Pengeélen táncolva: nyári rekord közelében az energiarendszer a Paksi Atomerőmű nélkül

Negyven fok és egy erőmű, amelyről a magyar villamosenergia-rendszer évtizedek óta azt gondolta, hogy sosem áll le. A Paksi Atomerőmű – az áramrendszer legstabilabb pontja – már csak órákra lehet attól, hogy a rendkívül alacsony dunai vízállás miatt teljesen lekapcsolják. Ilyen még nem volt. Közben a magyar áramhálózatot életben tartó MAVIR ma estére 7282 megawattos rendszercsúcsot jelez, ami alig 200 megawattal, nagyjából 3 százalékkal marad el a június 29-én felállított 7488 megawattos nyári rekordtól. Csakhogy júniusban Paks még több mint négyszer annyi áramot termelt. A rendszer stabilitása most a hazai tartalékokon és az importon áll, valamint jórészt azon múlik, mennyit hajlandó visszafogni a fogyasztásából az ország a következő napokban. Szombat este óta pedig egy új kormányrendelet is hatályban van, amely azt keretezi, mi történik, ha a klímák visszafogása kevés lesz.

Két hatás ellenkező irányba

Az áramhálózatot egyszerre két történelmi esemény feszíti éppen szét.

A kínálati oldalon a Paksi Atomerőmű eddig 2000 megawattal, a nyári csúcsigény nagyjából harmadával járult hozzá a hazai termeléshez. Ez a kapacitás most fokozatosan esik ki: a hőségben felmelegedett, ráadásul alacsony vízállású és vízhozamú Duna egyre kevésbé képes elszállítani az erőmű többlethőjét. Bár kevésbé ismert tény, az atomerőművek alapvetően stabilan, de kis hatékonysággal termelnek. Ahogy azt Aszódi Attila is kifejtette lapunknak, a megtermelt energia mellékterméke további, dupla akkora mennyiségű (4000 MW) "hulladékhő", amelyet lényegében a Duna szállít el. Ha a folyó maga is forró, és kevés benne a víz, akkor nem tudja ellátni a feladatát és a blokkokat vissza kell fogni, végső soron le kell állítani.
Eközben a keresleti oldal éppen ellenkező irányba húz. A 40 fok környéki hőségben maxon pörögnek a klímák, és minden fok számít: 27 Celsius-fokos napi átlaghőmérséklet fölött már egyetlen további fok is 100–200 megawattal emelheti az ország terhelését.

Kínálat lefelé, kereslet felfelé – a két görbe pont ebben a helyzetben nyílik szét a legszélesebbre.

És hogy viseli az áramhálózat?

Nézzük meg mit mutatnak a rendszerterhelési adatok. Ahhoz, hogy érzékeltessük a megnövekedett igény nagyságát, július 25-ét választottuk kiindulópontnak: az atomerőmű még teljes kapacitással, 2000 megawattal ment, a hőmérséklet pedig 30 fok körül járt.

Az azóta eltelt tíz nap terhelésnövekedési íve - a hétvégi csökkent keresletet is figyelembe véve - pontosan követi a hőség fokozódását. A hitelesített napi csúcs a július 25-i, hétvégi 4939 megawattról a hét előrehaladtával péntekre 6458 megawattig kúszott – nagyjából 1500 megawattos emelkedés úgy, hogy közben a Paksi Atomerőmű termelése egyre "apadt".

Az önkéntes fogyasztáscsökkentés nyoma is látszik: a tényleges terhelés az elmúlt napokban a napi csúcsban jellemzően sok-sok megawattal a MAVIR tervadata alatt maradt. Itt érdemes kicsit visszatekinteni az év első hőkupolájára. A júniusi hőhullám során szintén csúcsra járt a hazai nagyfeszültségű áramrendszer, új abszolút hő- és ezzel együtt új nyári csúcsterhelési rekordot hozva.

Azonban ami hatalmas különbség a júniusi (lenti ábra) és az augusztusi (fenti ábra) hőhullám kapcsán, hogy míg előbbi esetében a terv és tény rendszerterhelés között alig volt különbség a csúcsidőszakban, addig jelenleg több száz megawattnyi az eltérés. Mindez azt mutatja, hogy a mostani energiakrízisben a kormányzati felhívásnak valóban volt érdemi hatása. Fontos ugyanakkor, hogy a nagyfogyasztók esetében az önfogyasztás csökkentésére irányuló kérés részben kényszerintézkedésként is értelmezhető, hiszen enélkül a rendszerbiztonság érdekében őket korlátoznák először.

Ezzel együtt ki kell emelni, hogy

bár jelentős a fogyasztáscsökkenés, az alapvető mintázatot - tehát hogy a hőmérséklet növekedésével együtt a rendszerterhelés is nagyobb - nem tudta olyan mértékben csökkenteni, ami ellensúlyozná a megnövekedett igényt.

Azonban ne igyunk előre a medve bőrére. Az elmúlt napok alacsonyabb számai – a tervalatti terhelések – javarészt hétvégére estek. Csakhogy a legnagyobb terhelés szinte mindig hétköznap érkezik, amikor a lakossági hűtés mellé a gyártósorok, irodák, üzletek fogyasztása is bekapcsol. A hétvégi mintegy 5900 megawatt után a MAVIR terve hétfőre már 7282 megawattot jelez (nagyon közel a június 29-i 7488 megawattos nyári csúcshoz).

Ez közel 1400 megawattos ugrást jelentene egyetlen nap alatt

- a realitás talaján maradva, az eddigi fogyasztáscsökkentési trendeket figyelembe véve nagy valószínűséggel elmaradunk ettől a számtól.

