A Duna rekordközeli alacsony vízállása miatt olyan forgatókönyv vált valós lehetőséggé, amelyet korábban csak elméleti kockázatként emlegettek: egyszerre állhat le a Paksi Atomerőmű mind a négy blokkja. Cikkünk írásakor már csak egyetlen turbina termel áramot. Eközben a rendszerirányító rendkívüli üzemzavari protokollt léptetett életbe, a kormány energiatakarékossági intézkedéseket vezetett be és erre kéri a lakossági és vállalati szektort is, az ország pedig feszült figyelemmel követi, képes marad-e stabilan működni a hazai villamosenergia-rendszer.

A mostani válságot két, egymást erősítő folyamat idézi elő. Miközben a paksi termelés fokozatos kiesése drasztikusan szűkíti a rendelkezésre álló kapacitásokat, a rendkívüli hőség miatt történelmi csúcsok közelébe emelkedik a villamosenergia-fogyasztás. Normál körülmények között a Paksi Atomerőmű biztosítja a hazai alapterhelés jelentős részét, a nappali órákban pedig a naperőművek többlettermelése sokszor még exportra is elegendő. Most azonban az energiarendszernek egyszerre kell megküzdenie a termelési kapacitások szűkülésével és az extrém kereslettel.

Mivel a termelési tartalékok nemcsak Magyarországon, hanem az egész régióban egyre szűkösebbé váltak, a kínálat fokozatos csökkenése szinte elkerülhetetlenül maga után vonta a villamosenergia árának emelkedését, és ez a folyamat már messze nem csupán az energiapiac szereplőinek problémája. A mostani energetikai kihívás hullámai végigfuthatnak a teljes gazdaságon, végső soron pedig az ország egész makrogazdasági teljesítményére ránehezednek.

A válság valójában már évekkel ezelőtt elkezdődött

A villamosenergia-rendszer egyik alapvető problémája már évek óta az, hogy a napközbeni órákban – amikor a naperőművek csúcsteljesítménnyel termelnek – jelentős áramfelesleg keletkezik, amelyet a piac sokszor már csak nyomott áron, vagy egyáltalán nem képes felszívni. Ilyenkor alakulnak ki a negatív áramárak. Néhány órával később azonban ugyanez a rendszer már hiánnyal küzd, ahogy lemegy a nap és visszaesik a napelemes termelés, a kieső kapacitást egyre nagyobb arányban kell külföldről, jellemzően jóval magasabb áron pótolni.

Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint erre az amúgy is törékeny egyensúlyra nehezedik most rá a paksi atomerőmű kiesése. Az az erőmű, amely évtizedeken át a villamosenergia-rendszer legstabilabb pillérének számított, és amely normál üzemben az ország termelésének meghatározó részét biztosítja, immár nem tudja betölteni ezt a szerepet. Ennek következménye, hogy az ország már nem csupán az esti órákban, hanem nappal is importra szorulhat.

A hiány egy része pótolható a környező országokból, csakhogy ez az import messze nem állandó áron érkezik. Mire a naperőművek termelése estére visszaesik, a régiós kínálat is megfeszül, az árak pedig emelkednek. Ennek költségét végső soron valakinek viselnie kell: részben az államnak, részben a vállalkozásoknak, közvetve pedig a fogyasztóknak. Az drágább energiaimport rontja Magyarország folyó fizetési mérlegét, növeli a devizaigényt, és ezzel további nyomást helyez a forintra is.

Mennyibe kerülhet a paksi leállás?

Hogy a mostani helyzet végül mekkora gazdasági veszteséget okoz, azt ma még senki sem tudja pontosan megmondani. A mérleg ugyanis számos tényezőtől függ. Nem mindegy például, hogy az ország éppen a nyár közepén jár, amikor a szabadságolások és a vállalati leállások miatt a gazdaság egyébként is alacsonyabb fordulatszámon működik. Ugyanilyen fontos kérdés, hogy az elrendelt takarékossági intézkedések mekkora része érinti ténylegesen a termelést, és mekkora része olyan fogyasztást fog vissza, amelynek hatása jóval kisebb – például a légkondicionálók használatának korlátozását vagy az épületek hőmérsékletének emelését.

Ahol valóban a termelést kell korlátozni, ott sem feltétlenül teljes műszakok állnak le. Számos vállalatnál a korlátozások elsősorban a késő délutáni és esti órákra koncentrálódnak, amikor a napelemes termelés visszaesésével az áram ára is megugrik. Ez mérsékli ugyan a közvetlen veszteséget, de nem szünteti meg. Ahogy arra Regős Gábor felhívta a figyelmet, a kiesés ráadásul nem csupán az ipari termelésen keresztül jelenik meg. Maga a Paksi Atomerőmű is számottevő gazdasági szereplő: a működése becslések szerint a magyar GDP mintegy fél százalékát adja. 

