia-vezetők arra jutottak, nincs szükség a Hazajáróra, jóllehet az évek során a szimpla televíziós műsorból a Kárpát-medence és a világ magyarságát összekötő élő közösség lett. A sorozat készítői pár napja bejelentették, mindenképpen befejezik vállalásukat, elkészítik a történelmi Magyarország kisrégióiról szóló utolsó epizódjait is, amelyeket online-felületükön mutatnak majd be.

Hogy én is „benne legyek” az írásban, „hazajáróéknak” köszönhetem, hogy megismerhettem, majd fölkerestem – megmásztam – a zempléni Füzér csodaszép regényes várát, amelynek ormáról körbetekinteni semmihez sem hasonlítható, fölséges élmény. (Itt tudtam meg, az újjáépített vár egyik nevezetessége, hogy Perényi Péter koronaőr 1526-ban, Mohács esztendejében egy éven át itt rejtegette a Szent Koronát a veszélyesebbnek ítélt Visegrád helyett.)  A hétszáz éves hédervári Boldogasszony-plébániatemplomba is a Hazajáró csalogatott. Itt, a templomkertben nyugszik gróf Khuen-Héderváry Károly, Magyarország egykori miniszterelnöke, a sír mellett magasodó kocsányos tölgy – a nevezetes Árpád-fa – pedig alighanem a mai Magyarország legidősebb fája. (A legenda szerint Árpád fejedelem e tölgyfa törzséhez kötötte a lovát, amikor 907-ben seregével megpihent a pozsonyi csatába menet.)

Kincseket rejt a haza. És nekünk kincset ér a Hazajáró-csapat.

Ha kilóg is a műfajból – nehéz időket élünk –, mellékelem a Hazajárók számlaszámát: