EgyébSzerző: index 2026. 08. 03. 10 percnyi olvasás
Interjú Rövid Irén szociológusdoktorral, a szingliterkep.hu megalkotójával.
Rövid Irén még 2017-ben készült el az első szinglitérképpel, majd egy évvel később belekerült a Területi Statisztika folyóiratba, amelynek hatására országszerte berobbant. A szociológus elmondása szerint a 2016-os „kis népszámlálás” adatait felhasználva dolgozta ki a térképet, majd 2022-ben az újonnan befutott adatokkal frissítette azt. A szociológust mindig is foglalkoztatta a szinglik helyzete, a szinglilét okai és az, hogy miért olyan nehéz ma párt találni, ezért választotta ezt a kutatási területet. 2020-ban szerzett doktori fokozatot, ezen tanulmányai során is a szingli életre, a magyarországi egyedülállók jellemzőire, valamint a párkeresés kihívásaira összpontosított. Szakmai pályafutását jelentősen befolyásolta a Magyar Központi Statisztikai Hivatalnál szerzett kutatási és elemzési tapasztalata, valamint az a lehetőség, hogy a Hivatal szóvivőjeként képviselje azt.
A térkép online felületén is kiemeli, hogy azokat a személyeket tudja szingliként értelmezni, akik az adott népszámlálás idején arról nyilatkoztak, hogy még soha nem házasodtak meg, nem voltak tartós párkapcsolatban, nem született gyermekük, vagy egyedül éltek. Településenként elsősorban a 20-39, valamint a 40-49 éves korosztály nőtlen férfiait és hajadon nőket vette számításba, hisz rájuk voltak igazak a felsorolt kritériumok.
Sokakban felvetődhet a kérdés, ugyan mi értelme egy ilyen felületnek. Nos, a válasz rendkívül egyszerű: hogy segítséget nyújtson. Hisz az emberi élet egyik legégetőbbnek gondolt célja, hogy megtaláljuk társunkat, ebben pedig segít az, ha tudjuk, hol kereshetjük. Egyebekben a kutatók számára is jó kapaszkodót adhat, megmutathatja, arányaiban hol él a legtöbb és legkevesebb egyedülálló Magyarországon. Valamint, pusztán a kíváncsiaknak is enyhítheti az „étvágyát”, hisz általában sokakat érdekelnek a szinglikkel kapcsolatos adatok, ahogy az is, milyen lehet mostanában egyedülállónak lenni és párt keresni.
Amióta először beleásta magát a témába, lassan több mint tíz év telt el, és ez alatt a viszonylag rövid idő alatt is mentek végbe változások azzal kapcsolatban, hogyan állnak az emberek a párkapcsolatokhoz. Épp ezért kérdeztük arról a szakembert, meglátása szerint mit jelent ma szinglinek lenni, érez-e nagy eltérést 2017-hez képest? Rövid Irén elmondta, kutatása elején meglepődve tapasztalta, hogy alig lehet tudni valamit a szingli élethelyzetről, a kétezres évek elején volt az első szinglikutatás hazánkban, és azóta nem voltak elérhetőek részletes adatok.
Bár a kutatások szerint csökkent a társadalmi nyomás, elfogadóbb a társadalom a szinglikkel kapcsolatban, de még mindig sokan táplálnak előítéleteket azokkal szemben, akiknek nincsen párjuk
– vélekedett. Hozzátette, úgy látja, az emberek gyakran azt gondolják az egyedülállókról, hogy önzők, karrieristák, csak a saját érdekeiket, igényeiket nézik, és nem vágynak igazán társra. A szakvélemény azonban ezzel merőben ellentétes, hisz bizonyított, sokan vannak ebben az élethelyzetben, és többségük nem azért, mert olyan jó egyedül lenni.
A kutatásaival szerette volna megmutatni, hogy ez sokkal összetettebb élethelyzet annál, mint amit talán elsőre gondolnánk, sokféle oka lehet annak, hogy miért van valaki még egyedül. Elárulta, korábban a népszámlálási adatokat nem vizsgálták ilyen szemmel, mint ahogyan ő tette. A hivatalos statisztika ugyanis nem ismeri a szingli fogalmát, az egyedül élőkről szoktak adatokat közölni. Rövid Irén viszont nem minden egyedül élőt tekintett szinglinek: a szinglitérképek segítenek abban, hogy a számok segítségével jobban megismerjük ezt az élethelyzetet, hogy lássuk, kiket érint ez az élethelyzet leginkább.
Beszélt arról is, hogy a szinglilét okairól, a pártalálás nehézségeiről a Randivonal Társkereső oldallal végez rendszeresen kérdőíves kutatásokat a párkeresők körében.
Eddigi kutatásai alapján úgy látja, egészen más most szinglinek lenni, mint a 2010-es évek elején.
