GazdaságSzerző: magyarnemzet 2026. 08. 02. 7 percnyi olvasás
Sikeres trükköt vetett be a kampányban a Tisza, de egyre több szavazó találkozik majd a valósággal.
Magyar Péter 2024. február 11-én lépett a politika színpadára, amikor interjút adott a Partizánnak. Akkor még kizárta, hogy uniós képviselő legyen, egy hónappal később pedig rossz viccnek nevezte, hogy valaha miniszterelnök lesz. Azóta a választók döntése nyomán mindkét pozíciót elfoglalhatta. Ebben nagy szerepet játszhatott, hogy Magyar az elmúlt két évben valóságos ígéretcunamit zúdított a választókra. Egyes számítások szerint a Tisza vezetője a színre lépése és az idei országgyűlési választás között eltelt közel nyolcszáz napban több mint 1200 ígéretet fogalmazott meg. Vagyis naponta átlagosan minimum egyet.
A Tisza-kormány május 13-án alakult meg, az azóta eltelt két és fél hónap pedig éppen elegendő lett volna arra, hogy a kabinet hozzáfogjon legalább azoknak az ígéreteknek a megvalósításához, amelyekről Magyar a kampányban azt állította: azonnal végrehajtják majd. Az ezernél is több ígéretből lapunk kigyűjtötte azokat, amelyek a Tisza listájának elején lehettek vagy a pártvezető kampánybeszédei alapján ott kellett volna lenniük, s megvizsgáltuk, hol tart a végrehajtásuk. Az eredmény önmagáért beszél, a lényeg azonban ezúttal is a részletekben rejlik.
A kampányban Magyar Péter lényegében két húrt pengetett, vagyis vállalásait két csoportba lehet osztani. Egyrészt brutális leszámolást ígért a Fidesz–KDNP-kormányok tagjaival, a kabinetekkel együttműködő gazdasági szereplőkkel és lényegében mindazokkal szemben, akiknek bármilyen köze is volt az előző 16 év kormányzásához. A brutális jelző nem túlzás, a Tisza vezetője ugyanis számos érintettnek börtönt helyezett kilátásba. A közösségi médiában megjelent reakciók alapján kijelenthető: a politikai bosszú, amit Magyar Péter kínált, nagyon is sok tiszás támogató tetszését nyerte el. S a kormány ezen a területen nagy léptekben halad is.
Egyes közjogi szereplők eltávolítása és bizonyos közjogi szabályok, intézmények lerontása, lerombolása mellett ebbe a körbe sorolható két gazdasági jellegű döntés is: a vagyonadó bevezetése és a vagyonvisszaszerzési hivatal felállítása. Bár előbbi elvben közteher, utóbbi pedig a közpénzt hivatott majd védelmezni, a gyakorlatban mindkettő a politikai leszámolás eszközének tűnik.
A tiszások ugyanis rendre a nekik nem szimpatikus vállalkozók és politikusok vagyonának vagy éppen szabadságának elvétele kapcsán emlegetik a vagyonadót és az új hivatalt.
Ékes példa erre Gajdos László, akiről környezetvédelmi miniszterként bárki könnyen azt gondolhatná, hogy nemigen foglalkozik az Alkotmánybíróság (AB) személyi összetételével. Ehhez képest Gajdos július közepén arról írt, hogy a vagyonvisszaszerzési hivatal számoltatja majd el az AB éléről eltávolított egykori legfőbb ügyészt, Polt Pétert. A vagyonadó kidolgozásához már hozzáfogott a szaktárca, a hivatalról szóló törvényt pedig már az Országgyűlés asztalán fekszik.
A gazdasági jellegű kampányígéretekből sem volt hiány, valóra váltásukban messze nem olyan sikeres a Tisza-kormány, mint a bosszúpolitizálásban. Magyar Péter egyik legtöbbször hangoztatott ilyen ígérete az volt, hogy kormánya azonnal duplájára növeli a családi pótlékot. A másik gyakran emlegetett vállalása szerint megemelik a legalacsonyabb nyugdíjakat. Magyar emellett jelentős béremelést ajánlott az ápolóknak és a szociális területen dolgozóknak, mindezeken túl pedig áfacsökkentést ígért a zöldségeknél, a gyümölcsöknél és az egészséges alapvető élelmiszereknél – jelentsen utóbbi bármit is. Ám szemben a politikai bosszúállással, ezekhez a lépésekhez nem elegendő egy-két törvény átírása: tervezésre, hatástanulmányra van szükség, emellett az intézkedésekre fedezetet kell találni, ráadásul súlyos következményei lehetnek annak, ha az adó- vagy a nyugdíjrendszert hirtelen ötletek mentén rángatják.
