GazdaságSzerző: index 2026. 08. 04. 7 percnyi olvasás
Csupán néhány centiméterre voltunk a kritikus ponttól.
„Hajnali fél kettő körül pár milliméterre jártunk a Paksi Erőmű teljes lekapcsolásától, ám akkor megállt a vízszint csökkenése, és reggelre 1,5 centimétert emelkedett. Jelenleg biztonságosan üzemel az utolsó turbina” – írta a közzösségi médiában Magyar Péter miniszterelnök, később videós üzenetében pedig úgy fogalmazott, hogy a fordulat bizakodásra adott okot, de a legnehezebb napok most jönnek – aszály, 40 fokos forróság –, „de már látszik az alagút végén a fény”, péntekre már csapadékot és lehűlést jósolnak. „Tegnap és tegnapelőtt 6–700 megawattal voltunk alacsonyabban a szakemberek által előrejelzett legmagasabb átlagfogyasztásnál” – ismertette.
Magyar Péter később arról is beszélt, hogy az éjszaka folyamán óránként kapott telefonos tájékoztatást a Paksi Atomerőmű vezetőitől. Elmondása szerint a kritikus pillanat kedd hajnalban, fél kettő körül következett be: a szakemberek ekkor már a szükséges intézkedésekről egyeztettek, amikor a Duna vízszintje váratlanul emelkedni kezdett. A miniszterelnök szerint jelenleg a folyó vízszintje három centiméterrel a kritikus küszöb felett van.
Hozzátette, hogy a meteorológiai előrejelzések és az osztrák hatóságokkal folytatott egyeztetések alapján csütörtökre jelentősebb csapadékot várnak az osztrák vízgyűjtő területeken, de ennek bekövetkezése továbbra sem tekinthető biztosnak. Kiemelte azt is, hogy a MAVIR és a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal tájékoztatása szerint Magyarország villamosenergia-ellátása stabil, az erőművek pedig zavartalanul működnek.
A vízügyi adatok szerint a Duna vízszintje Paksnál hétfő este 19 óra és kedd hajnal 2 óra között érte el a mélypontját – mondta az Indexnek Aszódi Attila atomenergetikai szakértő. A vízmérce mínusz 140 centimétert mutatott, ami nemcsak az elmúlt évek, hanem a mérések kezdete óta a legalacsonyabb érték a paksi szelvényben. Kedd hajnalban pedig még mínusz 139 centiméteres vízállást mértek a Dunán Paksnál. Ezt követően a folyó szintje lassú emelkedésnek indult, és kedd délig elérte a mínusz 136 centimétert. A korábbi negatív rekordot 2018. október 26-án jegyezték fel, akkor mínusz 97 centiméteres vízállást mértek.
A mostani helyzet ehhez képest további 43 centiméteres csökkenést jelentett, vagyis a Duna minden korábbinál alacsonyabb szintre apadt az atomerőmű térségében.
A több órán át tartó mélypont után ugyanakkor óvatos fordulat következett. Hajnal kettő és reggel kilenc óra között három emelkedett a vízszint, a vízügy előrejelzése pedig további néhány centiméteres növekedést valószínűsít. Ez első látásra jelentéktelen változásnak tűnhet, a paksi blokkok működése szempontjából azonban kulcsfontosságú: ilyen alacsony vízállás mellett már néhány centiméter is eldöntheti, hogy a hűtővíz-ellátás zavartalan marad-e.
Aszódi Attila szerint a kialakult helyzet egy korábbi számítását is visszaigazolta. A Duna vízszintje gyakorlatilag elérte azt a kritikus küszöböt, amely alatt az erőmű üzemi szivattyúi már nem tudják a szükséges mennyiségű hűtővizet biztosítani. A folyó végül nagyjából ezen a határértéken stabilizálódott, vagyis az utolsó működő üzemi szivattyú még éppen működésben tudott maradni. Másként fogalmazva: az erőmű működése olyan műszaki határhelyzetbe került, ahol a Duna vízszintjének akár néhány centiméteres változása is közvetlen hatással lehetett arra, hogy kell-e állítani a termelést.
A rekordalacsony vízállás ellenére a Paksi Atomerőmű termelése az éjszaka folyamán nem csökkent tovább. Az egyetlen még működő turbina – a 2-es blokk egyik egysége – végig üzemben maradt, így az erőmű teljesítménye stabilan nagyjából 230 megawatt körül alakult. Jelenleg a rendszerirányító adatai szerint a 2-es blokk 229 megawatt teljesítménnyel termelt, ami lényegében megegyezik az előző esti értékkel. Bár ez a teljesítmény messze elmarad a Paksi Atomerőmű normál üzemi kapacitásától – ami 2000 megawatt –, azt jelzi, a rekordalacsony dunai vízállás ellenére a rendszernek sikerült elkerülnie a teljes leállást.
A következő hetek kilátásairól ugyanakkor egyelőre senki sem tud biztosat mondani. Aszódi Attila szerint a jelenlegi enyhe vízszintemelkedés nem tekinthető tartós fordulatnak, mert azt egy néhány nappal korábbi, az Alpok térségében lehullott csapadék okozta. Ennek hatása nagyjából négy nap alatt érte el a magyarországi Duna-szakaszt, vagyis a mostani javulás egy egyszeri csapadékesemény következménye, nem pedig egy hosszabb távú tendencia jele.
