Mint arról az Index beszámolt, a Duna rekordalacsony vízállása miatt augusztus elsején leállt a paksi atomerőmű 1. blokkjának utolsó működő turbinagenerátora is, és reális forgatókönyvvé vált a teljes leállás. De miért függ ennyire egy atomerőmű a folyó vízszintjétől, hogyan lehetne javítani a helyzeten, és mi várhat ránk a jövőben? Erről kérdeztük Jávor Benedeket.

Nem a szivattyú a legnagyobb baj, hanem a meleg víz

A szakértő az alapoknál kezdte: az atomerőműben a maghasadás hőt termel, ez a hő gőzt fejleszt, a gőz pedig meghajtja az áramot termelő turbinákat. Ez zárt kör, ám az elhasznált gőzt vissza kell hűteni, ehhez pedig élővízre – Paks esetében a Dunára – van szükség. 

A jelenlegi négy blokk, amely mintegy 2000 megawatt kapacitásával az ország áramtermelésének közel felét adja, másodpercenként nagyjából 100 köbméter hűtővizet igényel. 

Ez a mostani, 800 köbméter körüli vízhozamnak már a nyolcada, vagyis érzékelhető tétel, miközben nagy víznél, vagy akár az átlagos 1500–2000 köbméteres vízhozamnál elhanyagolható lenne. 

A felmelegedett hűtővizet – amely a visszaeresztés pontján akár 35–36 fokos is lehet – visszaengedik a folyóba, a magyar szabályozás szerint azonban az 500 méteres keveredési zóna után a Duna hőmérséklete a sodorvonalban nem haladhatja meg a 30 fokot. Ennek oka az élővilág védelme: az őshonos fajok jelentős része egyszerűen nem élné túl a tartósan túlmelegített vizet. 

Jávor szerint az elmúlt évek paksi leterhelései alapvetően nem is a vízkivétel miatt történtek, hanem azért, mert az erőmű nem tudta tartani ezt a környezetvédelmi határértéket – bár mostanra ott tartunk, hogy már a szivattyúzás is problémás, mert az üzemvízcsatorna küszöbe viszonylag magasan van. Így jutottunk el oda, hogy a teljes leállás válhat szükségessé. Cikkünk írásakor már csak egyetlen turbina termel áramot – bár a Duna apadása megállt, és enyhe vízszintnövekedés következett be, ami talán elkerülhetővé teszi az atomerőmű teljes kiesését az energiatermelésből.

Ezért apadt el a Duna – és ezért nem segítene a vízlépcső

Arra a kérdésünkre, hogy miért süllyedt a folyó minden korábbi rekord alá, a szakértő azt válaszolta: a Duna teljes vízgyűjtőjén rendkívül száraz volt a tél és a tavasz, az Alpokban kevés hó halmozódott fel, a nyár eleji hőhullámok pedig kiszárították a talajt, amely az érkező csapadékot is felitta. 

Ehhez jön egy évtizedes folyamat: a folyó felső szakaszának duzzasztása miatt megszűnt a természetes hordalékvándorlás, a meder bevágódott, ami tovább süllyesztette a vízszintet. 

Az eredmény a mínusz 140 centiméteres paksi vízállás, amely majdnem fél méterrel múlja alul a korábbi negatív rekordot. Rákérdeztünk arra a kormányoldali felvetésre is, hogy Ausztriának 12 vízlépcsője van, nekünk pedig egy sincs – erről a Harmonikus Növekedésért Alapítvány (HNA) indított el vitát a vitairatával, amelyhez Bárdos Deák Péter véleménycikkben szólt hozzá az Indexen, amire György László, a HNA alapítója másnap reagált. 

Jávor szerint ez alma és körte összehasonlítása: Ausztriában felső szakasz jellegű, nagy esésű folyó duzzasztható, Magyarországon alsó szakasz jellegű folyót csak sokkal nagyobb műtárgyakkal, súlyosabb környezeti kárral lehetne. 

