A gyermekkori elhízás vizsgálatánál régóta fontos mutató a BMI, amelyet a testsúly és a testmagasság alapján számítanak ki. Az új eredmények szerint azonban a hatéves kor körül tapasztalt emelkedés főként az izom és más zsírmentes szövetek növekedését jelezheti.

Megdőlhet a gyermekkori elhízásról szóló 42 éves elmélet

Egy új kutatás szerint téves lehet az a 42 éve elfogadott elmélet, amely a gyermekek testtömegindexének hatéves kor körül kezdődő emelkedését a testzsír visszatérésével magyarázza. A vizsgálat alapján az úgynevezett zsírvisszapattanás valójában nem történik meg, a BMI növekedését inkább az izmok és más zsírmentes szövetek fejlődése okozhatja – olvasható a ScienceDaily című ismeretterjesztő oldalon.

A gyermekek BMI-je csecsemőkorban emelkedik, majd körülbelül négyéves korig csökken, később pedig ismét növekedni kezd. Ezt a folyamatot 1984 óta a testzsír visszatéréseként értelmezték, és egyes orvosok az elhízás korai figyelmeztető jelének tekintették.

Andrew Agbaje professzor 2410, két és tizenkilenc év közötti gyermek adatait elemezte. A kutatásban a testzsírt pontosabban jelző derékkörfogat–testmagasság arányt is vizsgálták.

Az eredmények szerint ez a mutató hétéves korig tovább csökkent, és később sem tért vissza a kétéves korban mért szintre. A kutatók ebből arra következtettek, hogy valódi zsírvisszapattanás nincs.

Agbaje szerint egy természetes növekedési folyamatot kezeltek évtizedeken át lehetséges betegségként. Úgy véli, a gyermekek BMI-jének emelkedése önmagában nem indokol étrendi vagy klinikai beavatkozást.