Az utóbbi években, évtizedekben az online térnek köszönhetően soha nem látott módon kinyílt előttünk a világ. Úgy véli, megsokszorozódott az esélyünk arra, hogy megtaláljuk a társunkat, ennek ellenére még is azt mutatják az adatok, hogy egyre többen élnek pár nélkül. Úgy fogalmazott: „Talán túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a lehetőségek korát éljük, ahol szinte minden csak egy karnyújtásnyira, talán egy gombnyomásra lehet tőlünk, mégis sokszor távolinak érezzük. Nincs ez másként akkor sem, ha jövendőbeli társunkat keressük, szinte egy szempillantás alatt alternatívák végeláthatatlan sora bukkanhat fel előttünk. A sok lehetőség nem biztos, hogy megkönnyíti a választást és az elköteleződést”. Azt is megemlítette, hogy az AI megjelenése is sajátos helyzetet teremtett a párkeresésben.
Ezen a vonalon továbbhaladva arra is kíváncsiak voltunk, tapasztalatai és információi szerint mennyire rontja a szinglik helyzetét és lelki állapotát a mesterséges intelligencia népszerűsödése. Kifejtette, ugyancsak a Randivonallal még az idei év elején végeztek egy felmérést a felhasználók körében arról, hogyan és mire használják a párkeresők az AI-t, és hogy mit gondolnak róla, hogyan tekintenek rá. Kiderült számukra, hogy:
Összefoglalva tehát az ismerkedés kezdeti fázisában, amikor megírják a bemutatkozó szövegüket és az első üzeneteket, az AI-ra hagyatkoznak, annak ellenére, hogy tudják, a randira nem kísérheti el őket a mesterséges intelligencia. A szakember úgy látja, ez meggyorsíthatja, megkönnyítheti az ismerkedést és az első lépéseket, de fontosnak tartja, hogy ne adjuk át teljesen az irányítást az AI-nak.
A párkeresés lélektani szempontjairól is hasonlóképp vélekedett. Elmondta, akkor, ha valaki az ismerkedés során egy bemutatkozó szöveg, levél megírásához kér segítséget az AI-tól, érezheti magát sikeresebbnek, és így elégedettebbnek is, ha egyébként fél a kezdeményezéstől. Ha viszont túl nagy teret engedünk át az AI-nak, akkor tud egy idő után ez frusztráló is lenni, hiszen úgy érezhetjük, az AI nélkül nem fog ez menni nekünk.
Az biztos, hogy sokan fordulnak a mesterséges intelligenciához, ha lelki nehézséggel néznek szembe, vagy ha éppen magányosnak érzik magukat. Az is elgondolkodtató, hogy a párkeresők egy jelentős részének – egész pontosan 39 százalékuknak –, nincs kivel beszélgetnie, nincs kivel megosztania a problémáit, a benne lévő bizonytalanságokat, vagy éppen a pozitív pillanatokat, és azért fordul az AI-hoz legyen kivel megbeszélnie ezeket
– tudatta a szociológus.
Kiemelte, fontos, hogy legyen körülöttünk olyan valóságos személy, akiben megbízunk, akivel megbeszélhetjük a dolgainkat. Hozzátette, a januári kutatásban többek között arra jutottak, hogy a nők közül többen vannak azok, akik tartanak attól, hogy a mesterséges intelligencia átveszi majd az emberi kapcsolatok helyét, és inkább az AI társaságát keressük majd. Számszerűsítve ez úgy néz ki, hogy a nők 39 százaléka, míg a férfiak 32 százaléka vélekedik így.
Nemcsak az AI, de alapvetően a közösségi média durva térnyerése is komoly problémákat vet fel az elmagányosodás, és az igazán mély kapcsolatok kialakításának kérdésében egyaránt. Rövid Irén leszögezte, az életünk ma már elképzelhetetlen online jelenlét nélkül. A statisztikák azt mutatják, a 16-74 évesek 93 százaléka napi szinten internetezik, sok időt töltünk online, például a közösségi média platformokon, virtuálisan tehát a napunk jelentős részében másokkal kapcsolódunk, ami azt a látszatot keltheti, hogy nem vagyunk egyedül. Ez persze nem biztos, hogy a valóságban is így van, hisz a közösségi médiában gyakran a tökéletes pillanatokat osztják csak meg az emberek. Ritkábban posztol valaki arról, ha éppen egyedül van, nincsen párja, és ezt rosszul éli meg, ahogy nem igazán látunk olyan posztokat sem, ahol valaki arról ír, hogy nehézségekkel küzd a párkapcsolatában.
Ha valaki épp egy nehéz élethelyzetben van, ezek a tökéletesnek tűnő, online megosztott pillanatok még inkább felerősíthetik benne a negatív érzéseket, azt, hogy nem elég jó.
A Randivonallal végzett 2023-as kutatás során azt tapasztalták, hogy éppen a fiatalabb, 20-30-as korosztály tagjai, akik többet interneteznek aktívabbak ezeken a platformokon, és arányaiban ők érzik a leginkább úgy, hogy nem elég jók a pártaláláshoz.
Mindemellett annak okán, hogy az online tér miatt kinyílt előttünk a világ, több a lehetőség az ismerkedésre is, ami azt a hamis látszatot keltheti, mintha mindig lenne más, szebb, jobb, problémáktól és kihívásoktól mentes opciónk. A szakember úgy látja, ezek a végtelennek tűnő választási lehetőségek megnehezíthetik az elköteleződést.