Ráadásul a duzzasztás legfeljebb a vízkivételen segítene, a 30 fokos határérték tartásán nem, hiszen alacsony vízhozamnál és 26–27 fokos alapvízhőmérsékletnél egy duzzasztott víztest is túlmelegszik. Óriási beruházással tehát nem oldanánk meg a problémát, viszont előállítanánk egy csomó újat – érvelt.

Paks 2: a terv, amely a szakértő szerint fittyet hányt a valóságra

A megoldásokról szólva Jávor úgy véli, az erőmű hűtését kell hozzáigazítani a megváltozott vízjáráshoz: 

• mélyíteni az üzemvízcsatornát, 
• erősebb szivattyúkat telepíteni, 
• illetve kiegészítő hűtésre – hűtőtóra vagy hűtőtoronyra – lehet szükség. 

„Ezek költségét a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás részeként nem lehet megúszni” – vallja.

A helyzet ugyanakkor szerinte rávilágít arra, mekkora tévút volt a Paks 2 projekt, vagyis az előző kormány által az orosz Roszatommal megkötött bővítés:

„A paksi bővítés azt jelentené, hogy ugyanezen a telephelyen, ahol már ezt a 2000 megawatt kapacitású erőművi hűtést sem tudják biztosítani, további több mint 2400 megawatt kapacitást beépítenének, ami a jelenlegi 100 köbméter hűtővízigényhez még 135 köbméter hűtővízigényt hozzátenne. Tehát több mint megduplázná a hűtővíz igényt, és egyben szintén megduplázná a visszaeresztett meleg hűtővizet”.

– fogalmazott a szakértő, aki szerint a környezetvédelmi engedélyezés életszerűtlen klímamodellekből indult ki: olyan alacsony vízállású, forró napokkal, amilyenekkel most szembesülünk, a modellek csak a 2030-as évek közepétől, évi egy alkalommal számoltak. 

Nyilvánvaló, hogy egész egyszerűen a paksi bővítéshez kapcsolódó előkészítő munkák során az engedélyeztetés és a környezeti hatástanulmány teljesen fals adatokból indult ki. 

A szakértő szerint a hűtőtornyok megépítése tovább drágítaná az eredetileg 12,5 milliárd eurósra tervezett, de akár a duplájára is növekvő költségű beruházást, amelynek megtérülése így végképp kérdésessé válik.

Rekordalacsony vízállás, térdre rogyó atomerőmű: ez az új normális

Arra a kérdésre, hogy kivételes év volt-e az idei, Jávor határozott választ adott: 

Szerinte az elmúlt 16 év kormányzati irányvonala a klímaváltozást politikai terméknek tekintette, amit nem megoldani kell, hanem nevetségessé tenni.

– mondta, hozzátéve: elmaradtak az épületfelújítások, az energiatárolási és hálózatfejlesztési beruházások, a rezsicsökkentés pedig pazarló energiahasználatra szoktatta a társadalmat. 

Az új kormány zöldpolitikájáról szólva óvatosan fogalmazott: már önmagában az előrelépés, hogy ismét van környezetvédelmi minisztérium, amelynek állományát szakmából és civil szervezetekből érkező, erős szakembergárdának látja, de a gyakorlati teljesítményt a következő időszak dönti el. 

Rövid távon a hálózatfejlesztést, a szélerőművi kapacitások kiépítését – amelyből szerinte 3-4 ezer megawattnyi már régen állhatna –, az épületszigetelési programok felpörgetését és az energiatárolás bővítését sürgette. 

A háztartások szintjén a tudatos fogyasztást emelte ki: a csúcsidőszakokban, este 6 és 10 óra között érdemes minimalizálni az áramhasználatot – ahogy arról az Index folyamatosan frissülő összefoglalójában is beszámoltunk.

„A víz és az energia rendkívül korlátos erőforrássá vált, amely országos szintű problémákat okoz, és ennek megfelelően kell velük gazdálkodnunk a jövőben” – zárta a szakértő.

(Borítókép: A Duna alacsony vízállása 2026. auguztsus 2-án. Fotó: Tövissi Bence / Index)