Mivel a Vénusz mérete, tömege és kőzetösszetétele is nagymértékben hasonlít a Földéhez, gyakran emlegetik bolygónk ikertestvéreként. Felszíni viszonyai ugyanakkor merőben eltérőek: óceánok egyáltalán nincsenek rajta, sűrű légkörét főként szén-dioxid alkotja, az átlagos felszíni hőmérséklet pedig eléri a 465 Celsius-fokot. Bár a korábbi űrszondás megfigyelések már azonosítottak aktív vulkánokat, a bolygó kiterjedt hasadékrendszerei újabb bizonyítékok arra, hogy a geológiai aktivitás még korántsem szűnt meg.

Hasadékvölgyek szabdalják a Vénuszt

Míg a Föld kérge folyamatosan mozgó tektonikai lemezekre tagolódik, a Vénuszon nem figyelhető meg ehhez hasonló, globális méretű lemeztektonika. 

Pontosan ez a folyamat hozhatta létre a vénuszi hasadékvölgyeket is. Bár ezek a képződmények jellegükben a Kelet-afrikai-árokrendszerhez hasonlítanak, kiterjedésük jóval lenyűgözőbb: egyes hasadékrendszerek hossza megközelíti a 10 000 kilométert. Jelenlétük egyértelműen arra utal, hogy a bolygó belső hője és az abból fakadó mozgások napjainkban is aktívan alakítják a felszínt.

A képződmények pontos korának meghatározása azonban komoly kihívást jelent. Mivel a Vénuszon nincsenek óceánok, és folyékony csapadék sem éri el a felszínt, a víz és az erózió tájformáló szerepe szinte elhanyagolható. Ennek következtében az ősi, valamint a geológiai értelemben vett közelmúltban létrejött felszíni alakzatok megtévesztően egyformának tűnhetnek az űrszondák felvételein.

Háromdimenziós modellekkel vizsgálták a felszínt

A kutatók többsége korábban azon az állásponton volt, hogy a Vénusz hatalmas hasadékrendszerei több mint 100 millió évvel ezelőtt alakulhattak ki. Ezt a széles körben elfogadott elképzelést vizsgálta felül az ETH Zürich kutatója, Taras Gerya által vezetett kutatócsoport, méghozzá rendkívül részletes számítógépes szimulációk segítségével. A modellek hűen szemléltették, miként reagál a bolygó kérge a széthúzó erők okozta megnyúlásra.