EgyébSzerző: origo 2026. 08. 03. 1 percnyi olvasás
Kovács Patrícia menekült otthonról.
Kovács Patrícia gyermekkora a külvilág számára irigylésre méltónak tűnhetett, hiszen a főváros egyik legelegánsabb negyedében, a Rózsadombon nevelkedett. A felszín mögött azonban rideg és traumatikus valóság húzódott meg, amely mély nyomokat hagyott a színésznő lelkén. Az elismert művész nemrégiben Hidas Judit Párban című műsorában Nagy Zsolt társaságában ült le a kamerák elé, hogy eddig ritkán hallott őszinteséggel beszéljen a múltjáról, a családi titkokról és arról a súlyos teherről, amit az édesapja alkoholbetegsége jelentett a mindennapokban.

Kovács Patrícia kamaszkora folyamatos lázadással és a látszat elleni kétségbeesett küzdelemmel telt.
Elképesztő kisebbségben éreztem magamat a Rózsadombon. Az egész kamaszkoromat azzal töltöttem, hogy leszámoljak minden sztereotípiával. Csavarlazítót ittam, metrókocsikban aludtam, mindent elkövettem annak érdekében, hogy a budai úrilányság ne legyen egy bélyeg rajtam. Ez egy menekülés is volt nyilván
– vallotta be döbbenetes őszinteséggel a színésznő. A rózsadombi élet mögött ugyanis komoly fájdalmak rejtőztek: „A négy fal között ugyanúgy szörnyű dolgok történtek, mint ahogy az én családomban is. Nagyon sok hülyeséget csináltam, nem találtam a helyemet. Amikor előkerül ez a ’rózsadombi’ jelző… nyilván ha van egy olyan színdarab vagy film, ahol úrinőt kell alakítani, lehet, hogy ez családilag könnyebben jön, de nem szerettem, amikor ilyen értelemben ’budáztak’.”