– Mindenekelőtt fontos egyértelművé tenni: nem nukleáris biztonsági problémáról  van szó. A reaktorok biztonságát semmi nem veszélyezteti. Az atomerőmű pontosan úgy működik, ahogyan azt a nukleáris biztonsági előírások megkövetelik. Amennyiben a külső feltételek ezt indokolják, a blokkok teljesítményét csökkentik, majd szükség esetén szabályozott módon leállítják. Ez nem a rendszer gyengeségét, hanem éppen annak biztonságát bizonyítja – írta blogjában Hárfás Zsolt, atomenergetikai szakértő. 

Új műszaki megoldásokra van szükség

A jelenlegi helyzet oka a Duna vízhozamának eddig soha nem látott mértékű csökkenése. A folyó által szállított  víz mennyisége önmagában még elegendő lenne az üzemi hűtéshez, azonban a vízkivételi rendszer szivattyúinak szívócsonkjai már magasabban helyezkednek el, mint a rendkívül alacsony vízszint. A mostani egy olyan hidrológiai helyzet, amit  több mint negyven évvel ezelőtt még senki sem tudott előre jelezni. Ráadásul az elmúlt évtizedekben a Paksi Atomerőmű szakemberei a meder mélyülése és az őszi alacsony vízállások rendszeressé válása miatt a vízkivételi rendszert, hozzáigazították a változásokhoz, konkrétan a szivattyúk szívócsonkjait is lejjebb helyezték és az erőmű az eredetileg számításba vett legalacsonyabb kisvizes vízszinthez képest 120 centiméterrel alacsonyabb vízszint mellett is képes volt biztonságosan villamos energiát termelni.

Hárfás Zsolt szerint a mostani esemény ugyanakkor egy másik, talán még fontosabb kérdésre is ráirányítja a figyelmet: Magyarország villamosenergia-ellátásának sérülékenységére. A stabil villamosenergia-ellátás jelentőségét sokszor csak akkor értékeljük igazán, amikor annak természetesnek hitt biztonsága meginog.

Energiabiztonsági kockázat a tartós importfüggőség

A Paksi Atomerőmű az eredeti, 1760 MW-os beépített teljesítménye az időközben végrehajtott fejlesztések nyomán meghaladja a 2000 MW-ot  és a hazai villamosenergia-rendszer legfontosabb alaperőművi kapacitását jelenti. Ha ez a termelés teljes egészében kiesik, az az egész ország biztonságos villamos energia- ellátását súlyosan érintő kérdéssé válik. Ilyenkor a kieső teljesítményt döntően a hazai gázerőművek csúcsra járatásával és importból kell pótolni. A legfőbb probléma azonban az, hogy az import korántsem tekinthető magától értetődő és korlátlanul rendelkezésre álló forrásnak.

Az energiapiac ilyenkor már nem pusztán gazdasági, hanem nemzetstratégiai kérdéssé válik. Ezért a tartós importfüggőség mindig  energiabiztonsági kockázat.

A villamos energia nem olyan mint egy szokványos árú, ami egy raktárból levehető a polcról. Csak akkor vásárolható meg, ha valamelyik szomszédos országban valóban rendelkezésre áll szabad kapacitás. A mostani hőhullám azonban nem kizárólag Magyarországot érinti. A régió országaiban szintén jelentősen nő a villamosenergia-fogyasztás, miközben máshol erőművek estek ki, Romániában leállt az ottani  energiaszükséglet ötödét adó Cernavodai Atomerőmű, karbantartások vagy üzemzavarok szintén nehezítik a helyzetet és a csapadékhiány miatt az osztrák és a balkáni  vízerőművek termelése is visszaesett. 

Ezért az import soha nem helyettesítheti teljes mértékben a saját termelőkapacitásokat.

A szakértő szerint a helyzet súlyosságát jól érzékelteti, hogy 2026. július 30-án az esti órákban, 19:15 körül Magyarország villamosenergia-importja megközelítette a 3940 MW-ot, miközben a Paksi Atomerőmű még nagyságrendileg 1000 MW teljesítménnyel járult hozzá a hazai ellátásbiztonsághoz. Ez önmagában is jól mutatja, milyen rendkívüli kihívások elé kerülhet a magyar villamosenergia-rendszer, ha a rendkívüli alacsony dunai vízállás miatt a paksi termelés tovább csökkenne vagy átmenetileg teljesen megszűnne, miközben a tartós hőhullám hatására – a takarékosságra irányuló felhívások ellenére is – tovább növekszik a villamosenergia-igény.

