TechtudSzerző: origo 2026. 08. 04. 1 percnyi olvasás
Saját leveleit hűti a Halál-völgy hőségtűrő növénye.
Az amerikai Halál-völgy (Death Valley) egy javarészt Kaliforniában, kisebb részben pedig Nevadában elterülő sivatagi medence, amely egyben Észak-Amerika legalacsonyabban fekvő, legszárazabb és legforróbb területe is. A nyári nappali hőmérséklet itt rendszeresen eléri a 49 Celsius-fokot, sőt, a feljegyzések szerint mértek már 56,7 Celsius-fokot is a régióban. Bár a park hatalmas kiterjedésű pusztaságain többnyire semmilyen növényzet nem marad meg, egy különleges faj, a Tidestromia oblongifolia sikeresen alkalmazkodott a mostoha körülményekhez. Mi lehet a hőségtűrő növény titka?

A kutatók a faj teljes elterjedési területén – így a Halál-völgyben is – vizsgálták a növényt, és összesen 223 vadon élő példánytól gyűjtöttek magokat. Ebből több mint 1200 csíranövényt neveltek fel és vontak be a kísérletbe. Miután fokozatosan hozzászoktatták őket a magas hőmérséklethez, több mint egy héten keresztül, naponta hat-nyolc órára extrém, 60 Celsius-fokos hőségnek tették ki a példányokat.
Bár nem minden egyed élte túl a tesztet, a túlélési arány a genetikai vonaltól függően 2 és 34 százalék között mozgott, ami jól mutatja, hogy bizonyos példányok sokkal sikeresebben alkalmazkodtak a szélsőséges hőséghez.
Az infravörös felvételek tanúsága szerint a legforróbb napokon a levelek hőmérséklete több mint 10, esetenként pedig akár 13 Celsius-fokkal is elmaradt a környező levegőétől.
Nyolc egymást követő nap extrém hőterhelése után a túlélő növények leveleinek hőmérséklete 54 és 59 Celsius-fok között maradt. Bár ez még mindig rendkívül magas érték, éppen alatta marad az összetett eukarióta élőlények becsült felső hőségtűrési határának.
A túlélés kulcsa tehát egyértelműen a hűtés hatékonysága volt.
Fontos kiemelni, hogy a növény nem pusztán passzívan elviseli a forróságot, hanem aktívan csökkenti a levelei hőmérsékletét. Egy teljes genomra kiterjedő elemzés során a kutatók három olyan DNS-régiót is azonosítottak, amelyek egyértelmű kapcsolatban állnak a túléléssel, így e „szuperképesség” mögött szilárd genetikai alapok húzódnak. Más vizsgálatok rávilágítottak arra is, hogy a mitokondriumok és a kloroplasztiszok összehangolt kölcsönhatása szintén elengedhetetlen a sikeres alkalmazkodáshoz – e folyamat részeként maguk a kloroplasztiszok is megváltoztatják az alakjukat.