Ha azonban a következő napokban is fennmarad a rendkívüli hőség, és nem érkezik újabb jelentős csapadék a Duna vízgyűjtő területére, a folyó vízszintje ismét csökkenésnek indulhat.
Hogy ez bekövetkezik-e, azt jelenleg se a meteorológiai, se a vízügyi előrejelzések alapján nem lehet megjósolni. A bizonytalanság ugyanis nem az előrejelzések pontatlanságából, hanem abból fakad, hogy a csapadék mennyisége és eloszlása, illetve annak folyókra gyakorolt hatása csak korlátozott pontossággal modellezhető.
A jelenlegi helyzetben ezért a legfontosabb fejlemény, hogy az erőmű legalább minimális termelését sikerült fenntartani.
Az egyetlen még működő turbina üzemben maradt, ami több szereplő összehangolt munkájának eredménye. Aszódi Attila is úgy látja, nemcsak az erőmű és az illetékes hatóságok reagáltak a rendkívüli helyzetre, hanem a villamosenergia-rendszer más szereplői is: a kormányzat, a nagyfogyasztók és a lakosság egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a csúcsidőszakokban mérséklődjön az áramfogyasztás. Ez a terheléscsökkentés a kritikus napokban érdemben javíthatta a rendszer mozgásterét.
Bár a rendkívüli helyzet ellenére Magyarország villamosenergia-ellátása végig stabil maradt, ennek várhatóan jelentős ára volt. A kieső paksi termelést ugyanis nagyrészt importból kellett pótolni, főleg a késő délutáni, illetve az esti órákban, miközben a fogyasztás mérséklésére is rendkívüli intézkedésekre volt szükség. Aszódi Attila számításai szerint már az elmúlt egy hét is milliárdos többletköltséget okozhatott. Becslése alapján, ha figyelembe veszik, hogy a paksi blokkok teljesítményét a rekordalacsony dunai vízállás miatt fokozatosan vissza kellett fogni, és
a kieső villamos energiát az aktuális piaci árakon kellett beszerezni, akkor ennek költsége nagyjából 7 milliárd forintra tehető.
Ugyanakkor ez csak egy közelítő becslés: a végösszeg jelentősen függ attól, milyen forrásból és milyen áron sikerült pótolni a hiányzó energiát. Éppen ezért a tényleges többletköltség ennél jóval magasabb is lehet. A heti kiadás akár 25 milliárd forintot is elérhet, a pontos összeget azonban csak azok a villamosenergia-kereskedők ismerhetik, amelyek ténylegesen lebonyolították a beszerzéseket.
Ráadásul ezek a becslések kizárólag a villamosenergia-rendszer közvetlen költségeit tükrözik. Nem számolnak azokkal a közvetett gazdasági hatásokkal – például az ipari termelés esetleges visszafogásával, a termelési veszteségekkel vagy más, nehezebben számszerűsíthető következményekkel –, amelyek egy tartós kapacitáskiesés esetén szintén jelentős terhet róhatnak a gazdaságra
– magyarázta az Indexnek Aszódi Attila.
A rekordalacsony dunai vízállás története így nem csupán műszaki vagy hidrológiai kérdésként értelmezhető. A Paksi Atomerőmű teljesítményének visszaesése néhány nap alatt milliárdos többletköltséget okozhatott a magyar villamosenergia-rendszernek, miközben arra is rámutatott, hogy egy szélsőséges időjárási helyzet milyen gyorsan képes érdemi gazdasági következményeket előidézni egy olyan országban, amelynek áramtermelése jelentős részben egyetlen atomerőmű teljesítményére épül.
De miért ennyire fontos, hogy a Paksi Atomerőmű nem állt le teljesen? A válasz nem elsősorban az elvesző villamosenergia-termelésben keresendő. Egy atomerőmű szabályozott leállítása önmagában is rendkívül összetett művelet, a teljes újraindítás azonban ennél is bonyolultabb, hosszabb és szigorú biztonsági előírások szerint végrehajtott folyamat. A nukleáris iparban éppen ezért az üzemállapot-váltások – vagyis a leállítások és különösen az újraindítások – számítanak a legérzékenyebb időszakok közé, amikor a legtöbb ellenőrzést kell elvégezni, és a legkisebb hibalehetőségeket is ki kell zárni.
Bár a Paksi Atomerőmű turbináit rendszeresen, előre tervezett karbantartások miatt leállítják, már a paksi teljesítménycsökkenésről szóló első cikkünkben felhívtuk a figyelmet arra, hogy a mostani helyzetben az egyik legnehezebb forgatókönyv nem pusztán az összes blokk egyidejű leállása lett volna, hanem az azt követő újraindítás.
A megfelelő műszaki feltételek mellett az erőmű ismét üzembe helyezhető, de ilyenkor úgynevezett black start eljárást kell végrehajtani.
Az erőmű külső villamosenergia-ellátás segítségével, előre meghatározott műszaki protokoll szerint építi fel újra saját rendszereit, mielőtt ismét áramot tudna termelni a hálózat számára. Éppen ezért van kiemelt jelentősége annak, hogy a rekordalacsony dunai vízállás ellenére legalább egy turbina folyamatosan üzemben maradt, így az erőmű elkerülhette a teljes leállást és az azt követő, rendkívül összetett újraindítási folyamatot.
(Borítókép: Magyar Péter a parlamentben 2026. július 27-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)
Napi