Teljesen üres a gárdonyi szabadstrand, hiába van nyár közepe, embert csak elvétve látni, az egyikük éppen biciklizik a Velencei-tóban. Igen, jól olvasták, a tóban, vagyis a medrében, amiben már régóta nincsen víz, a száraz terület jócskán behúzódik már. Már nem először jöttünk le ezen a nyáron, de a helyzet hétről hétre rosszabb, a látvány minden alkalommal elszomorító. Büfék közül csak egy üzemel, kérünk egy lángost, a tulajdonos csak a mi kedvünkért gyújt alá az olajnak, halljuk az első sercegéseket. A többi vendéglátós már meg sem próbálkozik a kinyitással, nincsen értelme.

Az egyik legkedveltebb üdülőhely, Magyarország egyik legnagyobb tava ottjártunkkor a hivatalos mérések szerint már csak 32 centiméter vízszinttel rendelkezik, és ez a nyár hátralévő részében tovább fog csökkenni. Ahogy révedezünk az elsivatagosodó tájban, megérkezik Trájer Csaba ügyvéd, aki hosszú évek óta küzd a tó megmentéséért. Itt lakik, Gárdonyban, a kisujjában van minden információ a Velencei-tóról, hosszú évek óta ez az idei az első nyár, hogy nem ment bele a vízbe. Szeretnek itt úszni, de most még annyi víz sincs, hogy lefekve ellepje az ember testét. Trájer Csaba azonban nemcsak a problémákat látja, hanem a szükséges tennivalókat is, ami szerinte sokkal kézenfekvőbb, mint azt sokan gondolnák, és az államnak egy fillérjébe sem kerül, csupán be kell tartani az erre vonatkozó jogszabályi előírásokat.

Látszik rajta, hogy szívügye a tó helyzete, azonnal belevág a helyzet ismertetésébe. A Velencei-tó természetes képződmény, működését és vízgazdálkodását azonban szigorú jogszabályok szabályozzák, a tó és vízgyűjtő területének kezeléséért a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, valamint a Fejér Vármegyei Kormányhivatal felel – kezdi a helyzet ismertetését. „A tó jelenlegi kiszáradás közeli állapota azért állt elő, mert a vízügy a tóra vonatkozó szabályokat súlyosan megsértette, és folyamatosan megsérti ma is” – fogalmazott Trájer Csaba, majd ismertette, hogy a tó vízszintjét 130 és 170 centiméter között kell tartania a vízügynek mindenkor. Akárhogy is számolunk, már a minimális érték alatt egy méterrel vagyunk, de számolgatás nélkül szabad szemmel is látható hónapok óta, hogy a tóban nincsen elegendő mennyiségű víz.

Van víz, csak nem ott, ahol lennie kellene

Ha a tóban és a vízgyűjtő területén sok a víz, akkor a felesleget a víztározókban kell eltárolni. Ha ezen felül is marad felesleg, abból – vízügyi engedéllyel – évente legfeljebb 1,5 millió köbmétert lehet felhasználni öntözésre, halastavak feltöltésére vagy egyéb engedélyezett célokra. Az e fölött rendelkezésre álló vízmennyiséget a tó természetes vízcseréjére kell fordítani. Ha a tó vízszintje csökken, a pótlásnak is meghatározott sorrendje van. Elsőként meg kell szüntetni a magáncélú vízkivételeket, ezt követően lehet a hiányzó vizet a víztározókból a tóba engedni. Vízhiány akkor alakul ki, amikor a tóra hulló csapadék és a befolyó patakok által szállított víz mennyisége már nem fedezi a párolgás és más természetes veszteségek miatt kieső vízkészletet, és a tóban a vízszint csökken.

„A tó jelenlegi kiszáradását az okozza, hogy a vízügy a vízbőség esetére engedélyezett magán vízkivételeket törvénysértő módon, hosszú évek óta a mai napig nem szüntette meg, sőt az időjárás változás miatt patakok csökkenő vizét szinte teljesen ezeknek a horgász- és halastavaknak a fenntartására fordítja”

– mutatott rá a súlyos helyzetre Trájer Csaba, aki szerint a tóba évek óta szinte csak csapadékkal kerül víz.

Csodálatos panoráma a tónál, amit már rég le kellett volna engedni

Miközben felfesti nekünk a helyzetet és a jogi hátteret, már a Sarvajc-köröszt melletti nádasban gázolunk, hogy behatoljunk a kiszáradt mederbe. Tavasszal még volt itt valamennyi víz, jól érzékelteti ezt az is, hogy lábunk alatt érezhetően süllyed a föld. A víz innen teljesen eltűnt, rengeteg kagyló hever a földön, közben a Nap sugarai égeti a testünket, hiszen az újabb hőhullám kezdetén vágtunk neki a Velencei-tavi túránknak. Következő állomásunk a Pátkai víztározó lett volna, de közöltük, hogy pár héttel ezelőtt már jártunk ott, és csak egy gazzal benőtt száraz terület fogadott minket. A víztározó azóta is úgy áll, ezért a sok közeli horgásztó közül megcélozzuk az egyiket: irány a Lujza majori halastó.

