• A vörös haj nem egy véletlen genetikai „hiba”, hanem egy több tízezer éves evolúciós történet eredménye.
• A kutatók szerint a jelenség mögött egyetlen apró génváltozat áll, amely nemcsak a hajszínt, hanem a bőr fényérzékenységét és bizonyos egészségügyi sajátosságokat is befolyásol.
• Összeszedtük a legfontosabb tudományos tényeket a vörös hajú emberekről.

A vörös hajúak meglepő története

A rezes hajkorona kulcsa az MC1R gén, amely a bőr és a haj pigmenttermelését szabályozza. Normál esetben ez a gén a sötét színű eumelanin termelődését segíti. Ha azonban az MC1R működése megváltozik, a szervezet jóval több vöröses-sárga pigmentet, úgynevezett feomelanint állít elő. Ennek eredménye a vörös haj, a világos bőr és gyakran a szeplők. A legtöbb ilyen ember két megváltozott MC1R-gént örököl. Egyet az édesanyjától és egyet az édesapjától. Éppen ezért két barna hajú szülőnek is születhet vörös hajú gyermeke, ha mindketten hordozzák ezt a génváltozatot. Jonathan L. Rees, az Edinburgh-i Egyetem kutatója már 2000-ben leírta, hogy a vörös haj leggyakrabban az MC1R működésvesztésével függ össze, ezt pedig azóta számos genetikai vizsgálat is megerősítette. A vörös haj génnel kapcsolatban azt is tudni kell, hogy sajnos az MC1R génvariáns egyetlen kópiája növeli a melanóma kockázatát.

Miért maradt fenn az évek során?

Sokáig rejtély volt, hogy egy ilyen ritka tulajdonság miért nem tűnt el az evolúció során. Az egyik legelfogadottabb magyarázat szerint az észak-európai, kevés napsütéses órával megáldott területeken a világos bőr előnyt jelentett. A halvány bőr ugyanis hatékonyabban képes D-vitamint előállítani gyenge UV-sugárzás mellett, ami fontos szerepet játszott a túlélésben. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a vörös, vagyis a szaklapok szerint, a ginger (gyömbér) szín fennmaradása valószínűleg nem egyetlen okra vezethető vissza. Idén megjelent egy nagyszabású genetikai vizsgálat, amely közel 22 ezer ősi és modern DNS-mintát elemzett, és az eredmények arra engednek következtetni, hogy a vörös hajhoz kapcsolódó génváltozatok gyakorisága az elmúlt 10 ezer évben növekedett Európában, vagyis a természetes szelekció is szerepet játszhatott a fennmaradásában. A pontos evolúciós előny azonban továbbra sem ismert.