„Elmondtam a frakcióvezetőknek, hogy számtalan dolog felmerült. Esetleg annyira megduzzasztani a Duna vizét, hogy ne kelljen lezárni, bezárni, leállítani az atomerőművet, de nem lehet felelősségteljesen ilyen lépéseket hozni. Hosszú, nemcsak hazai, hanem nemzetközi engedélyeztetésre van szükség, akár a Dunán egy sarkantyú nevezetű, 50 centiméteres, duzzasztást elérő (...) védmű felépítésére. (...) Ezzel azt kockáztattuk volna, hogy nem engedi meg mondjuk a Nemzetközi Atomenergia-szövetség (sic!) a paksi újraindítást, és ezt senki nem akarja megkockáztatni” – fejtegette Magyar Péter a hétfői tájékoztatóján, amelyet a Sándor palotában tartott.

Jó hírünk van ezügyben, a miniszterelnöknek nem kell aggódnia a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA vagy NAÜ) vélt szigora miatt.

A NAÜ szakmai javaslatokat tesz a világszerte működő vagy tervezett nukleáris létesítmények biztonságos működéséhez, és emiatt nélkülözhetetlen a munkája, illetve a vele való együttműködés, ami természetesen a paksi atomerőmű és a Paks II projekt esetében is folyamatos.

De nem mondhatja meg, hogy épüljön-e duzzasztómű vagy hogyan szabályozzák a Dunát, még akkor sem, ha az a paksi atomerőművet érinti. A NAÜ ajánlásokat ad ki, biztonsági felülvizsgálatokat végezhet, és ha hiányosságot talál, azt jelentésben rögzíti. Ezeknek komoly szakmai súlyuk van, de jogilag nem kötelező érvényűek.

Ha a Paksi Atomerőmű hűtésének biztosítása érdekében módosítanák a Duna medrét vagy duzzasztanák a folyót, az valóban engedélyezéshez kötött, ami hosszabb időt is igénybe vehet. Az engedélyezésben az Országos Atomenergia-hivatal mellett a vízügyi és a környezetvédelmi engedélyező hatóságok vesznek részt. Mivel a Dunáról van szó, ezért a hatása átnyúlik a határon, emiatt a szomszédos országok beleegyezése is szükséges lehet.