A legtöbben titkon irigykedve figyeljük azt, akit elsőként hívnak meg az eseményekre, akit mindenki szeret, és aki folyton jókedvű, mosolygós. A bulikirálynő szerepe kívülről magabiztosnak, felszabadultnak és gondtalannak tűnik. Azonban könnyen előfordulhat, hogy a folyamatos vidámság mögött egyre több belső feszültség halmozódik fel. Érdemes megértenünk, milyen pszichológiai folyamatok vezethetnek oda, hogy a társaság lelke végül saját szerepének foglyává válik.

„Nélküled nem lenne ugyanolyan”

Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus szerint fontos különbséget tenni azok között, akik személyiségükből fakadóan vannak mindig a középpontban, és azok között, akik részéről ez csupán egy felvett szerep. Előbbiek ugyanis a hangulatukhoz igazítva vannak jelen egy társaságban, ha úgy érzik, akár csendben hallgatnak, míg utóbbiak erre képtelenek.

– A bulikirálynők vagy királyok saját magukat és környezetüket is becsapják. Ezzel a hozzáállással ugyanis a belső feszültségüket oldják, nem pedig a jókedvüket közvetítik – emeli ki a Fanny magazinnak a szakember, aki azt is elárulta, az esetek többségében ez a működés a gyermekkorra vezethető vissza. Ha fiatalként csak akkor kaptunk nagyobb figyelmet, amikor viccesen viselkedtünk, produkáltuk magunkat, könnyen értelmezhettük úgy, hogy ezek a tulajdonságok jelentik az elfogadás kulcsát.

A hangulatfelelősre nehezedő terhek

Az ilyen környezetben nevelkedett emberek esetében a jókedv, a humor és a társasági aktivitás nem személyiségjegy, hanem egyfajta biztonsági stratégia lesz. Ha kizárólag akkor érezzük magunkat szerethetőnek, amikor szórakoztatunk másokat, az önértékelésünk egyre inkább a külső visszajelzésektől válik függővé. Az önzetlen szeretet helyett a feltételhez kötött kapcsolatokra támaszkodunk. Emiatt lehet az, hogy egy elmaradt meghívás, egy csendesebb este vagy néhány visszafogott reakció is aránytalanul rosszul érinthet bennünket.

– Ilyenkor nem egyszerű viselkedésről, hanem megfelelési kényszerről beszélünk, amit a társas megerősítés vált ki. Ebben a szerepben pedig nagyon nyomasztó tud lenni az a félelem, hogy ha nem vagyunk elég viccesek vagy energikusak, kevésbé leszünk fontosak mások számára – mondja a szakértőnk.