• Idegrendszeri kórkép: a Guillain-Barré-szindróma egy ritka autoimmun betegség, amely bénulást okoz, miközben a beteg tudatánál marad.
• Hátborzongató elmélet: Nagy Sándor valószínűleg ebben a betegségben szenvedett, így még élhetett, amikor elkezdték a balzsamozását.
• Modern orvostudomány: habár az ókorban végzetes volt, a betegség ma már plazmaferézissel és immunglobulin-terápiával hatékonyan kezelhető.

A Guillain-Barré-szindróma (GBS) gyanúja gyökeresen megváltoztatja azt, amit az ókori világ leghíresebb hódítója, Nagy Sándor utolsó napjairól tudni véltünk. Dr. Katherine Hall, a Dunedini Orvostudományi Egyetem oktatója és gyakorló orvosa alaposan átvizsgálta a korabeli forrásokat, köztük Plutarkhosz leírásait. Az ókori szerzők arról számoltak be, hogy az uralkodó súlyos lázzal, gyomorfájdalommal és fokozatosan terjedő bénulással küzdött. Habár a mozgásképességét és a beszédét elveszítette, a feljegyzések szerint az elméje mindvégig tiszta maradt. Amikor az orvosok halottnak nyilvánították, a teste hat napon keresztül semmilyen bomlási jelet nem mutatott, amit a kortársak az isteniségének tulajdonítottak, pedig a háttérben egy hátborzongató biológiai folyamat állhatott.

Mi az a Guillain-Barré-szindróma, és mi váltja ki?

Ez az autoimmun betegség egy olyan állapot, amelyben a szervezet immunrendszere tévedésből a saját perifériás idegeit támadja meg. A folyamatot leggyakrabban egy fertőzés indítja el: a leggyakoribb kiváltó ok a Campylobacter jejuni baktérium által okozott gyomorfertőzés.

Az immunválasz során ellenanyagok termelődnek, amelyek károsítják az idegsejtek védőhüvelyét, így az ingerek nem jutnak el az izmokhoz. A tünetek általában a végtagokban megjelenő zsibbadással és izomgyengeséggel kezdődnek, amely alulról felfelé haladva vonul végig kiterjedten a testben. Súlyos esetben a bénulás eléri a légzőizmokat és az arcizmokat is, így a beteg képtelenné válik a mozgásra, a nyelésre, és a látható légzésre.

Az ókori balzsamozás hátborzongató titka

Dr. Katherine Hall elmélete alapján Nagy Sándor a betegség úgynevezett akut motoros axonális neuropátia (AMAN) típusában szenvedett. Ez a variáns a mozgatóidegeket bénítja meg anélkül, hogy a tudatot károsítaná.

E szerint az elmélet szerint a makedón király valószínűleg még nem volt halott, amikor elhunytnak nyilvánították: az elméje érzékelhette a külvilágot, miközben a környezete már a temetésére készülődött. Mivel a teste még élt, nem indult meg a bomlás, ez magyarázza, hogy hat nap elteltével is teljesen ép maradt. Az uralkodó tehát még feltehetőleg lélegzett, amikor az előkészületek után elkezdték a balzsamozást, vagyis megnyitották a hasüregét, hogy eltávolítsák a leggyorsabban bomló szerveit.