Ehhez adódik hozzá az ipar teljesítményének várható visszaesése, amelynek mértéke nehezen becsülhető, ugyanakkor a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint már önmagában elegendő lehet ahhoz, hogy a mostani energiaválság több tized százalékpontot lefaragjon a harmadik negyedéves gazdasági növekedésből. És ez még csak az energetikai oldal számlája. Ebben a becslésben még nincs benne az aszály mezőgazdaságra és élelmiszeriparra gyakorolt hatása, amely érdemben ronthatja tovább az év második felének gazdasági teljesítményét.

Itt kell hangsúlyozni, a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a gazdaság szerkezete az elmúlt években egyre energiaigényesebbé vált. Az iparban olyan ágazatok – mindenekelőtt az akkumulátor- és autóipar, valamint más nagy energiafelhasználású termelőüzemek – erősödtek meg, amelyek működése folyamatos és kiszámítható villamosenergia-ellátást igényel. Ez a modell addig működik jól, amíg az energia bőségesen és versenyképes áron áll rendelkezésre.

Az elmúlt évek energiapiaci sokkjai azonban megmutatták, hogy ez korántsem magától értetődő. Tehát egy olyan gazdaság, amely egyre inkább az energiaintenzív iparágak teljesítményére épült, az ellátás bizonytalansága és az energiaárak ingadozása már nem csupán az energetikai szektort érintő probléma. Ez versenyképességi és makrogazdasági kockázattá válik, amelynek hatásai végiggyűrűznek az egész rendszeren.

Milyen konkrét következményekkel kell számolni?

Regős Gábor szerint az inflációra szinte biztosan lesz hatása a kialakult helyzetnek, de nem feltétlenül azon a csatornán keresztül, amelyre elsőre a legtöbben gondolnának. Kézenfekvőnek tűnik, hogy a drágább energia automatikusan magasabb árakat eredményez, a valóság azonban ennél összetettebb. A magyar ipar jelentős része ugyanis exportra termel. Ha egy gyár energiafelhasználása megdrágul, annak költsége nem feltétlenül a magyar fogyasztói árakban jelenik meg, hanem azoknak a piacoknak az áraiban, ahová a termékeit értékesíti.

Ráadásul a vállalatok többsége nem egyik napról a másikra áraz át. Sok esetben hosszabb távú, fix áras szerződések kötik őket, így a magasabb energiaköltség csak a szerződések megújításakor vagy a következő áremelési ciklusban épül be az értékesítési árakba. Van azonban egy olyan hatás, amely ennél sokkal közvetlenebbül jelentkezhet. Minél drágábbá válik Magyarország energiaimportja, annál nagyobb a devizaigény, ami nyomást helyezhet a forint árfolyamára. 

A gyengébb forint pedig szinte azonnal megdrágítja az importált termékeket és alapanyagokat, ami már közvetlenül is táplálhatja az inflációt. A lakossági energiaárak ugyanakkor ettől egyelőre elszigeteltek. A hatóságilag rögzített árak miatt a villamos energia és a földgáz drágulása nem jelenik meg közvetlenül a háztartások számláiban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a többletköltség eltűnik: azt jelenleg az állam, illetve az energiarendszer más szereplői viselik, vagyis a teher végső soron máshol jelenik meg a gazdaságban.

A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint a gazdaság ráadásul nem tiszta lappal érkezett ebbe a válságba. A folyó fizetési mérleg egyensúlya már az év első felében is romlott, miután a közel-keleti konfliktusok – különösen az iráni háború nyomán megugró energiaárak – jelentősen megdrágították az ország energiaimportját. Már a mostani nyári energiaválság előtt is valószínűnek tűnt, hogy az év egészét a folyó fizetési mérleg hiánya jellemzi.

Ki fizeti meg a válság árát?

Erre rakódik most rá a paksi kiesés következménye. Az ország a megszokottnál több villamos energiát kénytelen külföldről beszerezni, ráadásul magasabb áron. Ez egyszerre növeli az import értékét és rontja a folyó fizetési mérleg egyenlegét, vagyis több pénz áramlik ki az országból energiaimport finanszírozására. A történet azonban itt sem ér véget. Ha az energiahiány miatt az ipari termelést érdemben vissza kell fogni, annak nemcsak a belföldi gazdasági teljesítmény látja kárát, hanem az export is.

