A napi történések hamar háttérbe szorították a Tisza Párt egyik vezető politikusának a választási rendszer átalakítására vonatkozó elképzeléseit. Melléthei-Barna Márton a 24.hu-nak elárulta, hogy az új alkotmány elfogadása, majd várhatóan népszavazással való megerősítése után az egyik első feladatuk egy új választási törvény elfogadása lesz, amire másfél-két éven belül kerülhet sor. Elmondása szerint egy kiegyensúlyozottabb választási rendszert alakítanának ki, amelynek egyik alapvetése az lesz, hogy gyakorlatilag ellehetetlenítik a kétharmados győzelem lehetőségét. Mint megjegyezte, nem ismétlődhet meg, hogy a minősített többség birtokában könnyűszerrel írjanak át törvényeket.

Jelenleg olyan választási törvényünk van, amely a győzteskompenzációval és a levélszavazatok működésével gátat szabott az egyenlő versenynek. A Tisza-frakció 141 tagja pont arra vállalkozott, hogy ezeket a szabályokat helyreigazítsuk

– hangsúlyozta a frakcióvezető-helyettes, aki szerint arra kaptak felhatalmazást, hogy teremtsék meg a tisztességes politikai verseny feltételeit.

Magyar Péter is meglepődött, amikor szembesítették párttársának a kétharmados győzelmek ellehetetlenítését vizionáló nyilatkozatával. Vissza is kérdezett: „Ilyeneket mondott?” Majd hozzátette, ez nem a kormány álláspontja, nem egyeztettek erről. Azt viszont elismerte, hogy valóban visszább kellene venni egyes szabályokat, példaként a győzteskompenzációt említve. Egyébiránt a miniszterelnök is előállt egy választási ötlettel: az alkotmányozási folyamatban támogatná a választási korhatár 16 évre csökkentését, mivel meggyőződése szerint a fiatalok kellően felkészültek a közös döntésekbe való beleszólásra.

A 2011-es választási reform

A rendszerváltozás óta a hazai választási rendszer jelentős átalakulásokon ment keresztül: az 1990–2010 közötti időszakban a 386 fős Országgyűlést kétfordulós vegyes rendszerben, 2014-től a 199 főst egyfordulós vegyes rendszerben választották meg.

Az 1989-ben elfogadott választási törvény alapján 1990 tavaszán tartották az első szabad országgyűlési választást, méghozzá olyan rendszerben, amely ötvözte a többségi és az arányos elemeket. A 386 mandátumból 176-ot egyéni választókerületben, 152-t területi listán lehetett megszerezni, míg 58-at kompenzációs listáról osztottak ki. Az egyéni körzetekben kétfordulós szavazást tartottak. 1994-től az önálló pártlisták számára a bejutási küszöböt aktuálpolitikai megfontolásból 4 százalékról 5-re emelték. Később a közös pártlistákra is magasabb küszöböt vezettek be. Ezek a változtatások egyértelműen a kisebb pártok ellen irányultak.

2011-ben új választási törvényt fogadtak el, amelyet először a 2014-es parlamenti választáson alkalmaztak. A reform alapjaiban alakította át a rendszert:

• a parlament létszáma 386-ról 199 főre csökkent;

• megszűntek a területi listák;

• a kétfordulós rendszert egyfordulós váltotta fel;

• az egyéni körzetek száma 176-ról 106-ra csökkent, de arányaiban 46 százalékról 53-ra nőtt;

• a kompenzációs szabályok is módosultak.

A reform egyik legvitatottabb eleme a győzteskompenzáció volt. Korábban a vesztes egyéni jelöltekre leadott szavazatok számítottak töredékszavazatnak, 2014-től már a győztes jelöltnek a mandátumszerzéshez szükséges szavazatszámon felüli voksai is. A másik vitatott intézkedés a határon túli magyar állampolgárokat érintette: az országos pártlistákra a magyarországi lakcímmel nem rendelkező, de magyar állampolgárságot szerzett választók is szavazhattak.

A 2011-es reform több elemében a nagyobb pártoknak kedvezőbb rendszert hozott létre. Ennek egyik látványos következménye volt, hogy rögtön a 2014-es választáson a Fidesz–KDNP a listás szavazatok kevesebb mint felével is kétharmados parlamenti többséget szerzett.

Többségi, arányos és vegyes rendszerek

A világban sokféle választási rendszer létezik, de a legtöbb néhány alapvető típusba sorolható. A különbség elsősorban abban van, hogy a leadott szavazatokból hogyan lesznek parlamenti mandátumok.

