Közép-Európa, Észak-Amerika északkeleti része és Kelet-Ázsia az évszázad végére a chikungunya-láz új gócpontjává válhat – állapította meg egy kínai kutatócsoport, amely a Frontiers in Cellular and Infection Microbiology című szaklapban tette közzé tanulmányát. A szerzők számításai szerint jelenleg 139 ország, vagyis a Föld szárazföldi felszínének 21,3 százaléka kínál alkalmas környezetet a vírust terjesztő, az Aedes nemhez tartozó szúnyogoknak, túlnyomórészt a trópusi és szubtrópusi sávban. Európában és Észak-Amerikában a kórokozó egyelőre nem endemikus: a megbetegedések a trópusokról vagy szubtrópusokról visszatérő utazókra korlátozódnak. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) becslése szerint 2026-ban eddig világszerte körülbelül 33 ezer tüneteket okozó chikungunya-esetet regisztráltak, kilenc halálesettel, javarészt Dél-Amerikában.

A WHO által elhanyagolt trópusi betegségként osztályozott chikungunya a nevét, amely a kimakonde nyelvben nagyjából „meggörnyedést” jelent, a rá jellemző ízületi fájdalomról kapta: a fertőzés magas lázzal, izom- és hátfájással, fejfájással, kimerültséggel, hányingerrel és bőrkiütéssel jár. A vírust korábban elsősorban a trópusi emberi településeken élő egyiptomi csípőszúnyog (Aedes aegypti) terjesztette, ám a 2005–2006-os, az Indiai-óceán nyugati szigetein és India egyes részein zajló járvány vizsgálata során a kutatók egy E1-A226V jelű mutációt azonosítottak, amely a kórokozót az ázsiai tigrisszúnyoghoz (Aedes albopictus) is hozzáillesztette. Az akkori járvány mintegy 266 ezer embert betegített meg, és legalább 254 halálos áldozattal járt. A mostani tanulmány szerzői több tízezer, földrajzi koordinátákkal ellátott előfordulási adatból modellezték a vírus és a két szúnyogfaj élőhelyi igényeit, majd az IPCC 16 klímaforgatókönyve és 16 környezeti változó (köztük a szélsebesség, a tengerszint feletti magasság, a csapadék, valamint a minimum- és maximumhőmérséklet) alapján vetítették előre a terjedést 2100-ig.

Az eredmények szerint a klímaváltozás elsősorban azon keresztül hat a betegségre, hogy átrendezi, hol tudnak megélni a szúnyogvektorok: az ázsiai tigrisszúnyog egymagában a vírus előrejelzett elterjedésének több mint 70 százalékát magyarázza, mivel az egyiptomi rokonánál jobban tolerálja a hűvösebb körülményeket, így a melegedéssel olyan helyeken is megtelepedhet, amelyek korábban túl hidegek voltak. A pontos földrajzi kép a választott forgatókönyvtől függ, de Közép- és Észak-Európa, Észak-Amerika északkeleti része, valamint Kelet-Ázsia mindegyik változatban jövőbeli gócpontként jelent meg.

A szerzők ezért azt javasolják, hogy ezek a régiók már 2040-ig építsék ki a szúnyogmonitorozó rendszereket és a szükséges közegészségügyi intézkedéseket: kövessék nyomon az Aedes-fajokat, képezzék ki az orvosokat a betegség gyors felismerésére, erősítsék a szúnyoggyérítést, és még a járványok előtt dolgozzák ki a gyorsreagálási terveket. Hszü Je, a Csöcsiangi Kínai Orvostudományi Egyetem kutatója szerint pánikra nincs ok, de az egészségügyi rendszereknek időben fel kell készülniük, ugyanis a globális felmelegedés visszafogása és az alapszintű felkészültség együtt csökkentheti annak esélyét, hogy a terjedésből nagy járványok legyenek.