„Nyelvünkben a kánikula szó először a 16. században fordul elő 'hő hónap' értelmezéssel. Szavunk a latin canicula átvétele, amelynek eredeti jelentése 'kiskutya', de használták a Nagy Kutya csillagkép, a Canis Maior fő csillagának, a Siriusnak megnevezésére is” – írta Fábián Pál 2006-ban a Magyar Nyelvőr 3. számában.

Eddig álljon most a nyelvőri megjelölés, ám a legfontosabb kérdés az, hogy a kiskutya elnevezés miképpen függ össze a nyáron támadó perzselő hősséggel. Mert, lássuk be, ez nem főként nyelvészeti ügy, mint inkább időjárási, meteorológiai és csillagászati.

Nem ugat, nem harap, csak perzsel

Vagyis azt már tudjuk, hogy a kánikula szó, vagyis a kiskutya / kutyácska csillagképhez köthető, ám nem feltétlenül a Canis Maior fő csillagához, a Szíriuszhoz. Ugyanis a Nagy Kutya mellett a Kis Kutya (Canis Minor) csillagképet is láthatjuk éjszakai égbolton.

A Nagy Kutya az Oriontól délkeleti irányba helyezkedik el az égbolton, főcsillagát, a Szíriuszt könnyű megtalálni, mert a Földről nézve ez a legfényesebb csillag, de a Kis Kutya főcsillaga, a Procyon sem nagyon bújik el, hiszen egyrészt ez az égbolt nyolcadik legfényesebb csillaga, másrészt úgy már könnyebb megtalálni, hogy tudjuk, az Oriontól keletre látható. A csillag a Téli Háromszög részét képezi.

S most álljunk meg egy pillanatra. A csillagászati szakkönyvek rendre azt írják, hogy a Nagy Kutya és a Kis Kutya az úgynevezett téli csillagképek közé tartozik. A télhez viszont, legalábbis a Föld északi féltekéjén nem a hőség kapcsolódik, hanem a jég, a fagy, a hideg. Arról már nem is szólva, hogy a Kis Kutya és a Nagy Kutya csillagkép megfigyelésére a január a legalkalmasabb hónap. Éppen ezért joggal merül fel a kérdés,

A válasz a csillagászatban és népi megfigyelésben rejtőzik. A mediterrán területeken azt ugyanis már az ókorban feljegyezték, hogy amikor a Kis Kutya legfényesebb csillaga, a Procyon közvetlenül napkelte előtt jelent meg a hajnali horizonton, elkezdődött az év legmelegebb időszaka.

Innen ered hát a kánikula (Canis Minor, vagyis Kis Kutya, canicula, azaz kutyácska) szavunk, és már azt is tudjuk, hogy amikor pusztító a hőséget mondunk, valójában egy kiskutyáról, Orion hűséges égi útitársáról beszélünk.

Hőség, kánikula, extrém hőség

Ám nem mindegy, milyen meleg időszak köszönt ránk. A meteorológusok és a klimatológusok arra az időszakra mondják azt, hogy

Ez Magyarországon a nyári időszakban jellemző. Ennek oka a Föld központi csillaga, a Nap körüli keringésében és bolygónk tengelyferdeségében keresendő. Az északi féltekén a Nap sugarainak beesési szöge nyáron meredekebben éri a földet (június 21-22-én a Ráktérítő felett delel), így ezekben a hónapkban az északi félgömb jobban melegszik, mint a déli.

Ám az is igaz, hogy kánikulában is vannak hőmérsékleti fokozatok. Manapság egyre többször halljuk az extrém hőség fogalmát, ekkor tartósan 35 Celsius-fok fölötti nappalokról beszélünk. A kormányok és egészségügyi szervezetek többnyire ekkor rendelnek el hőségriadót, piros riasztást. Ezt azért teszik, mert

ami azt jelenti, hogy amennyiben a hőmérők nappal tartósan 35-40 Celsius-fokot mérnek, és a levegő páratartalma is magas, az emberi test egy idő után képtelen természetes izzadással lehűlni. Száraz, sivatagi környezetben az észrevétlen, gyors párolgással tűnhet el a kelleténél több víz a szervezetből.

Kánikulában a szívverés felgyorsul, a test maghőmérséklete emelkedik, keringési zavarok lépnek fel, a vesék terhelten működnek. Az élőlények sokféleképpen póbálják magukat hűteni, de nem sok lehetőségük marad akkor, ha a nagy hőségben a tavak, a folyók, a tengerek vize is felmelegszik. Ezért ilyen magas hőmérsékletű napokon fokozottan kell figyelni minden élőlényre, gondoskodni kell a test hűtéséről, a megfelelő mennyiségű folyadék, só és egyéb ásványi anyagok pótlásáról.

Kutya meleg, kutya hideg 

S ha már Fábián Pál Magyar Nyelvőrben megjelent írásából idéztünk a cikk elején, kánikulás tanulmányainkat is zárjuk az ő nyelvi és irodalmi gyűjtéseivel.

Merthogy 2006-os cikkében azt írta, hogy a latin canicula szó nem csupán a magyar nyelvben él tovább:

az olaszban canicola, franciában canicule. A németek meg az angolok a latindies caniculares szókapcsolatot fordították le; náluk Hundstage, illetve dog days jelenti a kánikulai napokat. Más nyelvekhez hasonlóan a kutya szónak a magyarban is van rosszalva fokozó jelentése is, például akkor, ha így panaszkodunk: kutyául (azaz nagyon rosszul) érzem magam. Az időjárásra vonatkoztatva pedig szintén gyakran beszélünk kutya melegről vagy kutya hidegről.

És hála Fábián Pálnak, irodalmi példákat is gyűjtött:

• „kánikulai képpel indul Arany János »Toldi«-ja: »Ég a napmelegtől a kopár szik sarja«.
• Petőfi Sándor »János vitéz«-e is kánikulai képpel kezdődik: »Tüzesen süt le a nyári nap sugára / Az ég tetejéről a juhászbojtárra.« 
• Az alföldi hőséget örökíti meg Juhász Gyula is »Magyar nyár 1918« című versében: »Pipacsot éget a kövér határra / A lángoló magyar nyár tűzvarázsa. / A Tisza szinte forr, mint néma katlan, / Mit izzó part ölelget lankadatlan«.
• Átvitt értelmű szép példát idéz szavunkra Kosztolányitól az akadémiai értelmező szótár: »Kezdődött a kánikula. A nap láza éjfél után sem hűlt le«.
• Szabó Lőrinc »Kánikulában» című verse a nagyvárosi embernek hőség okozta gyötrelmeit mély együttérzéssel örökíti meg: »Rummal keverte sárga lakktüzét / a nap, rummal a felforrt agyakat / az egész város aszfaltingovány, / aszfaltfolyó lapul a paloták partjához«.
• És végül nem lehet említést nem tenni Ady Endréről, akinek híres versében szintén ott szerepel a kánikula szó: »Párisba tegnap beszökött az Ősz, / Szent Mihály útján suhant nesztelen, / Kánikulában, halk lombok alatt / S találkozott velem.«

Lám, mit tesz a hőség emberrel, tudománnyal, nyelvvel, irodalommal. Hat ránk, nyomot hagy, s ha már menekülni nem tudunk a kánikula elől, legfeljebb védekezni ellene, megénekelhetjük, szavalhatunk arról, hogy embertelen meleg van. 

(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Andrew Harnik / Getty Images)