Április óta nem hagy nyugodni a kérdés: meg kell-e felelnünk olyanok elvárásainak, akik el akarnak törölni bennünket a Föld színéről? És akárhogy töröm a fejem, nem jut eszembe annál célravezetőbb válasz, hogy nem, nem kell bedőlnünk az ármánykodásnak, nem kell elérzékenyülnünk a krokodilkönnyektől, és egyáltalán nem kell odafigyelni arra, hogyan képzelik el a kormánypárti politikusok, önmagukat függetlennek hazudó elemzők és lakájmédiájuk a Fidesz és a patrióta politikai közösség megújulását. 

Ezt erősítette meg bennem Orbán Viktor tusnádi beszédének globalista fogadtatása is, ami több szólamban, mégis egységesen azt tette szóvá, miért nem ismerte el a Fidesz elnöke, hogy mindent rosszul csinált az elmúlt tizenhat évben, miért nem olvasta fel beismerő vallomását, miszerint minden ellenük felhozott vád úgy igaz, ahogy azt Magyar Péter állítja, sőt, nem is tud mindent a tizenkét évig azért körön belül lebzselő, majd árulóvá lett kormányfő. Azok, akik nem tartoznak a patrióta politikai közösséghez, mégis az ellenzék megújulásának mikéntje, a szembenézés, az önkritika és a megfelelő következtetések levonása – vagy ahogy ők mondják, mindezek hiánya – aggasztja őket a leginkább, azok tulajdonképpen a vesztünkre törnek, azt akarják, hogy soha többé ne tudjunk felállni a ránk mért választási vereség görnyedt fájdalmából. Számukra egyetlen megújulás létezik: ha Orbán Viktor visszavonul, remetének áll, eltűnik a közéletből, a benne bízó politikai közösség pedig szétszéled és soha többé nem hallatja a hangját. Nem akarom őket elkeseríteni, de ebből nem esznek. Inkább jókat mosolygunk azon, amikor volt SZDSZ-es megmondóemberek sajnálkoznak azon, hogy úgy fogunk járni, mint a DK vagy a szocialisták. Csak halkan jegyzem meg, hogy a posztkommunistákkal lepaktáló álliberálisoknak már régen nincsen pártja. Ennek ellenére elég komoly befolyással vannak ma is arra a gyalázatos kormányzásra, ami úgy nyolcvan napja folyik Magyarországon. Ezért ha azzal fenyegetnének a szerintük kellő mértékű önkritika elmaradása miatt, hogy úgy járunk majd, mint az SZDSZ, az sem lenne sokkal komolyabban vehető. Ugyanis patrióta politika mindig is lesz, még akkor is, ha ez Horn Gábornak, Ruff Bálintnak, netán Magyar Péternek nincs az ínyére. Ennek a politikának a híveit pedig igenis megerősítette és lelkesítette Orbán Viktor iránymutató beszéde, amely nyíltan kimondta, hogy a Fidesz leváltása után a Fidesz eltörlése lett a cél, amihez illegitim, törvényellenes, antidemokratikus eszközöket is gátlástalanul felhasználnak a kormányon lévők. 

Nincs idő tehát a sebek nyalogatására, az önkritika és az önmarcangolás közötti helyes arány kialakítására, az erre alapuló ellenzéki politika helyett ellenállásra van szükség. Ahol a bűnben fogant önkényuralmi rendszer az ellenzék kiiktatására törekszik, ott nem az a kérdés, mi lesz a Fidesszel, hanem az, mi lesz a hazával. Ezért kell megszervezni az ellenállást a hazugságok áradatával szemben, legyenek azok mégoly sikeresek is. Még mindig azzal vádolják a kormánypártiak a patrióta ellenzéket, hogy utóbbi épít folyamatosan alternatív valóságot. De el fog jönni az igazság pillanata, amikor a félrevezetett, átvert tömegek szeméről lehull a hályog. Akkor ott kell állniuk a felkészült s alkalmas ellenzéki politikusoknak, akik kormányzóképességüket hitelesen tudják felmutatni majd a csalódott embereknek. Az a feladata a kicsi, ám annál harcosabb ellenzéki frakcióknak, hogy visszaszerezzék az elveszített bizalmat. Orbán Viktor úgy fogalmazott, a politikai közösségünk bármely pillanatban képes a mainál egy osztállyal magasabb színvonalú kormányt kiállítani Magyarország érdekében. Ehhez folyamatosan napirenden kell tartani az elmúlt tizenhat év elért eredményeit, amire teljes joggal lehet büszke közel hárommillió ember. 

Ez persze még kevés a többséghez. De az önkény ellen fellázadó szabadságszerető emberek egyre többen lesznek. A nemzeti ellenállás célja a szabadság helyreállítása, a szabadság pedig nem pártkérdés. A Fidesznek az a dolga, hogy szolgálja a nemzeti ellenállást, ennek érdekében a legszélesebb ívet kell húznia, ahol minden szabadságszerető ember elfér, fogalmazott a pártelnök. 

Csoda-e, hogy ezt meg sem hallották a megújuláson kesergő farizeusok és a vesztünket akaró elemzők?!