Egészen más látvány fogad minket, nagy kiterjedésű vízfelület, a parton kulcsosházak, szalonnasütő helyek, tökéletes hely a civilizációtól szökni akaróknak. A tó melletti földesút mindkét oldalán hosszan kerítés húzódik, egy őzgida szeretne visszatérni éppen a sajátjaihoz, de a drótkerítés megakadályozza. Mi sem látjuk, hogy hol van az a pont, amin keresztül kikeveredhetett az útra. A Lujza majori halastó és környéke festői környezetet tár elénk, de a probléma az, hogy ezt a tavat is már legalább öt éve vissza kellett volna engedni a Velencei-tóba Trájer Csaba szerint. Ezeknek a tavaknak a fenntartása, párolgásuk, talajba töltődésük pótlása igen jelentős vízveszteséggel jár. Ezek a természetben korábban nem létezett, átmeneti időre létesített vízi létesítmények olyan többlet vízfogyasztással járnak, amelynek a fenntartására a vízgyűjtőre eső csapadék nem elég. Ezért rendelkezett úgy a jogalkotó, hogy fennmaradásuk csak vízbőség esetére szól. Létesítési engedélyük visszavonásakor az engedélyesnek kártérítés nem jár.Bár önmagában ez nem mentene meg mindent, de a többi magán- és halastóval együtt már látványos eredményt lehetne elérni Csaba szerint, a vízügynek kötelessége lenne megnyitni a zsilipet.

Egy csatorna fölött haladunk át, ez a Császár-víz, bár jelenleg teljesen ki van száradva ez is. A vízfolyás a Vértes déli törmeléklejtőjének felszíni és forrásvizei, és a Velencei-hegység északi oldalának a vizeit vezeti a Zámolyi-medencén keresztül a Velencei-tóba, már amikor van víz. Trájer Csaba azonban arról beszél, hogy ez nem egy csatorna, amit csak úgy el lehet zárni és ki lehet nyitni. A Császár-víz élővilága és medre szintén védett természeti kincs.

A vízügynek be kell fejeznie a térség kiszárítását, azt, hogy több vizet használ el, mint ami képződik. A víztározók korábban éveken át horgásztókénti használata, leeresztésük több éves késleltetése csak párolgási veszteségként 45 centiméter vízszint vesztést okozott a tónak

– összegzi a problémát, majd hozzáteszi, szerinte a plusz vízfogyasztás mesterséges, amelyet a természet már nem tud elviselni.

Csaba azt is elmesélte, hogy ezek a vízkivételek korábban nem léteztek, a Velencei-tó évezredeken keresztül létezett úgy, hogy a vízrendszerben ilyen vízfogyasztások nem voltak. Amikor a korábbi kiszáradásokról kérdezzük, hangsúlyozza, hogy bár valóban voltak ilyenek, a mostani súlyos helyzetért az évek óta indokolatlanul még működő magáncélú vízkivételek a felelősek. Csak a Velencei-tó és vízgyűjtőjének hosszabb távú, törvényes működtetése után lehet megállapítani, hogy kell-e egyáltalán bármilyen vízpótlás a tónak.„Ezeknek a vizeknek a Velencei-tóban van a helyük. Jogilag is, erkölcsileg is, szakmailag is, mindenféle szempontból” – mondja határozottan.

„Vegyenek maguknak tisztított szennyvizet, ha akarnak”

A Velencei-tó helyzete már régóta téma a közbeszédben, annak megmentéséért olyan lehetőségeket szoktak felvázolni, hogy vagy a Duna vizét vagy tisztított szennyvizet vezetnének be pótlásként. Erre azonban először annyit mond, hogy nem megmenteni kell a tavat, hanem elég lenne betartani a jogszabályokat a vízügynek.

Tisztított szennyvízben horgásszanak a magán tavak horgászai, fürödjenek azok, akik, akik a Velencei-tó vizét jelenleg magán célra elveszik, a Velencei-tó tavat pedig hagyják békén! Mert a Velencei-tó turizmusa – ha oda a megtisztíthatatlan Duna vizet vagy a tisztított szennyvizet beleviszik –, abban a pillanatban hal meg. És a Velencei-tó egy természetvédelmi terület, egy természeti érték is, amely a Ramsari Egyezmény keretében nemzetközi jogi védelem alatt is áll, amelynek okán ezt a vizet nem lehet csak úgy adni – venni,ezek a tavak pedigegy természeti érték, ezek a tavak pedig magánlétesítmények. Úgyhogy vegyenek maguknak tisztított szennyvizet, ha akarnak

– fejti ki nekünk hangsúlyos álláspontját, majd azt is elárulja, hogy ő maga is írt levelet az illetékes minisztériumnak, a levelet pedig meg is mutatja.