Kevesebb megtermelt áru kevesebb külföldi értékesítést jelent, vagyis miközben az importszámla emelkedik, az exportbevételek is csökkenhetnek. A két folyamat együtt különösen kedvezőtlen a folyó fizetési mérleg szempontjából, és tovább növeli a nyomást a magyar gazdaság külső egyensúlyán. Éppen ezért tettük fel hétfőn ezeket a kérdéseket a miniszterelnöknek. Az Index kérdésére Magyar Péter azt mondta, hogy a villamosenergia-piac liberalizált piac, ahol az importárat nem a kormány, hanem a tőzsdei árak határozzák meg.

Vagyis Magyarország annyiért tud villamos energiát vásárolni külföldről, amennyiért azt az adott pillanatban a piacon kínálják. Arra a felvetésünkre, hogy a megdráguló áramimport ronthatja-e a folyó fizetési mérleg egyenlegét, a miniszterelnök azt válaszolta, hogy jelenleg nem tart ettől. Állítása szerint a folyó fizetési mérleg a Tisza-kormány hivatalba lépése óta többletet mutat, és az előző kormány időszakával szemben eddig minden hónap szufficittel zárult.

De akkor végső soron mindent a költségvetés fizet meg? Nem egészen, de a mostani helyzetnek szinte biztosan lesz költségvetési ára. A veszteség több csatornán keresztül is megjelenik az államháztartásban. Az egyik legközvetlenebb hatás a Paksi Atomerőműnél jelentkezik. Ha az erőmű kevesebb villamos energiát termel, akkor a bevételei is csökkennek. Mivel egy állami tulajdonban lévő vállalatról van szó, ez végső soron az államot is érinti: kisebb eredmény, kisebb osztalék, vagyis kevesebb pénz kerülhet a költségvetésbe.

Regős Gábor szerint hasonló a helyzet az állami tulajdonú energiakereskedőkkel is. Amennyiben a magas importárak miatt veszteséget szenvednek el, annak pénzügyi következményei előbb-utóbb szintén megjelennek az állami költségvetésben. Ehhez járul még a hatósági és a piaci energiaár közötti különbség finanszírozása. Minél nagyobb a rés a kettő között, annál nagyobb terhet jelent az árak mesterségesen alacsony szinten tartása.

Mindez azt jelenti, hogy a mostani energiaválság várhatóan tovább növeli az idei költségvetés terheit, még ha ennek mértéke önmagában nem is lesz meghatározó. Ráadásul a számla egy része csak később érkezik meg, azok a veszteségek, amelyek például az állami vállalatok alacsonyabb nyereségében és kisebb osztalékfizetésében jelennek meg, már a következő évi költségvetés bevételeit csökkenthetik.

A valódi kérdés túlmutat Pakson

És mi lehet a tanulsága az egész helyzetnek? A globális felmelegedés miatt a mostani válság egyik legfontosabb tanulsága talán éppen az, hogy az energiarendszereket a legszélsőségesebb helyzetekre kell megtervezni, nem pedig az átlagos napokra. Hosszú éveken át természetesnek vettük, hogy a Duna vízszintje elegendő lesz a paksi blokkok hűtéséhez, hogy az atomerőmű folyamatosan termel, és hogy ha időnként importra szorul az ország, azt a régiós piac majd megoldja. Ezek a feltételezések egyszerre kezdtek most meginogni.

Hasonló felismerésre jutott Európa a 2022-es energiaválság után is. Akkor az orosz földgázra épülő rendszer bizonyult sérülékenynek, most pedig egy másik gyenge pont rajzolódik ki: 

A mostani események ezért jóval túlmutatnak néhány rendkívüli nyári napon. Arról szólnak, hogy egy olyan gazdaság, amelynek versenyképessége az olcsó és folyamatosan rendelkezésre álló villamos energiára épül, mennyire tud alkalmazkodni ahhoz a világhoz, ahol sem az időjárás, sem az energiapiac nem tekinthető többé kiszámíthatónak. A paksi leállás nem csupán egy műszaki vagy energetikai történet, hanem figyelmeztetés is.

A mostani válság több olyan szerkezeti problémára is rávilágít, amelyek eddig jórészt a háttérben maradtak. Egyik ilyen, hogy egy gazdaság sérülékennyé válhat, ha növekedését túlnyomórészt energiaigényes termelőiparra építi. Az is egyértelművé vált, hogy a XXI. században az energiabiztonság már nem pusztán ellátási kérdés, hanem a gazdasági növekedés, a költségvetési egyensúly és végső soron az ország versenyképességének egyik alapfeltétele.

(Borítókép: A Paksi Atomerőmű 2026. július 31-én. Fotó: Németh Kata / Index)