Ki emlékszik még arra, amikor az ultragazdagok ritka autókat, sportklubokat, történelmi jelentőségű kéziratokat, esetleg Fabergé-tojást vásároltak? Új idők új megoldásokért kiáltanak: akik manapság niche, értékálló befektetési formát választanának, azoknak új helyen kell keresgélniük, méghozzá a dinoszauruszfosszíliák piacán. Egyre több milliárdos érdeklődik ugyanis a dínók iránt, legutóbb 50 millió dollárért, azaz körülbelül 15 milliárd forintért kelt el egy Tyrannosaurus rex csontváza a Sotheby's kereskedőház aukcióján.

A ritka és látványos leletek ára gyorsan emelkedik: egy T. rex, a Stan névre keresztelt példány 2020-ban 31,8 millió dollárért (10 milliárd forintért) kelt el, később pedig egy sztegoszauruszért 44,6 millió dollárt (14 milliárd forintot) fizettek. Egy bizonyos típusú gazdag vevő számára ezek a hagyományos műkincspiacnál kevésbé fellengzős, egyben ellenállhatatlanul vonzó tárgyaknak számítanak. Ahogy Dan O'Dowd milliárdos – aki 2009-ben mindössze 600 ezer dollárért vette Samson nevű T. rexét – fogalmazott a Bloombergnek a lap tényfeltáró cikkében: egy T. rex „egyetlen harapással bekaphatná”, és a legjobb „trófea”, amit az ember csak birtokolhat.

Hiába a nagy népszerűség, a dínómaradványok piaca lényegében teljesen szabályozatlan. Felügyelő hatóság nem alakult, a szakmai standardokról még hírből sem hallottak, a piacon a tudományos és kereskedelmi szempontok összemosódnak, és a fosszíliák valódi eredetét, teljességét és értékét nagyon bonyolult ellenőrizni.

Mennyibe kerül egy T. rex?

A dinoszauruszok értéke a maradványok állapotának, a dínófaj népszerűségének és a fosszíliák hitelességének keverékéből ered, de épp utóbbi a legnehezebben bizonyítható. Például a T. rexek maradványai 66 millió év után soha nem kerülnek elő épen, egy ásatáson már az is ritka, hogy egyetlen állat csontjainak több mint 30 százalékát megtalálják. A hiányzó részeket a preparátorok ezért gyakran más fosszíliákból származó vagy mesterségesen elkészített elemekkel egészítik ki.

Maga az értékesség is több tényezőn múlik: a ritkaságon (a húsevők jóval kevesebben voltak, mint a növényevők, így csontjaik ritkábban is kerülnek elő), a megőrzöttség minőségén és mindenekelőtt csontváz teljességén. Az igazán értékes példányokhoz például elengedhetetlen, hogy a koponya nagy része rendelkezésre álljon, hiszen az a T. rex jellegzetes eleme. A dolgot bonyolítja, hogy nem tudni pontosan, hány csontja volt egy T. rexnek, a paleontológusok valahol 300 és 400 közé teszik.

A dínócsontvázpiacon ezért alapvető fontosságú lenne annak pontos dokumentálása, hogy a csontváz mely részei eredetiek, melyek részlegesek, és miket pótoltak másolatokkal vagy műanyaggal, gyantával, illetve üvegszálas anyagokkal. A csontváz összeépítése után a hamisítványokat szakértői vizsgálat vagy CT-felvétel nélkül nehéz észrevenni.

Ezek az információk viszont a legtöbb esetben nem állnak rendelkezésre megfelelő minőségben. A Shen nevű T. rexet 2022-ben bocsátották árverésre Hongkongban, a példány értékét 15–25 millió dollárra becsülték, a Christie's aukciósház pedig alaposan dokumentált, tudományos értelemben vizsgált T. rexként reklámozta. Több paleontológus, fosszíliakereskedő és gyűjtő viszont a fotók alapján felismerte, hogy Shen koponyája és más részei feltűnően hasonlítanak a korábban 31,8 millió dollárért eladott Stan névre keresztelt példányra. A Stan eredeti csontvázáról készült másolatok szabadalmaztatott és szerzői jogilag védett kereskedelmi termékek voltak, ezért az is kérdésessé vált, hogy a másolatokat milyen feltételekkel lehetett felhasználni és értékesíteni.

A szakértők emiatt több és részletesebb dokumentumokat kértek Shen eredetéről és összetételéről, de állításuk szerint nem kapták meg a szükséges információkat. Az ügy végül oda vezetett, hogy a Christie’s visszavonta az aukciót. Az aukciósház ezt azzal indokolta, hogy a felmerült kérdések tisztázása további kutatást igényel, a csontvázat végül egy múzeumnak adták kölcsönbe.

Nem egyedi eset

Más példányok esetében is hasonló problémák merültek fel, a Titus, Barbara és Peter névre keresztelt T. rexeket különböző múzeumokban állították ki, azt állítva, hogy a csontvázak jelentős része eredeti. Paleontológusok és fosszíliaszakértők viszont vitatták ezeket az adatokat, illetve azt állították, hogy bizonyos koponyák vagy más testrészek a korábban már említett Stan másolatai lehetnek. A Peter és Barbara példányokat bemutató aucklandi kiállítás háttéranyagait idővel módosították, a dokumentációból pedig eltűntek a valódi és mesterséges csontok arányát bemutató információk. A kiállítás körül felmerült kérdések után jogi fenyegetések is történtek, ezekkel kutatókat és újságírókat próbáltak eltántorítani a témában történő nyilvános megszólalástól.