Közérdekű bejelentésében a fent már nevezett problémák mellett azt is megírta a minisztériumnak, hogy már hat évvel ezelőtt le kellett volna ereszteni a környező tavak vizét, a zsilipeket pedig nyitott állapotban kellett volna hagyni. Trájer Csaba szerint csak ezen okokból sok millió köbméter víz lett elvéve a Velencei-tótól, ami a jelenlegi vízmennyiség többszöröse. Emlékeztetett továbbá, hogy hasonló intézkedésre 1990-ben is sor került, akkor kötelezően és mindenkire kiterjedően a vízkivételeket megszüntették, a vízjogi engedélyeket pedig visszavonták. Az intézkedés eredményeként a tó egyensúlya helyreállt. A közérdekű bejelentéshez aláírásával csatlakozott Eötvös Pál, Gárdony polgármestere is, ám a május végén keltezett levélre nem érkezett válasz az Élő Környezetért Felelős Minisztériumtól.

A minisztériumhoz fordultak a tókörnyéki polgármesterek

Trájer Csaba a véleményével nincs egyedül, a Velencei-tó környékén fekvő települések önkormányzatai nyílt levelet írtak az Élő Környezetért Felelős Minisztériumnak és a tárcavezetőnek, Gajdos Lászlónak. Gárdony, Velence, Nadap, Pákozd, Kápolnásnyék, Pázmánd és Sukoró polgármestereinek levelét változtatás nélkül közöljük:

A Velencei-tó részben kiszáradt, mederteltsége a vízügyi jelentés szerint „0”, azaz nulla. Határozott és egyhangú jogi álláspontunk szerint, a jelenlegi helyzetben a Velencei-tóból és a tavat tápláló vízfolyásokból a vízkivételt haladéktalanul meg kell tiltani, a vízhasználatra kiadott vízjogi engedélyeket vissza kell vonni, valamennyi horgász és egyéb tavat le kell engedni, a zsilipeket nyitott állapotban kell tartani. Az ezzel ellentétes jelenlegi állapot jogsértő. A fennálló helyzetre vonatkozó jogszabályi rendelkezések, a tó üzemeltetési szabályzata kötelező rendelkezéseket tartalmaz, az előírások mérlegelésére sem a vízügynek, sem más jogalkalmazónak nincsen jogi lehetősége.A vízhasználati engedélyek kifejezetten vízbőség esetére szólnak, a tó jelenlegi körülményei mellett azok visszavonása kötelező.Kérjük a Tisztelt Miniszter Urat, mint a vízügyi ágazatot felügyelő kormányzati szerv felelős vezetőjét, hogy a jogellenes állapotot szüntesse meg, a törvényes rend helyreállítását rendelje el.

A nyílt levél után jelent meg az Indexen egy interjú Bögi Viktóriával, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium parlamenti államtitkárával, egyben a Velencei-tó térségének országgyűlési képviselőjével, aki több olyan problémára is felhívta a figyelmet, amelyek összhangban állnak a Trájer Csaba és a polgármesterek által megfogalmazott aggályokkal.

Az államtitkár elmondta lapunknak, hogy még idén megkezdődik a Velencei-tó vízgyűjtő területén található vízkivételek felülvizsgálata, mivel a lehulló csapadék jelenleg nem megfelelő arányban jut el a tóba. Az idei évben elsősorban a kárenyhítésre, a kotrásra, az élővilág védelmére, valamint a téli és tavaszi vízmegtartás előkészítésére koncentrálnak.

A minisztérium emellett egy 12 pontos intézkedési csomagon dolgozik, amely a korábbi víztározók szerepét, a vízmegtartás lehetőségeit és a tisztított szennyvíz hasznosítását is vizsgálja. Napirenden van egy önálló Velencei-tó-törvény megalkotása, hosszabb távon pedig a mesterséges vízpótlás lehetősége is. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy az alacsony vízállás nemcsak természetvédelmi, hanem komoly gazdasági problémát is jelent a tó környékén élők és vállalkozások számára. A Velencei-tó helyzete nem oldódik meg magától, ezért továbbra is szükség van a probléma folyamatos napirenden tartására, a gazdasági károk feltárására és minden olyan intézkedés sürgetésére, amely biztosítja, hogy a tóba érkező víz valóban el is jusson a Velencei-tóba.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)