Carlo Ancelotti Brazíliát irányítja, Thomas Tuchel Anglia élén dolgozik, most pedig Zinédine Zidane Franciaországot, Jürgen Klopp pedig a német válogatottat vette át. Négy olyan szakemberről beszélünk, akik együtt tíz Bajnokok Ligája-serleget nyertek vezetőedzőként. Ha csak a 2016 óta lezajlott tíz Bajnokok Ligája-idényt nézzük, ezek az edzők hétszer emelhették magasba a trófeát, vagyis az elmúlt évtized klubfutballját meghatározó edzői ma már a válogatott futballban dolgoznak.

Ez önmagában is figyelemre méltó, a jelenség azonban igazán akkor válik érdekessé, ha összevetjük azzal, hogyan alakultak a szövetségi kapitányi kinevezések az elmúlt húsz évben. Korábban ugyanis jellemzően két út vezetett egy válogatott élére:

• Az egyik a nem túl idős, feltörekvő szakembereké volt. Antonio Conte 45 évesen kapta meg az olasz válogatottat, Marc Wilmots hasonló korban Belgiumot, Roberto Martínez szintén viszonylag fiatalon vehette át a belga aranygeneráció irányítását, Andrij Sevcsenko pedig játékos-pályafutása után szinte azonnal Ukrajna szövetségi kapitánya lett. A válogatott sok esetben ugródeszkának számított: lehetőséget adott arra, hogy egy ígéretes edző bizonyítson a nemzetközi porondon.
• A másik irányt azok képviselték, akik mögött már hosszú klubkarrier állt. Roy Hodgson, Fernando Santos, Louis van Gaal, Fatih Terim vagy Carlos Queiroz számára a válogatott munka gyakran egy új fejezetet jelentett, miután kiszálltak a klubfutball hétköznapi darálójából. Többen közülük ráadásul több ország válogatottját is irányították pályafutásuk során, vagy többször visszatértek ugyanarra a kispadra.

Persze akadtak kivételek. Joachim Löw és Didier Deschamps viszonylag fiatalon kapták meg Németország, illetve Franciaország irányítását, ám ők Contéékkel ellentétben közel másfél évtizedig maradtak a helyükön, világbajnoki címig vezetve csapataikat. Az ő történetük azonban inkább a hosszú távú építkezésről szólt, mintsem egy általános trendről.

Sztáredzők a válogatottaknál

Zidane, Klopp, Tuchel vagy Ancelotti esetében aligha lehet azt mondani, hogy a válogatott jelentette volna az egyetlen komoly lehetőséget. Éppen ellenkezőleg: valamennyien a világ legkeresettebb edzői közé tartoznak, akik bármelyik európai élklub kívánságlistáján szerepelhetnének.

Ebben minden bizonnyal szerepet játszik a modern futball átalakulása is.