Újra megyünk:Trump elnök bejelenti, hogy megkezdődnek a tárgyalások az Iránt irányító radikálisokkal a Hormuzi-szoros megnyitásáról, és innen megállapodásra jutnak a rezsim nukleáris eszközeinek semlegesítéséről és minden nukleáris ambícióról; akkor Irán azt mondja, nem készülnek tárgyalások.

Trump elnöknek újra kell kezdenie – Izraellel – a teljes körű ellenségeskedést, amelyet áprilisban idő előtt leállított. Ha a teljes célpontot eltalálták volna, a háború heteken belül véget ért volna. Ehelyett az ezt követő ismételt megbeszélések és katonaságunk iráni támadásokra adott válaszai gyengének, következetlennek és megbízhatatlannak teszik az Egyesült Államokat. A határozatlanság ilyen képe bátorítja az Amerika-ellenes kormányokat és terrorista csoportokat.

Vance alelnök tündérmeséivel ellentétben Irán forradalmi fanatikusai nem fordítottak új lapot. A gyakran hangoztatott céljuk, hogy elpusztítsák Izraelt és az Egyesült Államokat, változatlan marad. Vallási fanatizmusuk még mindig égető. Semmilyen megállapodás ezekkel a viperákkal semmit sem ér. Nem fog tartani.

Irán – és a világ nagy része – úgy véli, hogy az Egyesült Államok minden lehetséges módon ki akar lépni ebből a háborúból. Arra a következtetésre jutottak, hogy ezt a Fehér Házat felemésztik a félidős választások, ezért nem bírja sokáig a magas olajárakat. Éppen ezért Teherán úgy viselkedik, mint egy macska, amely kegyetlenül ugratja áldozat egerét, az Egyesült Államokat.

Az országuknak okozott hatalmas károk ellenére Irán zsarnokai úgy érzik, hogy megnyerik a háborút. Halálos befolyásra tettek szert a Hormuzi-szoros kritikus víziútján. Meghatalmazottjuk, a huthik ugyanezt tették a Vörös-tengerrel.

Mindenki tudja, hogy bármilyen ígéretet is tesznek, Irán gyorsan megzavarhatja a szorost, és rakétákkal és drónokkal csaphatja le szomszédait, károsítva az olajlétesítményeket és a vízsótalanító üzemeket. A nyers igazság az, hogy ha a rezsim életben marad, az Egyesült Államok globális méretű stratégiai vereséget szenved el.

Az Irán elleni katonai csapások nem elegendőek. Az Egyesült Államoknak be kell fejeznie az eredeti céllista megsemmisítését. A szomszédos országokból Iránba vezető összes utat szét kell törnie. El kell fogadnia a Kharg-sziget olajipari létesítményeit. Iránnak nem szabad utat engednie az olajexportra vagy a Hormuzi-szoros megzavarására.

Fel kell tételeznünk, hogy mi és az izraeliek ismerünk disszidenseket az iráni hadseregben és máshol. El kellene kezdenünk fegyvereket juttatni azoknak a másként gondolkodóknak. A rezsim ellenfelei csak akkor cselekszenek, ha meggyőződnek arról, hogy nem rángatjuk ki alóluk a szőnyeget azzal, hogy megpróbáljuk újra tárgyalni ezzel az ördögi kormánnyal.

Újra el kell mondanunk: a jelenlegi iráni rezsimnek mennie kell. Vannak, akik attól tartanak, hogy egy rendszerváltás olyan káoszhoz vezet, mint amilyennek Líbiában van. Elfelejtik, hogy Irán jelenleg a káosz magvetője a Közel-Keleten és az egész világon.