Az elmúlt években sok szó esett arról, hogy Magyarországnak több villamos energiára lesz szüksége az ipari beruházások, az elektromobilitás, a hőszivattyúk és a digitalizáció terjedése miatt. A mostani helyzet ugyanakkor arra is emlékeztet bennünket, hogy nem elegendő csupán több villamos energiát termelni például a naperőművek által. Azt a legkritikusabb időszakokban is biztonságosan rendelkezésre kell tudni bocsátani. Ez az ellátásbiztonság valódi próbája. Szerinte ezért teljesen érthető és felelős döntés volt a kormány részéről a felhívás a takarékos villamosenergia-felhasználásra. Minden olyan kilowattóra, ameit sikerül megtakarítani a kritikus esti órákban, csökkenti az importigényt és a költségeket, növeli az ellátásbiztonságot, és kisebb terhet ró a villamosenergia-rendszerre.

Az ellátás alapfeltétele Paks II megépülése

A jelenlegi események ismét egyértelművé tették, hogy az időjárásfüggő termelés önmagában nem képes garantálni Magyarország villamosenergia-ellátásának biztonságát. Éppen ezért ma már minden korábbinál világosabban látszik, hogy Paks II nem a jövő egyik lehetséges beruházása, hanem Magyarország energiabiztonságának egyik alapfeltétele. Valójában az új blokkokra már ma is égető szükség lenne. A két új, egyenként 1200 MW-os blokk nemcsak jelentős új alaperőművi kapacitást biztosítana, hanem tervezésük során már figyelembe vették azokat a klimatikus és hidrológiai változásokat is, amelyek napjainkban egyre gyakrabban jelentkeznek. A Paks II  Atomerőmű esetében ezért kiegészítő csúcshűtő rendszer is épül, amely a nyári csúcshőmérsékletek idején növeli az üzemi rugalmasságot és csökkenti a Dunára nehezedő hőterhelést. Emellett az új blokkok hűtővíz-szivattyúit eleve mélyebbre tervezték, mint a jelenlegi paksi blokkok esetében, így ha a jövőben is előfordulnak a mostanihoz hasonló extrém alacsony vízállások, a Paks II működését ez nem fogja érinteni. Ez jól mutatja, hogy a mérnöki tervezés folyamatosan alkalmazkodik a változó környezeti feltételekhez.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy kizárólag az új blokkok megépítésével megoldódik minden probléma. Éppen ellenkezőleg: a mostani események rámutatnak arra, hogy komplex módon kell vizsgálni a teljes paksi telephely hosszú távú hűthetőségét. A mostani helyzetet nem egyszeri rendkívüli eseményként, hanem a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás egyik új kiemelt feladataként kell kezelni. A Duna vízállása, vízhőmérséklete, a medermélyülés, a hűtővíz-kivétel, a környezetvédelmi előírások és a jövőbeni blokkok együttes működése olyan összetett mérnöki feladat, amely átfogó megoldásokat igényel.

Szükség lehet egy vízlépcsőre?

Ezzel összefüggésben ismét napirendre kerülhet a magyarországi vízgazdálkodás egyik legfontosabb kérdése is. Egy megfelelően megtervezett magyarországi vízszintszabályozó műtárgy, azaz vízlépcső nélkülözhetetlen a Duna vízszintjének stabilizálásában, a hajózásban, az öntözésben, a talajvíz megőrzésében, valamint a Paksi Atomerőmű hosszú távú hűtővízellátásának biztosításában. A jelenlegi események azt mutatják, hogy erről a kérdésről felelősen és előítéletek nélkül mielőbb szakmai párbeszédet kell kezdeni és döntést hozni. Ezekben a kérdésekben politikamentesen, kizárólag tudományos és mérnöki érvek alapján szabad dönteni. A mostani fejlemények világosan megmutatták, hogy a Bős-Nagymarosi vízlépcső ügye többet nem ismétlődhet meg.