Pontosan mutatja ezt, hogy a családi pótlék megemelése százmilliárdos állami kiadást jelenthet évente, a nyugdíjnövelés – mértékétől függően – 60, de akár 120 milliárdba is kerülhetne, az áfacsökkentések akár 200 milliárdot is elvihetnek, s az ápolók és a szociális dolgozók együttes béremelése is százmilliárdos kiadást jelenthet az államnak.
Mindezek persze csak durva becslések, a Tisza-kormány ugyanis eddig nem közölt részletes terveket, pontos menetrendet. Egyeztetésekről érkeztek hírek a szociális ágazat béremelése és a zöldség-gyümölcs áfájának csökkentése ügyében, a családi pótlék kapcsán pedig annyi hangzott el, hogy a jövő évi költségvetés elkészítésénél jöhet szóba az intézkedés. A kisadózó vállalkozások tételes adója, vagyis a kata régi szabályainak visszaállításáról azonban még ennyit sem közölt a kormány, vagyis az egyik hangsúlyos választási ígéretet síri csend övezi.
A dolgot nem bíztuk a véletlenre. Mivel Magyar Péter és a Tisza-kormány valósággal önti magából a Facebook-posztokat, és minden hétre jut sokórás parlamenti vita és kormányzati tájékoztató, a Magyar Nemzet megkereste az érintett minisztériumokat azt kérdezve, hogy elkezdődött-e már a szükséges jogszabályok előkészítése. Válasz lapzártánkig nem érkezett.
Majdnem hétezermilliárd
Ha már a tiszás ígéretek bekerülési értékénél tartunk, idézzük fel az előző miniszterelnök ezt firtató mondatait. Orbán Viktor a Magyar Nemzetnek május közepén a kampány, a választási eredmény értékelésekor az okok kapcsán erről is beszélt. „Mi azt mondtuk: védjük meg, amink van. A fiatalok erre azt felelték: de nekünk több kell. És volt kéznél egy másik ajánlat, ami évi 6900 milliárd forint szétosztását ígérte az egészségügytől a jóléti rendszeren át a gazdaságig. A választók nagyobbik része a többre szavazott. Nem azt nézte, kinek az érdeme a mai biztonságos élet, hanem azt, ki ígér fölé, ki ad új perspektívát. Hogy nekünk is többet, jobbat, szebbet kellett volna-e ígérnünk, azt a kampánystratégák majd kielemzik, és majd az idő megmutatja.”
Érdemi reakciót például nem kaptunk az oktatási tárcától sem, tőlük azt kérdeztük, miként állnak azzal a Magyar Péter által tett ígérettel, hogy visszaállítják a tanári pálya megbecsültségét. Ha ez béremelést jelent, akkor a kormánynak van még mit tennie. Eddig ugyanis – a januári tízszázalékos emelést kiegészítő – 0,4 százalékos bérkorrekciót rendelt csak el a kabinet, ami a gyakorlatban legfeljebb havi néhány ezer forintos pluszt jelent.
Az intézkedés fogadtatása finoman szólva sem volt egyöntetű, pontosan úgy, mint az iskolakezdési támogatás bevezetéséé. Magyar Péter a kampányban arról beszélt, hogy ha pártja kormányra kerül, hétszázezer család kap majd százezer forintos támogatást az iskolakezdés előtt. Ehhez képest rászorultsági alapon vezette be a kormány a lehetőséget, így sokkal szűkebb körnek, négyszázezer gyermeknek – tehát nem családnak – jár a támogatás.
Ráadásul nem egyben: a második részletet novemberben kapják majd meg az érintettek, utalvány formájában. A novemberi kifizetés szült némi értetlenséget, a tanítás ugyanis szeptemberben kezdődik, és a költségek is legkésőbb addig jelentkeznek.
Egy újabb intézkedés viszont már szabályos dühöt váltott ki. A kampányban a pártvezér még azt ígérte, hogy kormányon csökkentik majd a gyógyszerek általános forgalmi adóját, ehhez képest július végén érkezett a bejelentés, hogy a kabinet szeptembertől a vényköteles készítmények jelenleg ötszázalékos áfáját nullázza le. A nem vénykötelesekét, amelyek az igazi kiadást jelent, tehát nem. Mivel a vényköteles gyógyszereket az állam támogatja, így a valós árnál eleve jóval kevesebbet fizetnek értük a betegek. Az áfacsökkentés nyomán a megtakarítás sok készítménynél várhatóan csupán néhány tíz, esetleg pár száz forint lesz.
