Emma egy hónapos! Egy hónapja teljes a családunk. Egy hónapja nem alszom összefüggően két óránál többet. Egy hónapja el sem tudom képzelni, hogy ő nincs. Egy hónapja üzemelek táplálékforrásként. Egy hónapja szakadunk szét minden pillanatban, hogy a testvére ne érezze azt, hogy ő nem fontos. Egy hónapja ünnepnap a hajmosás

Egy hónapja többet voltam kórházban, mint eddig bármikor… Tudtuk, hogy így lesz. Majd jó lesz, jól leszünk! Valamiért nem az átlagos utat kaptuk. Talán mesélek majd róla, talán nem… Még nem tudom. Az biztos, hogy már tudom, egyszer minden át nem aludt éjszaka véget ér, hamarabb lesz iskolás, mint azt fel tudnám fogni, és minden nehézség arra tanít meg, hogy jobban értékeljem a velük töltött pillanatokat.

Ez volt az első hónapunk Emma érkezése óta, amikor egyetlen napot sem töltöttünk kórházban. A hétköznapok kezdenek olyanná válni, mint egy “átlagos” négytagú családnál. Heti szinten azért még járunk a különböző orvosainkhoz, gyógytornára, és számos olyan skillre tettünk szert Danival, amiről álmunkban sem gondoltunk volna. Egy háromóránkénti spirál körül forog az életünk, de ennek a kettő embernek a mosolya, és ahogy egymásra néznek, az megér minden ráncot, és ősz hajszálat. Egyelőre még nem igazán találkozunk magunkkal az életünkben Danival, maximum csak percekre, de türelemmel várunk, majd eljön annak is az ideje.