Júniusban a MAVIR a rekord napjára is „csak” 7300 megawattot jelzett előre – a tény mégis 7488 lett. Igazi hőségcsúcson tehát a fogyasztás fölfelé is meg tud lepni.

Ugyanakkor egy jelentősen megugró terhelés is nagyon megizzaszthatja az áramrendszert a Paksi Atomerőmű nélkül. Minél magasabbra kúszik a kereslet, annál vékonyabb a rendszer tartaléka (belföldi termelés, import) – az a puffer, amiből egy váratlan erőmű- vagy vezetékkiesést pótolni lehet. Ha a kormányzati intézkedések (kérések) ellenére a fogyasztás mégis magasan ragad, a rendszernek egyre kevesebb hova nyúlnia marad.

Ha mégsem elég

A kormány augusztus 1-jén, szombat este 7 órától új szabályokat léptetett életbe a villamosenergia-rendszer súlyos zavaraira: a 2016 óta érvényes krízisrendeletet írta át.

A rendelet bevezet egy új mérőszámot, a maradó teljesítményt: azt mutatja meg, mekkora biztonsági tartalék marad a villamosenergia-rendszerben, miután a rendelkezésre álló hazai termelésből és importból levonják a fogyasztást, valamint a kötelezően fenntartandó tartalékot.

Minél kisebb ez az érték, annál sérülékenyebb a rendszer.

Erre épülnek a fokozatok:

I. fokú veszély: a maradó teljesítmény 750 és 250 megawatt közé csökken.
II. fokú veszély: 250 megawatt alá, de még 0 felett.
Válsághelyzet: a maradó teljesítmény eléri vagy átlépi a nullát – ekkor már fizikailag nincs elég áram a fogyasztás fedezésére.

De mit érzékel ebből a lakosság?

Két dolgot:

Egyrészt a rendelet az országos fogyasztást 18, nagyjából egyforma terhelési csoportra osztja. Ez a köznyelvben rotációs kikapcsolásként ismert rendszer váza: ha muszáj terhelést csökkenteni, azt csoportonként, forgó rendben teszik, hogy ne maradjon senki hosszú távon áram nélkül.
Másrészt a sorrend úgy néz ki, hogy előbb az ipar, aztán a háztartások.

Emellett a legalább 0,5 megawatt lekötött teljesítményű nagyfogyasztókat a rendszerirányító először javaslattal, majd kötelező utasítással szólíthatja fel fogyasztásuk visszavágására. Aki nem teljesíti, annak a HUPX (magyar áramtőzsde) másnapi árának kétszeresét kell megfizetnie a különbözetre – végső soron akár le is kapcsolható.

A rendelet ugyanakkor nem csak korlátoz:

krízishelyzetben ideiglenesen a hálózatra engedi azokat a termelőket is, amelyek egyébként nem jogosultak betáplálni

– vagyis a kínálati oldalon is próbál pár tartalék megawattot előkeríteni.

Csendben szigorodik a védettség is: kikerült a szövegből az „ellátásában nem korlátozható” fordulat, és az eddig érinthetetlen alapvető felhasználók mostantól „hátra sorolva, a minimálisan szükséges mértékig” szintén korlátozhatók.

Mit lehet még lekapcsolni?

Az tehát továbbra is létkérdés, mennyit tudunk megspórolni a fogyasztáson. Az önkéntes vállalati bejelentések mellett továbbra is nagy jelentősége lesz a lakossági megtakarításoknak. De mit lehet még egyáltalán lekapcsolni egy átlagos otthonban?

A nagy tételek – amelyeken valóban múlik valami – a következők:

Klíma: egy korszerű, inverteres split klíma óránként nagyjából 0,8–1,1 kilowattot vesz fel, egy régebbi készülék csúcson akár 1,8–2 kilowattot is. Ez a nyári csúcs fő hajtóereje.
Elektromosautó-töltő: az otthoni fali töltők 3,7, 7,4 vagy 11 kilowattosak – vagyis egyetlen esti autótöltés nagyságrendje három-öt klímáét is elérheti. Ezt éjszakára halasztani a leghatékonyabb egyéni lépés.
Elektromos sütő: 2–3 kilowatt üzem közben, tehát a főzés időzítése is számít.
Hűtő és tévé: a hűtő 100–200 wattal folyamatosan megy, egy LED-tévé 50–150 wattal – ezek kicsik, a hűtőt ráadásul nem is lehet lekapcsolni - a spórolás inkább jelképes.

Vagyis valódi mozgástér a klímán és az autótöltésen van. Hogy ez rendszerszinten mennyit ér? A hazai lakossági klímák száma iparági becslés szerint a kétmilliót közelíti. Ha csúcsidőben mindegyik fejenként egyetlen kilowattot fogyasztana, az elméletben kétezer megawatt – nagyjából egy teljes Paks.

Elméletben, persze. A gyakorlatban sosem megy egyszerre az összes klíma, a valós terhelés ennek töredéke.

A reálitás, hogy a pár fokkal feljebb vett klímák, az elhalasztott autótöltések, az éjszakára mozgatott mosás nem ezer, hanem inkább néhány száz megawatt.

De ebben a helyzetben pont ez a néhány száz megawatt lehet az életmentő az energiarendszer számára.

A hétfő tehát a próbatétel első napja. Ha a fogyasztói fegyelem, a belső tartalékok és az import kitart, a MAVIR-nak nem kell elővennie a rendelet biztosította korlátozásokat. De a rendszerirányító számára továbbra is az a fő cél, hogy elkerüljön egy, az Ibériai-félszigetet érintő teljes, országos blackoutot - akár egyes fogyasztók korlátozásának árán.