Ma már természetesnek vesszük a színpompás víz alatti felvételeket, ám száz évvel ezelőtt ez még szinte lehetetlennek számított. Az első sikeres színes víz alatti fotó elkészítése mérföldkő volt a fotográfia történetében.

Az első víz alatti fotótól a színes felvételig

Az első sikeres víz alatti felvétel története egészen a 19. századig nyúlik vissza. 

A felvételen maga Boutan látható nehézbúvár-felszerelésben, míg az exponálást a vízfelszínen tartózkodó segédje végezte.

A következő nagy áttörésre azonban több mint három évtizedet kellett várni. 1926-ban a kanadai–amerikai botanikus és tengerbiológus, William Harding Longley, valamint Charles Martin, a National Geographic fotográfusa elkészítették a világ első sikeres színes víz alatti fényképét. 

Magnéziumporos robbanással világították meg a halat

A fotó a Florida Keys térségében, a Mexikói-öböl zátonyainál készült, és óriási technikai bravúrnak számított. A korabeli színes fotólemezek ugyanis túl lassúak voltak ahhoz, hogy a víz alatt mozgó halakat megfelelő minőségben megörökítsék.

A kutatók ezért speciálisan érzékenyített üveglemezeket használtak, a kamerát pedig egy vízhatlan sárgaréz tokba építették. Mivel a mélyebb vízben a természetes fény nem volt elegendő, egy rendkívül erős, magnéziumporos vakut alkalmaztak – írja a National Geographic. 

A fényképezőgépet mintegy négy és fél méteres mélységbe engedték a tengerfenékre, míg a megvilágításhoz használt magnéziumpor egy, a vízfelszínen lebegő tutajon kapott helyet. Az exponálást Longley a felszínről indította el: amikor működésbe hozta a zárszerkezetet, egy akkumulátorral működő elektromos vezeték egy időben berobbantotta a magnéziumporral töltött szerkezetet is. A hatalmas villanás elegendő fényt biztosított a víz alatti felvétel elkészítéséhez, miközben látványos fényjelenséget is keltett – olvasható a punkt.hu oldalon.