Hasonló problémák miatt egy francia múzeum is felfüggesztette a Ryker nevű T. rex kiállítását. A példányhoz kapcsolódó tudományos jelentés állítólag szinte teljesen megegyezett egy másik T. rex, Barbara jelentésével, miközben a teljességi százalékok eltértek. A múzeum biztosítója ráadásul nem vállalta a példány szállítását a megállapított 60 millió dolláros (közel 20 milliárd forintos) érték mellett, mert az értékbecslést nem látta kellően független tudományos véleménnyel alátámasztva. A kiállítást végül elővigyázatosságból nem nyitották meg.

Az említett ügyekben visszatérően felbukkan Martin Jenkins neve, aki korábban rendkívül vagyonos családok tanácsadójaként dolgozott, majd profilt váltott, és a dínópiacon próbálta megvetni a lábát, a dinoszauruszok gyűjtésére és múzeumi bemutatására fókuszált. Jenkins saját állítása szerint a fosszíliák piacán szeretett volna professzionálisabb és átláthatóbb standardokat kialakítani, és a példányokat tudományos, múzeumi és jótékonysági célokra szánta. A Bloomberg szerint viszont több, hozzá köthető T. rex körül merültek fel problémák a dokumentációval, a teljességi adatokkal, a példányok eredetével és a replikák használatával. Jenkins ezeket az állításokat vitatta, és azt állította, hogy saját példányait a legmagasabb tudományos és múzeumi standardok szerint konzerválták és dokumentálták.

De a probléma így sem feltétlenül egyetlen szereplőhöz köthető. A dinoszaurusz-fosszíliák piaca strukturálisan sérülékeny, a nagy kereslet, a rendkívül magas árak, a gyenge szabályozás és a tudományos ellenőrzés nehézségei olyan környezetet teremtenek, amiben a fosszíliák tudományos értéke és kereskedelmi értéke könnyen összekeveredik. A múzeumok és gyűjtők sokszor olyan közvetítőkre és szakértőkre támaszkodnak, akiknek a motivációi és érdekeltségei nem feltétlenül átláthatók, miközben a fosszíliák eredetére és összetételére vonatkozó információkat nehéz függetlenül ellenőrizni.

Nem olyan bonyolult dínómaradványt vásárolni, de vannak intő jelek

Pascal Godefroit belga paleontológus szerint kialakult helyzetnek a tudomány és a vásárlók lesznek a vesztesei. Ha egy fosszília értékét túlbecsülik, vagy egy részben mesterségesen összeállított példányt rendkívül ritka és teljes leletként mutatnak be, az nemcsak a gyűjtőknek okozhat jelentős anyagi veszteséget, hanem a paleontológiai kutatást is torzíthatja. A problémát a leletek teljes és ellenőrizhető dokumentációja, a független tudományos vizsgálatok, valamint az aukciósházak és a múzeumok transzparensebb működése oldhatná meg.

Mindezek ellenére a piac továbbra is gyorsan növekszik. A dinoszauruszok iránti gyűjtői kereslet újabb rekordokat eredményezett: egy Ceratosaurus 30,5 millió dollárért (közel 9,6 milliárd forintért) kelt el, majd 2026 júliusában a Gus nevű T. rex 50,1 millió dolláros (15,7 milliárd forint) áron talált gazdára a Sotheby’s aukcióján.

Ez jelenleg a valaha volt legmagasabb összegnek számít, amit dinoszauruszért eddig fizettek.

A rekordárak azt jelzik, hogy a dinoszaurusz-fosszíliák már nem pusztán tudományos vagy múzeumi tárgyak, hanem a luxusgyűjtés és a nagy értékű alternatív eszközök piacának részei is lettek. Ez viszont azzal a kockázattal jár, hogy a ritkaság és a tudományos hitelesség helyett egyre inkább a marketing, a presztízs és a spekulatív érték határozza meg, mennyit is ér igazából egy 66 millió éves csontváz.

Ha valaki dinoszaurusz fosszíliát vásárolna, nem kell hozzá milliomosnak lennie, hiszen egy fosszilis dinoszaurusz-fogat akár 50 dollár (16 ezer forint) alatt is meg lehet vásárolni, viszont érdemes tisztában lenni pár alapvető tudnivalóval, mielőtt nagyobb pénzekkel is belépnénk a piacra. A legfontosabb az eredetigazolás megléte, minden komoly vásárláshoz teljes dokumentációra van szükség, csontleltár, csonttérkép, ásatási koordináták, fotók és videók, tulajdonjogi papírok.

Ha ez megvan, ellenőrizni kell a törvényességet: Kínában és Brazíliában a fosszíliák állami tulajdonnak számítanak, emiatt illegális kivinni ezeket az országból, de az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Marokkóban a magánterületen talált leletekkel szabad kereskedni.

A vásárláshoz léteznek már erre szakosodott platformok – mint például a FossilEra – és megbízható kereskedők, ezeket kis kutatással egyszerűen meg lehet találni. Viszont fontos tudni, sok akadémikus ellenzi a magántulajdont, mert a magánkézben lévő leletek később nem lesznek elérhetőek a tudomány számára.