Pat Oliphant, a befolyásos politikai karikaturista élete során amerikai és nemzetközi vezetőkről készített gúnyrajzokat, július 13-án, hétfőn azonban időskori betegségek következtében, 90 évesen elhunyt.

Az illusztrátor 1935-ben Ausztráliában született, ahol a húszas éveiben a The Adalelaide Advertisernek dolgozott, később azonban az Egyesült Államokba költözött. Oliphant a karikatúrák mellett szobrokat, litográfiákat, olajfestményeket, animációkat is készített. Széles körben az Egyesült Államok leggyakrabban publikált szerkesztői karikaturistájának számított, többek között Pulitzer-díjat is nyert. Az 1980-as években napi politikai karikatúrái több mint 500 kiadványban jelentek meg az országban és világszerte.

A politikai szatíra királya

Oliphant munkái több mint öt évtizeden át nyers és aprólékos ecsetvonásokkal gúnyolták ki a befolyásos személyiségeket – Lyndon B. Johnson elnöktől Donald Trumpig. Azok, akik ismerték, azt mondták, hogy tehetsége abban rejlik, hogy a politikai élet megfigyelőjének éleslátását szellemes humorérzékkel ötvözi a művészetben.

Több mint 50 éven át kritizálta a politikusokat oldaltól függetlenül, ebből összesen tíz elnököt: Lyndon Johnsont, Nixont, Fordot, Jimmy Cartert, akit nagy fogakkal és ajkakkal rajzolt meg, kiemelve a volt elnök tanyasi hátterét, Ronald Reagant, akiről azt gondolta, hogy nem érdekli az amerikai nép szenvedése, dugóval a fülében ábrázolta, George H. W. Busht, Clintont, George W. Busht, Obamát és „Picimancs elnök” („President Tinyhand”) Donald Trumpot. Oliphant küldetésének tekintette, hogy minden politikusban hibát – vagy sok hibát – találjon, és azt leleplezze.

Ugyanígy viselkedik az olyan idegesítő riporterekkel szemben is, mint én, akik interjút akarnak készíteni vele

– írta a Santa Fe New Mexican újságírója két évvel ezelőtt Oliphantról. Az újságíró rámutatott a karikaturista ravaszságára: egy pillanat alatt képes volt megfordítani a beszélgetést, így interjúkészítő helyett sokszor Oliphant interjúalanyaként eszmélt fel a 2024-es riportkészítés során.

Oliphant olyan vitatott témákat feszegetett, amelyeket az aktuális hatalom nagyrészt elfogadhatatlannak tartott. Ilyen volt például a katolikus egyház pedofília-botránya 2002-ben, valamint Izrael 2008-as offenzívája a Hamász ellen Gázában. Etnikai karikatúrái azonban olyan szervezetek rosszallását is kiváltották a „hamis sztereotípiák és a rasszizmus terjesztése” miatt, mint az Ázsiai-amerikai Újságírók Szövetsége és az Amerikai-arab Diszkriminációellenes Bizottság.

A kritikák ellenére is ott volt a Pulitzer a zsebben

1967-ben Pulitzer-díjat nyert. A The Denver Post, ahol akkoriban dolgozott, Oliphant 10 karikatúráját küldte be a pályázatra, amihez a karikaturista hozzáadott még egyet. A Pulitzer-bizottság az utóbbit választotta, amelyet Oliphant a 11 közül a legrosszabbnak tartott. Utálta a rajzot is, és utálta a díjat is.

[A Pulitzer-díj] a legnevetségesebb dolog, ami létezik. Mit bizonyít? Mit számít? Ez [a díj] a szerkesztőktől származik. A szerkesztők viszont sz*rt sem tudnak a karikatúrákról – hogy mennyi nehézségen kell átküzdened magad, hogy egy illusztráció jó legyen

–  jelentette ki 2024-ben. Pat Oliphant 2015 környékén elvesztette látását zöld hályog miatt, így 80 évesen vissza kellett vonulnia az illusztrációk készítéséből, otthon azonban továbbra is festegetett. Életéről és művészetéről Bill Banowsky készített dokumentumfilmet a Magnolia Pictures filmstúdióval, amely egy évvel ezelőtt jött ki.

Fia, Grant Oliphant édesapja halálát követően arról beszélt, hogy a karikaturista karrierjének fókusza az volt, hogy megkérdőjelezze azt az elképzelést, amely szerint az amerikai politikai elit olyan rendkívül komoly lenne, mint amilyennek sokan hiszik. „Erre nagy szükségünk van a mai Amerikában” – mondta.

(Borítókép: Pat Oliphant portréja. Fotó: Denver Post / Getty Images)