A magányosság tehát szinte népbetegségnek is mondható, a szociológus pedig azt tapasztalja, sokan ezt az egyedülállóság szinonimájaként használják, pedig a két fogalom nem ugyanazt jelenti. Kifejtette: „Az, hogy valaki szingli, egyedülálló egy élethelyzetet jelent, vagyis azt, hogy éppen most nincsen párja. A magányosság már egy megélt érzelmi állapot. Attól, hogy valakinek nincsen párja még nem feltétlenül jelenti azt, hogy gyakrabban érzi magányosnak magát, mint az, aki párkapcsolatban él”. A kutatások szerint persze van összefüggés a kettő között, ugyanis akár a 2016-os népszámlálás, vagy az EU-SILC (Európai jövedelmi és életkörülmény adatfelvétel) adatai alapján is az látszódik, hogy azok, akik szinglik, gyakrabban érzik mindig vagy többnyire magányosnak magukat, mint azok, akik házasságban vagy élettársi kapcsolatban élnek. Manapság, ha valaki nem tudatosan választotta az egyedüllétet, akkor a folyamatos online jelenlét, valamint a közösségi médiában mások által megosztott tökéletes pillanatok miatt lehet, hogy még magányosabbnak érzi magát.
Nem szabad azonban elfelejteni azt sem, hogy épp a túlzott elérhetőség és nyilvánosság miatt, és az ezekből fakadó rengeteg rossz tapasztalat nyomán úgy határoz, inkább tudatosan kerüli a párkapcsolati lehetőségeket. Az arányokat viszont a nemek szintjén nehéz belőni, hogy a pontosan hány százalékuk viselkedik így, és mennyi a maradék, akikkel ez „csak úgy megtörténik”. Rövid Irén úgy látja, hogy ez elsősorban nem attól függ, ki melyik nemhez tartozik.
Arányaiban több a szingli a fiatalabb, 20-as, 30-as korosztály körében, de azt is látni, hogy a szinglik körében több a férfi, mint a nő.
Meglátása szerint utóbbi összefügghet azzal is, hogy egészen az ötvenes életévek elejéig férfitöbblet van, tehát több a férfi, mint a nő. Az adatok alapján viszont nem jelenthető ki feltétlenül az, hogy bármelyik nem vagy korosztály tagjai között többen lennének azok, akik saját akaratukból egyedülállók, vagy akik akaratlanul kerültek ebbe az élethelyzetbe. Véleménye szerint a fiatalabb korosztályban többen lehetnek azok, akik tudatosan választották ezt az élethelyzetet, de alapvetően a kutatásokból azt látni, hogy inkább kényszerszinglik vannak, a szinglik többsége – nemtől és életkortól függetlenül – ugyanis vágyik társra, nem szeretné egyedül leélni az életét.
Ezen rengeteg információ ismeretében már csak egy kérdés maradt megválaszolatlanul: hogyan törhető meg az átok? Miként vetheti le egy egyedülálló magáról ezt a kínzó, már-már stigmaszerű jelzőt? Hisz a legtöbben azonnal arra gondolhatnak, velük van valami baj, ezért nem találják meg az igazit. Mindenki szeretné megtalálni azt, aki a legtökéletesebben passzol hozzá, ezt viszont csak úgy valósulhat meg, ha mi magunk is képesek vagyunk alkalmazkodni, kompromisszumot kötni, és minimálisan formálódni partnerünk igényeihez.
Arra kértük tehát a szakembert, árulja el a titkot, hogyan is lehet valaki igazán tökéletes társ 2026-ban. Elmondta, a korábban is említett társkereső oldallal közösen már többször vizsgálták azt, hogy mit keresnek a párkeresők a jövendőbeli társukban, mi az, ami fontos a számukra. Ebből következtet arra is, hogy milyen lehet a párkeresők szerint az ideális társ, aki ugyan nem biztos, hogy tökéletes, de számukra egy vágyott, igazi társ.
Kifejtette, leginkább a megbízhatóság, a közös élményekre való nyitottság és az intelligencia számit.
Hozzátette, a humorérzék és a kompromisszumkészség, valamint a közös érdeklődési kör is nagyon fontos, és csak ezt követi a vonzó külső. Talán meglepő módon a legkevésbé a felsőfokú végzettség, a kereset és a barátok visszajelzése számít a párkeresőknek, ha az ideális társról van szó.
Rövid Irén számára úgy tűnik tehát, hogy a párkeresők nem feltétlenül egy tökéletes társra, hanem olyan párra vágynak, akire számíthatnak, akivel kapcsolódhatnak, közös pillanatokat, élményeket élhetnek meg. Ez pedig igencsak logikus választásnak tűnik a mesterséges intelligencia és a közösségi média aranykorában, amikor az élet nagy százaléka igencsak műnek néz ki. Ilyenkor természetes, hogy valami igazán valóságosra vágyunk.
Napi