Külön szót érdemel a Tisza egyik legfontosabb ígérete: az uniós pénzek hazahozatala. Július elején az Európai Unió Gazdasági és Pénzügyi Tanácsa, az Ecofin jóváhagyta Magyarország módosított Helyreállítási és ellenálló-képességi tervét, ennek nyomán mintegy tízmilliárd euró érkezhet Magyarországra. Körülbelül 6,5 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás és hozzávetőleg 3,5 milliárd euró kedvezményes hitel. A Tisza óriási hangerővel harsogta saját sikerét, csakhogy hamar kiderült, hogy a 6,5 milliárd euróból négymilliárdnyi beruházást az előző kormány már megvalósított, ennek utólagos átforgatása történik most meg. Vagyis ha meg is érkezik a pénz, azt jórészt az Orbán-kormány döntései alapozzák meg.
Ezt adta a Tisza a pénzért?
A kormány a források megszerzéséért számos olyan kötelezettségvállalást tett, amelyek nem állnak a magyar emberek érdekében, a külföldi gazdasági szereplők érdekeinek viszont nagyon is megfelelnek – véli a Fidesz. Az ellenzéki párt lapunkkal július elején öt pontban közölte, szerintük mit adhatott a Tisza a korábban politikai okból, nyomásgyakorlás és végső soron az Orbán-kormány megbuktatásának céljával miatt blokkolt forrásokért.
– Magyar Péter pont azt a trükköt alkalmazta a választási kampányban, amit 2002-ben Medgyessy Péter. Mindketten azt mondták, hogy mindent megtartanak, ami a Fidesz–kormány alatt jó volt, sőt annál még jobb is lesz. Többen kapnak többet. Ez most is működött – mondta lapunknak Kiszelly Zoltán. A Századvég politikai elemzési igazgatója szerint a Tisza Párt sorra vette a legnagyobb szavazói csoportokat, emiatt ígértek például pluszjuttatást a nyugdíjasoknak vagy éppen a családi pótlék megemelését. – A Fidesz szavazói tudták, hogy amit eddig kaptak, az biztos. De ez a többségnek kevésnek bizonyult. Beigazolódott Orbán Viktor korábbi megállapítása, amely szerint amit korábban az állam támogatásként nyújtott, azt az emberek az évek alatt megszokják, ezért ezekkel a kedvezményekkel új választást igen nehéz nyerni. A Fidesz ugyanakkor nem ment bele a licitversenybe – magyarázta a szakértő.
Kiszelly Zoltán szerint a szavazók nagyobb része elhitte, hogy erre a töménytelen mennyiségű tiszás vállalásra lesz pénz. És azt is elhitték, hogy a fedezet majd abból lesz, hogy Magyar Péterék felszámolják a korrupciót és jönnek az európai uniós pénzek.
Vagyis a Tisza a változás reményét ígérte, azt, hogy minden jobb lesz, azaz nagyobb lesz a torta. Ráadásul sokan attól is tartottak, hogy visszatér az infláció, a gazdaság szekere pedig nem megy előre. Az elemzési igazgató szerint mindezekre a félelmekre és elégedetlenségre játszott rá a Tisza Párt vezére.
– A valóság azonban előbb-utóbb bekopog az ajtón. Ez így volt 2002 után is. Szépen lassan beszántották az előző Orbán-kormány népszerű intézkedéseit, majd előhúzták a varázsszöveget, hogy nem a középosztályt, hanem a rászorulókat kell segíteni – emlékeztetett Kiszelly Zoltán. Szerinte nem kell olyan sokat várni arra, hogy elkezdjenek „lepotyogni” a Tisza-kormány támogatói. Első körben azok, akik hittek a „köztársaság 2.0-ban” – látva a személyre szabott jogalkotást, a visszamenőleges hatályú törvénykezést.
Az igazgató úgy vélte, a magyar vállalkozók csoportja lesz a következő kiábránduló réteg, amikor rádöbbennek arra, hogy az uniós pénzekből a külföldi multinacionális cégek fognak gazdagodni. Szerinte más társadalmi csoportoknak is eljön majd a kijózanodás.
Napi