Így spóroltak a nagyszüleink a vízzel és az energiával kánikulában – Galéria

Esővízgyűjtéssel és tudatos vízhasználattal jelentősen csökkenthető a vízpazarlás.
A lámpák lekapcsolása és a természetes fény kihasználása ma is a legegyszerűbb energiamegtakarítási módszer.
A régi, takarékos háztartási szokások ma is segítenek csökkenteni a rezsit és óvni a környezetet.

A 21. században teljesen természetesnek vesszük, hogy egyetlen gombnyomással bekapcsoljuk a klímát, háttérzajként egész nap szól a televízió, vagy hogy akkor töltjük a digitális eszközeinket, amikor éppen jólesik. Ugyanígy sokan észre sem veszik, hogy fogmosás közben folyatják a csapvizet, vagy feleslegesen égve hagyják a villanyt, pedig ezek az apró szokások hosszú távon jelentős energia- és vízfogyasztást eredményezhetnek.

Takarékos vízfogyasztás 1934-ben, amikor dézsában pancsoltak a nők kánikula idején — Vízfogyasztás és spórolás 1934-ben: akkoriban dézsában pancsoltak a kánikulában Fotó: Fortepan / Körmendy Pál

Energia- és vízfogyasztás nagyanyáink idején: anélkül voltak környezettudatosak, hogy tudtak volna róla

Nagyszüleink számára a takarékosság még nem divat és nem is tudatos környezetvédelmi döntés volt, hanem a mindennapok része. A mai életmódot persze aligha lehet összehasonlítani a régivel, hiszen egy modern otthonban vagy irodában a klíma bekapcsolása vagy egy ventilátor használata nem puszta kényelmi szempont, hanem a nyári munkavégzés egyik feltétele.

Éppen ezért nem az a cél, hogy visszatérjünk a petróleumlámpához vagy egész nyáron lavórban mosakodjunk, hanem hogy tudatosabban használjuk azt, amink van, és tanuljunk az idősebbektől.

A lakásunkat például klíma helyett árnyékolással és éjszakai szellőztetéssel is megpróbálhatjuk lehűteni, de az is jó praktika, ha csak a szükséges helyiségeket hűtjük, valamint odafigyelünk arra, hogy ne működjenek feleslegesen az elektromos eszközeink.

Vízfogyasztás kútból 1948-ban — 1948 – A vizet a kútról kellett hazahordani, ezért minden cseppnek nagyobb értéke volt Fotó: Fortepan

Így spóroltak nagyszüleink a vízzel

A legtöbb család hordókban gyűjtött esővizet, amelyet később a kert locsolására, udvartakarításra vagy felmosásra használtak fel.

A vidéki portákon nem volt vezetékes víz: a családok kútról hordták haza a vizet, a tisztálkodás pedig lavórban történt. A fürdővizet a család minden tagja felhasználta egymás után, majd újrahasznosították azt a padló felmosásához.

A ruhákat mosóteknőben, kézzel tisztították, mosószappant és súrolóeszközöket használtak. A frissítő mosakodás a mindennapok része volt, ám egy gyors kéz-, arc- vagy lábmosás is elég volt ahhoz, hogy nyáron felfrissüljenek.

Akinek volt rá lehetősége, kútról hozott hideg vízzel hűsítette magát, a gyerekek pedig gyakran patakban, folyóban, vagy egy kerti lavórban pancsoltak.

Nagy szó volt, ha valaki háztartásába később mosógép került! Ezt is csak akkor indították be, amikor valóban tele volt, a kisebb ruhadarabokat inkább kézzel mosták, így nem fogyasztottak feleslegesen vizet és áramot.