BulvárSzerző: blikk 2026. 08. 03. 6 percnyi olvasás
Pozsgai Zsolt drámaíró és rendező kiáltványban szólította fel a Madách Színház vezetését, hogy az igazgatói pályázat kapcsán térjenek vissza az intézmény eredeti küldetéséhez: a minőségi prózai színház hagyományához. Véleménye szerint a színház 2002 óta ugyan kiemelkedő színvonalon működik zenés színházként, de huszonnégy év után elérkezett az idő, hogy újra a klasszikus és kortárs drámák, valamint a nagy formátumú színészi alakítások kerüljenek a középpontba. Pozsgai szerint a musicalprofil kialakítása számos tehetséges prózai színész pályáját törte meg, és a közönséget is megfosztotta a mély, emberi katarzis élményétől.
A közleményében Pozsgai Zsolt részletesen kifejtette, hogy a Madách Színház a története során mindig is a magyar színházművészet egyik meghatározó bázisa volt, ahol klasszikus és kortárs művek egyaránt helyet kaptak. Mint mondta, az 1961-es költözés után az intézmény a magyar színházi élet szellemi központjává vált, ám 2002-ben a musicalek irányába történt váltás megszakította ezt a hagyományt.
Ez is érdekelheti
Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár bejelentette, hogy kötelező vezetői kompetenciamérést vezetnek be a színházigazgatóknál. A politikus úgy véli, a kulisszák mögött sem uralkodhat félelem, éppen ezért zéró toleranciát hirdetett a toxikus munkahelyi légkörrel és zaklatással szemben. Tájékoztatott arról is, hogy két színház esetében igazgatói pályázatokat írt ki a minisztérium.
Bár elismerte, hogy a Madách zenés színházként is kimagasló minőséget képvisel, úgy véli, itt az ideje visszatérni az eredeti célkitűzésekhez. Szerinte a színház méltósága és a közönség igénye is azt követeli, hogy újra a prózai színház kerüljön előtérbe, ahol a szöveg ereje, a színészi játék mélysége és a korszerű rendezés adja meg az előadások lényegét.
„Ebből elég volt. Vissza kell adni a Madách Színházat annak, aminek a negyvenes években megálmodták az alkotók: a magyar minőségi prózai színház megtestesítőjének, progresszív módon bemutatva a klasszikusokat és kortárs írókat, akik tudtak és mertek nagyszínpadra írni. A váltáskor egy egész nagyszínházra való, rendkívüli tehetségű ember pályája tört derékba, mert nem tudtak énekelni, vagy nem akarták felvállalni az új formát. Ők azok, akik az addigi időkig valódi színházi szerepekben kápráztatták el a közönséget, és képviselték a dráma-színész-rendezői álom egységét.
Vissza kell adni, mert a hely méltósága ezt követeli. Vissza kell adni, mert generációk számára ismeretlen a sok ezer éves SZÍNHÁZ eredeti küldetése. Az értékes dráma szövegének ereje. A mély, igaz színházi alakítások semmivel össze nem vethető élménye. A korszerű rendezés, amely mindezt közel hozzá a ma emberéhez. Mert tehetséges színészek százai felejtették el, milyen végig vinni egy Bernard Shaw dráma figurájának fejlődését, és katarzisát. Vissza kell adni a hitet az egyébként fantasztikus budapesti és vidéki közönségnek, hogy a katarzis ember és ember között is létrejöhet, ehhez nem kell énekelni, nincs szükség hozzá hatásvadász látványelemekre. A magyar színház oda jutott, hogy az Erkel Színház sajátos átalakítását követően felhívás jelent meg színészi „munkakörre”, amely már nem kívánta meg a színészi előképzettséget. És egyben elvették a színházat az opera szeretetét még őrző közönségtől is” – idézte a drámaírót-filmrendezőt a szinhaz.online.
A forgatókönyvíró kimondta, a magyar színház jelenlegi helyzete, amelyben a politikai függőség és a felszínes produkciók dominálnak, megérett a változásra. Példaként említette a miskolci színházat, amely az elmúlt években olyan minőségi társulatot hozott létre, amely képes lenne a fővárosban is meghatározó szerepet betölteni. Pozsgai állítása szerint a miskolci vezetés értékrendszerét és műsorszemléletét át kellene menteni Budapestre, hogy a Madách Színház újra a magyar színházművészet egyik központjává válhasson.
A drámaíró konkrét neveket és műveket is említett, amelyek szerinte méltó helyet kaphatnának a Madách színpadán. Úgy véli, olyan alkotók, mint Béres Attila, Keszég László vagy Szabó Máté, alkalmasak lennének a színház megújítására, és olyan klasszikusok, mint Ibsen, Móricz Zsigmond vagy Füst Milán, újra életre kelhetnének a színpadon. Emellett fontosnak tartja a kortárs magyar drámaírók, például Spíró György vagy Székely Csaba műveinek bemutatását is. Meglátása szerint a Madách Színház méltó helyszíne lehetne ezeknek az előadásoknak, ahol a közönség újra átélhetné a színház csodáját. Pozsgai elismeréssel szólt Szirtes Tamás eddigi munkájáról, aki a musical műfajában kiemelkedő eredményeket ért el, ám jött a de...
„Szirtes Tamás valóban remek munkát végzett ebben a műfajban. De már ott van az Operettszínház a maga zenés előadásaival, vagy a Pesti Magyar, vagy az Erkel, és a többi alkalmi gigaprodukciók sora. Szirtes tanítson az egyetemen, mert szükség van rá, és legyen Budapest díszpolgára, mert megérdemli /ha még nem az/. De a Madách Színház maradjon az, ami mindig is volt a történelemben: a minőségi előadások, a valódi értékrendszer képviselője. Most ott áll a körúton, és reménykedve várja vagy a miskolci csoda-csapat, vagy mások érkezését. Ne várjon hiába” – zárta sorait Pozsgai.
Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár a napokban bejelentette, hogy kötelező vezetői kompetenciamérést vezetnek be a színházigazgatóknál. A politikus úgy véli, a kulisszák mögött sem uralkodhat félelem, éppen ezért zéró toleranciát hirdetett a toxikus munkahelyi légkörrel és zaklatással szemben. Tájékoztatott arról is, hogy két színház esetében igazgatói pályázatokat írt ki a minisztérium.
Napi