1. A többségi rendszerben az adott választókerületben a legtöbb szavazatot szerző jelölt szerzi meg a mandátumot, míg a vesztesekre leadott voksok elvesznek a „győztes mindent visz” (winner takes all) elve alapján. Ez a szisztéma érvényesül az Egyesült Államok képviselőházi választásain, valamint az Egyesült Királyság és Kanada parlamenti választásain is. A rendszer előnyének tartják, hogy viszonylag egyszerű és általában stabil kormányokat eredményez. Hátránya viszont, hogy a kisebb pártok jelentősen alulreprezentáltak lehetnek, és előfordulhat, hogy egy párt kevesebb mint 40 százalékos szavazataránnyal is parlamenti többséget szerez.
2. Az arányos rendszerben a mandátumok a pártok országos vagy regionális szavazatarányát követik. A választók pártlistára szavaznak, a mandátumokat matematikai módszerekkel osztják ki. Ugyanakkor az arányosságot több tényező is befolyásolhatja: például a választási küszöb mértéke, a választókerületek mérete és a mandátumelosztás módja. Arányos választási rendszer működik többek között Hollandiában, Izraelben, Portugáliában és Spanyolországban is. Ennek a rendszernek nagy előnye, hogy a parlament összetétele jobban tükrözi a választók akaratát, és a kisebb pártoknak is van esélyük a bejutásra. Hátránya viszont, hogy gyakoribbak a koalíciós kormányok, és nehezebben lehet stabil többséget kialakítani.
3. A vegyes rendszer ötvözi az egyéni választókerületeket és a pártlistás elemeket. Ezen belül is két szisztéma alakult ki: a vegyes kompenzációs rendszer, amelyben a listás mandátumok korrigálják az egyéni körzetek torzításait, így a végeredmény eléggé arányos lesz (mint például Németországban és Új-Zélandon); valamint a vegyes párhuzamos rendszer, amelyben az egyéni és listás mandátumokat egymástól függetlenül osztják ki, és emiatt az eredmény kevésbé arányos (mint például Dél-Koreában, Japánban vagy éppen Magyarországon).

Arra a kérdésre, ezek közül melyik a legjobb rendszer, nincs megnyugtató válasz. A szakértők szerint azért nincs, mert mindegyik eltérő célokat szolgál. Ha ugyanis a stabil kormányzás a fő cél, akkor sokan a brit vagy francia típusú többségi rendszert részesítik előnyben; ha viszont a választói akarat minél pontosabb leképezése a célkitűzés, akkor inkább a holland vagy izraeli típusú arányos rendszert ajánlják. Ha pedig a kettő közötti egyensúlyt szeretnék elérni, akkor a német típusú vegyes kompenzációs rendszer lehet a megoldás.

A demokratikus országok többsége napjainkban valamilyen arányos vagy vegyes választási rendszert alkalmaz, míg a tisztán többségi rendszerek elsősorban az angolszász hagyományú országokban maradtak fenn.

Többféle fejlesztési irány

Az elmúlt években számtalan szakértői tanulmány foglalkozott a magyar választási rendszer fejlesztésének kérdéseivel. Abban szinte valamennyi szerző megegyezett, hogy a változtatás iránya alapvetően politikai döntés kérdése, ezért többféle fejlesztési irány is elképzelhető.

Nemzetközi példák alapján a leggyakrabban felmerülő reformlehetőségek:

• arányosabb rendszer kialakítása (ha az a politikai cél, hogy a parlamenti mandátumok jobban kövessék a pártok szavazatarányát, akkor szóba jöhet a listás mandátumok arányának növelése, a győzteskompenzáció eltörlése és egy német típusú vegyes kompenzációs rendszer bevezetése);
• az egyéni választókerületek felülvizsgálata (a népesség változásai miatt időről időre felül kell vizsgálni a választókerületek határait, hogy a körzetekben a választópolgárok száma ne térjen el jelentősen egymástól);
• a választási küszöb csökkentése (az 5 százalékos bejutási határ leszállításával a kisebb, de 200-300 ezres szavazótáborral rendelkező pártok is képviselethez juthatnának);
• preferenciális elemek bevezetése (a választók nemcsak pártlistára szavazhatnának, hanem a listán szereplő jelöltek sorrendjét is befolyásolhatnák, vagy rangsorolhatnák a jelölteket);
• a választójog szabályainak felülvizsgálata (ez kiterjedhetne a levélszavazás és a külföldön élő magyar állampolgárok szavazási szabályaira, a kampány és a kampányfinanszírozás előírásaira, a választási szervek működésére, vagy éppen a miniszterelnök által javasolt 16 éves választási korhatár bevezetésére is).

Hogy valóban napirendre kerül-e a választási rendszer átalakítása, az a következő hónapok politikai folyamataitól is függ. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a választási szabályok módosítása nem pusztán technikai kérdés: alapvetően meghatározza, miként alakul át a politikai verseny, és mennyire tükrözi a parlament összetétele a választói akaratot.

(Borítókép: Választások Magyarországon 2026. április 12-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)